Eger - hetilap, 1887
1887-03-08 / 10. szám
74 vezetnek nyoma sincs, a határvédelmi rendszer tökéletesen el van hanyagolva, épen ott, hol arra a legtöbb ügyelem lett volna fordítandó, — az északkeleti határokon; — a fölszerelés fogyatékos, s a fegyverzet, a többi elsőbb rangú államok magas fokra tökéletesített fegyverzetéhez képest, — nyomorúságos. Az uj szerkezetű ismétlő fegyverről, melylyel még csak ezután készülnek hadseregünket, újból kidobandó milliók árán fölszerelni, — orosz katonai szakkörök oda nyilatkoztak, hogy az egészen haszontalan szerszám. Megengedjük, hogy e vádakban sok volt a tulság; de hogy volt bennük sok igazság is, mutatja ama lázas tevékenység, mely újabb időkben, a hiányok és mulasztások helyrehozására, a hadügyi és honvédelmi minisztériumoknál tapasztalható. Van azonban - mondják, •— az osztrák-magyar hadseregnek egy kiváló tulajdonsága, melylyel olyan magas mértékben nem minden ország ármádiája diesekhetik, mely sok minden egyéb tulajdonságnál töbet ér, és sok minden hiányt hivatva van pótolni; s ez a — „katonai szellem.“ Mellesleg említve ama körülményt, hogy manapság, — az ágyukról nem is szólva, — az ezer méterre hordó gyalogsági fegyverek használatánál, a csaták sorsa gyakran eldől, mielőtt az ellenfelék csak távolról is láthatták volna egymást: a fennen hirdetett „katonai szellem“ nagy horderejét s befolyását a mai hadviselésre alig tudjuk belátni. De nézzünk ez inkább hangzatos, mint sokat jelentő kifejezésnek közelebbről a szemébe. Mit is jelent tulajdonkép e grand mot: „katonai szellem“? Azt, hogy az osztrák-magyar hadsereg kitünőleg van fegyelmezve? Való. Pompásan tud — exercirozni. Csaknem oly szabatosan mint a porosz, — csaknem oly ügyesen, mint a fran- czia katona. Nagy menetekben kitaitó, s a nélkülözéseket elég alkalma volt megszokni a - kaszárnyái életben. Csatában megállja a helyét, s meghal feljajdúlás nélkül. Azt, hogy az osztrák-magyar katona bátor? Ezt sem lehet egy pillanatig se kétségbe vonni. Az osztrák-magyar hadsereg tisztjei úgyszólván kivétel nélkül, — személyes bátorság tekintetében, semmiféle hadsereg tisztikarának nem állnak mögötte, s Ausztria újabb viselt háborúi a tisztek vakmerőséggel határos bátorságának nem egy fényes példáját mutatták föl. S a bátorság ragadós. Az ilyen tiszteket a legénység vakon követi mindenkor, mindenüvé. De ez szerintünk — „katonai szelleminek még mind nem elég. Minden ünomabb tapintat sejti, érzi, hogy kell még hozzá valami, ami kiegészítse, valami „eszményi,“ ami tulajdonkép megadja a „szellem“ charakterát. S mi ez ? Az „EGER“ tárczája. A segedelemvölgyi karthauziak Tárkány mellett. Kandra Kabostól. (Fűlj tatás.) 2. A monostor á bold. Szűz tiszteletére épült. Ki alapította a tarkanyi karthauzi monostort? — ez az első kérdés, melyet a tudnivágyó olvasó iránt való tekintet is elém tűz. E részben azonban nem maradván föl alapitó oklevelük, egyedül csak a hagyományra lehet hagyatkoznunk. Ezen hagyományra pedig annál inkább támaszkodhatunk, mert, miként látni fogjuk, birtokviszonyokat érintő traditiót foglalnak magukban. Es ezen szóbeli hagyományok szerint, melyeket a későbbi vizsgálatok és inquisitiök sem döntenek meg, a segedelemvölgyi néma barátoknak alapitója és meghonosítója a mi II. Miklós püspökünk vala, nemes káptalanéval egyetemben. Az eddig fölmerült adatokat csekélyeknek kell tartanunk arra, hogy Miklós főpapunk alakját történelmi plasticitással kidomborítsuk. Annyi bizonyos, hogy a róla szóló adatok a legellentétesebbek, és nem mind alkalmasak arra, hogy jellemének képírásánál egészen önálló vonásokként alkalmaztassanak. Mig adataink egyik részről arról értesítenek, hogy kápta- lana nem egy jövedelmi forrását a maga részére foglaltatta Bizonyára nem más, mint a — lelkesedés. Van-é az osztrák-magyar katonában lelkesedés? Mi az, amiért lelkesedik, vagy helyesebben: kötelessége volna lelkesednie ? A „Reglement“ szerint: a „Gesammt-Monarcliie!“ Vájjon van-ó az összes osztrák-magyar hadseregnek egyetlen egy szál katonája, aki lelkesülni képes a „Gresammt-Monarchie“ eszméjéért, melynek tulajdonképen nincs is értelme. Egy non sens, mely csak a katonai hivatalos szótárban van meg, de melyet sem az osztrák örökös tartományok alkotmánytörvényei, sem a magyar alkotmányosság nem ismernek. Azt hiszem, egy sincs. De melyik katona is lelkesedhetnék érte? Az osztrák, vagy a lengyel; a magyar, vagy a horvát; az oláh, vagy az orosz- ruthén; az olasz vagy a tirol; a. tót, és cseh, vagy a bosnyák és herczegovcz? Ugyan kérdezzük meg tőlük! Igaz, hogy a hadviselés mai korszakában, hol a csatákat a gyilkoló fegyverek tökéletesebb volta, a stratégiai helyzetek okos kihasználása, de legfőképen az óriási liadtömegek döntik el, — a személyes bátorságnak, s a katonai lelkesedésnek ritkán jut fontosabb szerepük. De ha jut, bizonyos, hogy annak foka és mértéke rendszerint döntő szokott lenni. Példák rá a lovassági har- czok. —■ Másrészt azt sem lehet kétségbevonni, hogy a lelkesedés nagy mértékben fokozza a katonában a hadjárat viszontagságainak könnyebb elviselésére az erőt, kitartást; a veszélyek, sőt, a halál félelmeivel való bátor szembeszállást, sőt azok bizonyos fokú megvetését. — Hogy ez mit jelentett a múltban ? a történelemből tudjuk. S hogy manapság sem lehet ügyeimen kívül hagyni, senki sem fogja tagadni, ki a mai háborúk történelmét behatóbban tanulmányozta. Meggyőződésünk szerint csak egyetlen eszme az, ami a katonában igazi, mély, benső lelkesedést kelthet. S ez a hazafi- s á g, a hazaszeretet eszméje. Miként ápolják ez eszmét az osztrák-magyar hadseregben? — a szerk. engedelmével — kissé illusztrálva fogom a jövőre elmondani. A tisza-füredi polgári olvasókör. Tisza-Füred, márez. 5. 1887. Alig néhány napja olvashattuk e becses lap hasábjain, hogy a tiszafüredi kisdedóvoda épülete javára tartott bál mily szép eredményt mutatott fel. Tudom, örömmel tette közzé ez örvendetes tényt a t. szerkesztőség, s örömmel ad helyet( más irányit haladást jelző tény köztudomásra hozatalának is. Épen ezért vale1): addig más részről székesegyháza díszének emelésében látjuk őt fáradozni. Egerben a Mária Magdolnáról nevezett javadal- mas oltárt alapította (v. ö. „Adatok“ I. 465) és Felnémetben a Pálosoknak monostort állított.2) Úgy látszik, mintha az erőszakig kemény lett volna3), azonban más oldalról az egri egyház jogai hatalmas védelmezőjének kell őt elismernünk. *) Alatta a püspökség birtokviszonyai nem kis elöhaladásnak örvendettek.5) ■) 1338-ban az egri káptalan tiltakozik ellene, mint aki „medietatem vallie Agriensis ae decimas districtuum de Patlia, Wywar (Újvár), Borsod, Zeremcli (Szerencs) et de Vuglr oeeupatiue tenet (Az egri káptalan magán levéltára.) — 1357-ban van nyoma, hogy a káptalannak a nevezett haszonvételeket visszaengedte. 1353-ban tiltakozik testületé megbízásából Benedek hevesi főesperes a vá- ezi káptalan előtt, hogy „quoddam molendinum in oivitate Agriensi super fluvio Egervize vocato, retro hortum dmni Johannis olim custodis dmnus Nicolaus Ep- pus absque consensu et voluntate eorundem ac sua propria voluntate non requisi- tis ipsis altari b. M. Magdalene wellet perpetue applicari “ — 1361-ben pedig a káptalan a mondott malomnak több mint tizenhat évi lefoglalása fölött panaszkodik, fölemlítvén egyszersmind, hogy a püspök sógora több, az egri káptalanhoz tartozó ti ham éri és kocsi földeket is bitorol. (Az egri káptalan magán levéltára.) 2) Dr. Ipolyi Arnold azt véli, hogy alatta a székesegyház ujonta építése ha nem munkálatban, de tervben volt. (Baríakovics-Emlékkönyv. 134. 1.) 3) 1350. év körül Sixtus mester egri kanonok és ungi főesperes panaszkodik, hogv praelatusa által minden javadalma- és vagyonától megúsztatott. (Századok 1SB9. évf. 735. 1.) 4) 1338 táján Biri Tamás ellen nyer port (Anjonkori okmt. III, 477. ].). 1346-ban Rikolíi Lászlóval pörösködik Kömlö, Nana, Lovásznána és Pok nevű birtokok miatt (Anj. IV. 65. 1.). 1347-ben a szihalmi nádori gyűlésen Márkfi László panaszkodik és indít port Miklós ellen, mely püspökünk jogi diadalával nyert befejezést (Bessenyei közbirtokossági levélt.) Nem tudni mely évben birtokviszályban állott Ugrafi Miklós andornaki birtokossal is (Kovachich: Formul. Styli solenn 71. 1.). 5) 1346-ban B öcsöt (Hevesben) bevallja részére Bocsi Miklós (Káptalani magán levélt.). 1Y
