Eger - hetilap, 1887
1887-03-08 / 10. szám
10-ik szám. 26-ik év-folyam 1887. Márczius 8. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr, Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „ EGERHirdetésekért minden 3 hasábozoit petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nvilltérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztöseg (Baktai-ut, Exingerféle ház.) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Az idei ujonczozás. Az utczákon pár nap óta felhangzó vig lárma, ének s kiírjon gat ás tanúsítja, hogy az idei sorozás már javában foly. Az ujonczozás t. i. f. hó 1-én vette kezdetét, amidőn is városunk nagy reményű fiatalsága került „vizitáczió“ alá. Egynémelyik bizony nagy busulásnak adta magát, amint elhangzott a katona-orvos ajkáról a „táglik,“ mig másik szégyenkezve ment ki a megyeház nagy-terméből, hol kimondták reá, hogy a népfelkelési szolgálatra is csak „fegyver nélkül“ használható. Annál vigabbak voltak azok, kiknek óhaja teljesült, s vagy kívánságuk szerint „benmaradtak Wása-bakának“ avagy „cső- dörös“-nek, vagy pedig csak népfelkelőknek — de fegyverrel ám! Városunk különben nemcsak az idei közös hadseregbeli újoncz- és póttartaléki jutalékot, valamint a honvédségi szükségletet is kiállította, hanem még a múlt évi tartozást is fedezte és pedig már a három első korosztályból, ágy, hogy a felhívott 4-ik korosztály igénybevétele elmaradt, — nagy örömére az ezen korosztálybelieknek, kiknek jó része már élvén a szabadnősülhetés jogával, — amúgy is családapa. A kivetett jutalékon kiviil még nagy számú fegyveres és fegyver nélküli népfelkelője lett városunknak. Az ujoucz-jutalék 64,- a póttartalék 17, s a honvédség legkisebb szükséglete 11 főben volt kivetve. Korosztályon kiviil 9 ember lett az ujoncz-jutalék javára felszámolva. A három korosztály statisztikáját következőkben adjuk: Az állítási lajstromban jogosan fel van véve 416 ember, ebből a fősorozásnál részint engedély folytán, részint engedély nélkül meg nem jelent 67 ember; mint családfentartó ideiglen felmentetett 23. A tényleg elővezetett 326 ember közöl az ujonczjutalókba soroztatott 55, a póttartalékba 17, s a honvédséghez 20. — így tehát alkalmasnak találtatott összesen 92, ami körülbelül 28/%- nak felel meg. Felülvizsgálatra küldetett 18, kicsinynek találtatott 32, testi fogyatkozás miatt visszahelyeztetett 183, mint mindenkorra alkalmatlan törölve lett 1 ember. A népfelkelési fegyveres' szolgálatra alkalmasnak találtatott 128, a fegyver nélküli szolgálatra 97, szolgálatképtelennek pedig 13. Ez eredmény igen kedvezőnek mondható. Annál roszabb eredményt mutat a most folyó pétervásári járás sorozása. Az eddig megvizsgált 1 és 2 korosztályból, melyben 482 ember van összeírva, csupán 51 ember találtatott alkalmasnak, mi a 11%-ot sem üti meg. — Annál több találtatott mértéken alól, t. i. 65 ember. Bizony, bizony, nagyon satnya a pa- lócz gyerek 1! A többi járásokban a sorozás a következő napokon kezdődik: Az egri járásban f. hó 10-én, a gyöngyösiben 19-én, Gyöngyösön 26-án, a hatvani járásban april 1-én, Hevesen apr. 13-án s Tiszafüreden apr. 18-án. A sorozó bizottság tagjai, politikai részről Kaszap Bertalan alispán, dr. Danilovics Pál megyei főorvos, s az illető járási tisztviselő, a közös hadsereg részéről: Suvich Jenő őrnagy, Nagy László főhadnagy, s dr. Caesar Gyula ezredorvos; a honvédség részéről pedig Papp Emil őrnagy, Würth Lajos főhadnagy és dr. Koller főorvos. A „katonai szellem.“ A háborús hirek naponkint aggasztóbb mérveket öltenek. Az államok a béke föntartásának lehetőségét hirdetik. Németország váltig erősiti, hogy nincs oka és szándéka Francziaországot megtámadni. — Francziaország pedig egyre állítja, hogy esze ágában sincs Németország ellen háborút indítani. Ezalatt az államok a legnagyobb erőfeszítéseket teszik, hogy hadseregeik tavaszra teljesen szervezve, harczkészen álljanak. Francziaország, a legújabb hirek szerint, teljesen befejezte hadserege szervezését, s a hadak készen állnak a revanche-háborura. Németországnak még kétszázezer katona kell, s e tartalékhadtest fölállításán fáradozik most lázas sietséggel. Ezzel ő is készen lesz, hogy a háborúval bizton szembe nézhessen. Ezekkel egyidejűleg nagyobb és kisebb államok is mind erősen fegyverkeznek: Olasz- és Spanyolország, Belgium, Szerbia, Románia. Legjobban fészkelődik Montenegro. Az osztrák-magyar monarchia is lázas tevékenységet kezd kifejteni egy idő óta, hogy az előző idők mulasztásait helyrehozza. A delegácziókat immár egybehívták, hogy rendkívüli hadügyi kiadásokra szavazzon meg vagy 40—50 milliót, melyből a közös hadügyminiszter, utólagos jóváhagyás reményében, már is elköltött vagy 17 milliót. Szóval: Európa nyakig fegyverben áll, s aggódva lesi a pillanatot, mikor fog az első ágyú eldördülni, — mely, minden valószínűség szerint, nyugaton, a németfranczia határon fog először megszólalni. Ki ellen fogunk mi harczolni? Oroszországgal álluuk-e majd szembe, vagy Németországnak megyünk segítségére? — Lehet, hogy mind a kettőben lesz részünk. Válságos évnek nézünk eléje. Az osztrák-magyar hadsereg ellen áz utóbbi időkben igen éles hangok emelkedtek. „Az osztrák-magyar hadsereg a tizenkettedik órában“ czimü, s állítólag sok alapossággal, szakismerettel, s a katonai viszonyokban való jártassággal irt röpirat leplezetlenül kimondotta, hogy hadseregünk szervezetlen, nagyobb- szerű, siikeres hadviselésre fejletlen, a mozgósítási s fölvonulási tér
