Eger - hetilap, 1887
1887-11-29 / 48. szám
48-ik szám. 26-ik év-folyam 1887. November 29. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre . . 2 „ 50 ,, Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „ Hirdetésekért minden 3 hasábozoit petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceaini nyomda), a szerkesztőség (Baktai-ut, Exingerféle ház.) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Alakítsunk torna-egyleteket. Az élet naponta több s nagyobb követelménynyel lép az egyén elé! A földmives, az iparos, a kézműves, a kereskedő s a szellem munkása, egyaránt érzik a kielégítésre várakozó követelmények terhét. Az egyén fokozott munkásságra van utalva ; a társadalmat pedig azon kötelesség terheli, hogy az egyént munkásságában támogassa. Ez a kötelesség vezérelte a magyar társadalmat, midőn a nemzeti élet magasbb fokú működésének előkészítése végett módot keresett, és a«?t az értékes eszmét ragadta meg, a mely a szellemi erők szabad kifejlését a test erőitől függővé téve látja. A szellemi és testi erők arányos és párhuzamos művelésének szüksége egyike azoknak az eszméknek, a melyek most törnek utat az emberiség jobbjainak szivéhez, hogy az egész emberiség culturalis emelkedésének s jóllétének emeltyűjeként szolgáljanak. Ez az eszme indította a magyar társadalmat is arra, hogy törvényhozásilag intézkedjék a nemzet azon részéről, a mely most készül ki az élet föladatainak megoldására; ez indította arra, hogy a szellemi erők művelése mellett a testi erők egyidejű képzése és fejlesztése iránt nyomatékosan rendelkezzék. A törvényhozás ezen bölcs intézkedése azonban csak lassan fejti ki áldását. Rendelkezései csak hézagosán hajtathatnak végre s mindinkább sürgősnek bizonyul annak szüksége, hogy a társadalom azt az eszmét, a melyet az alapnevelésre elfogadott, más utón is, és erőteljesen terjessze! Az a reformtörekvés, a melyet ezen eszme alapján társadalmunk kifejt, nemcsupán a serdülő nemzedékre terjed ki; kiterjeszkedik ez a nemzettest azon anyagára is, a mely a nevelés előkészítő munkáját már befejezte s már az élet föladatainak megoldásával küzd. A magyar társadalom ezen reformtörekvése intézményeket teremt és tart fon azon egyesületekben, melyek a testgyakorlás áldását — a társadalom alapvető munkájával öszhangbau — azok számára is biztosítják, kik rendszeres testi nevelésben csak hiányosan, vagy épen nem részesültek; intézményeket tart főn, melyek stylszerűen folytatják e művet azoknál, a kiknél az már megkezdve lön s a kiknél a fölkelteni czélzott szükséglet érzete már kifejlődött és fölerősödött. A testgyakorló egyesületek hazaszerte üdvös föladatot töltenek be; nemcsak saját anyaguk gondozásával, hanem egyidejűleg azzal is, hogy létük, tevékenységük a nevelési czélokat erőteljesen támogatja. A társadalom actiója úgy azon ágában, mely az iskolára Az „EGER“ tárczája. Románc. „Fújjad, fújjad szomorúan, Rád illik a nóta, Szép szeretőd halva fekszik Naplemenet óta.“ Nem szól a dal, béget a nyáj, Nincs aki terelje, A tiszta ég csillagszemmel Őrködik felette. Kelj föl, kelj föl, én szerelmem! Legyen — csak egy kis szód. . .“ Lány-pajtási fölemelik, Viszik a koporsót. Fújja, fújja szomorúan, Ezt dalolta „0“ is . . . Szellő viszi, tán megérti Künn a temetőn is. Mátray Lajos. Kényszerű házasság. (Beszély.) Irta: Gabriel Prevost. Franeziából fordította: Szabó Samu. (Folytatás.) — Barátom! szólt egyszerre megtörve a csendet, — komoly, nagyon komoly! — De biztosítom, kedves bátyám. — Eh! A betegek mind egyformák. Az én szemeim nem csalnak. — De hát mi az ? ! — Tudni akarod? Jól van. Szivtágulás félreismerhetetlen tüneteit észlelem rajtad. Edgard elsápadt. — Nos hát tudni fogod, folytatá az orvos, hogy elég egy élénk íölindulás, különösen bizonyos fölindulások (remélem érted, hová czélzok) ... és krak . . véged van. Ha tehát Termine kisasszony iránti szerelemből öngyilkos akarsz lenni, rajta, a te dolgod! — Ennyire volnék? — kérdé Edgard levertem — Határozottan. Mind a mellett van egy mentség; de minek mondjam ? Nem fogod követni tanácsomat. — S ön megmenthetné még életemet ? — Bizonyos föltételek mellett. Először: Vakon követnéd az életmódot, melyet én elődbe szabnék, s e végből mindhárman, én, te és a feleséged elutaznánk vidékre, Bloisba, mégpedig nem holnap, hanem még ma! A propos, ugy-e nem éltél feleségeddel? — Nem. — Nagyon helyes. Tehát másodszor: ez a viszony közied s feleséged között továbbra is igy marad. Bármi történjék, nem
