Eger - hetilap, 1887

1887-12-13 / 50. szám

393

50-ik szám.-ik év-folyam.

1887. Deczember 13.

Előfizetési dij:

Egész évre .

5

frt

—

kr.

Félévre . .

2

n

50

Negyed évre.

1

n

30

>7

Egy hónapra

—

45

77

Egyes szám

—

n

12

77

EGER.

Politikai s vegyes tartalmú hetilap, Megjelenik minden kedden.

Hirdetésekért

minden 3 hasábozott petil sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő.

Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatai (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Baktai-ut, Exingerféle ház.) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő.

Hála Istennek!

Belga, cseh, német gyávaság és árulás voltak azok, mik városunkat s a felvidék kulcsát, Eger várát, 1596. év okt. 14-én török kézre juttatták. A török teljes tudatával hirt annak, hogy Eger várával első rangú vár jutott birtokába, s midőn a behódolt területet az eddigi 25 szandsák katonai kerület helyett 4 nagy villajetre — budai, temesvári, kanizsai, egri — osztotta, Eger vára ezek egyikének központja lön.

91 év 1 hónap és 3 napig volt a török Eger várának s városának lakója; mivé lett e város a török kezében? — fogalmunk lehet róla, ha figyelembe veszszíik Gerlacli István 1573-ban Budáról irt sorait. Budát a török 1541-ben foglalta el; az említett iró 32 év múlva ezeket írja: „Bizony sajnálni

lehet felettébb, hogy e szép város disznóóllá, kutyarekeszszé vált! A pompás épületeknek már csak külső falai állanak, belül rondák, dísztelenek. ... A török itt is, valamint Esztergomban, semmit sem épit, sőt helyre sem hozza a mi romlásnak indult.“ „Kutyák, macskák, lovak, ökrök hevernek dögölve az utczán, melyek fölött egész sereg holló és kánya kóvályog“ stb. Ha Budáról s más nagyobb városról ily képet találunk feljegyezve a török hódítás idejéből, bizonyára városunk sem részesült szerencsésebb osztályrészben. A nyomorúságok nyomorúságának volt az központja.

A hálás elismerés emléke illeti a részrehajlatlan utódok részéről azokat, kik a török hódoltság alól való nagy felszabadulási harczokban I. Lipót király figyelmét Eger várának visszavételére irányozták, később pedig visszafoglalásában tényleg résztvettek.

Már 18é5-ben, midőn Érsekújvár, Szolnok s más városok visszakerültek a töröktől, tanácsolták Li- pótnak Eger vár megvívását; azonban lotharingeni Károly, nehogy szétforgácsolja erejét, az ország fővárosát, Budát tanácsolta először visszavenni. Ami 1686. év szept. 2-án meg is történt. A lelkesedés ellenállhatatlan szelleme hatotta át a harczosokat az eddigi eredmények folytán, s nem csalódunk, ha ezen lelkesedés részére Írjuk Karaffa Antalnak 1687. év elején I. Lipót király elé terjesztett sürgető sorait, melyekben a legkedvezőbbnek festi az időt Eger várát rögtön ostrom alá venni, teljes biztonsággal Ígérve, hogy, mint Ruston, egri basa, egyik elfogott leveléből értesült, a minden élelem nélküli várőrség soká nem tarthatja magát, s kénytelen lesz a várat feladni. I. Lipót király enged vezére kérésének, ki Dória János vezérlete alatt még 1687. év tavaszán ostromolni kezdte Eger várát, melyet 7—8000 török kétségbeesetten védelmezett. Koháry István gróf 2000 magyar vitézzel a hatvani kapu előtt foglalt állást; a Felnémet felől való részét a városnak Gombos István és Yécsei Sándor kapitányok ostromolták. A német sereg Eger vizének két partján, a hegyeken s a Makiárra és Kerecsendre vezető utakon foglaltak helyet. Mily erővel védte a török a várat, kitűnik abból, hogy a tavasszal ostromolni kezdett vár és város még a nyár folytán is a török kezén volt. Lotharingeni Károly segítséget küldött az ostromlóknak, de az igy megerősödött sereg sem volt képes a törökök megátalkodottságán erőt venni. Egyik kirohanás alkalmával, melyet a várbeliek Koháry István gróf serege ellen intéztek, mely az eger-szalóki völgyben feküdt, — Koháry völgye, kútja — majdnem zavarba hozták a magyar sereget; Koháry visszaverte ugyan vitézeivel a támadókat, de ő szerencsétlenül járt, amennyiben egy ellenséges golyó jobb karját hasznavehetetlenné tette.

Az ostromló sereg fővezére, tudva, mily éhséggel küzdenek a védők, miután tudomására adta