Eger - hetilap, 1887

1887-11-22 / 47. szám

373 adandó dalok által lennének kitöltendők. — A felolvasó estély rendezésére Zalár József elnöklete alatt, az ő indítványára Lug a László, dr. Maczki_ Valér, Gáspárdy Géza, Szabó Ignácz, Kapácsy Dezső, Lipcsey Ádátn, és Szolcsányi Gyula urakból álló bizottság választatott. — Cserhalmay Ferencz, magy. kir. honvédelmi ministeri ve­zérhadbiztos, az egri honvédzászlóalj laktanyájának kibővítése, esetleg szükségessé válható honvédségi barakkok felállítása ügyé­ben, tegnap, f. hó 21-én, az esti vonattal városunkba érkezett. — Esküvő. Díszes esküvő folyt le f. hó 19-éu a székesegy- házban az esteli órákban. Vörös János ároktői ispán vezette oltár- ltoz Mego Mariska kisasszonyt Megó József egri fókápt. kasznár kedves bájos leányát. A násznagyi tisztet Póka István fókápt. jószág- igazgató és Kálnoky István urak, a nyoszolyóasszonyit Póka Ist- vánné sz. Sir Apollónia és Kálnoky Istvánné sz. Fehérpataky Laura úrnők teljesítették. Nyoszolyóleányok a menyasszony testvére: Margit és Póka Mariska urhölgyek; vőfélyek: Eperjessy Sándor ■és Piácsek István urak voltak. — Az esküvőt a menyasszony szü­lei iiázánál gazdag lakoma majd táncz követte. — A hevesi uj kaszinó felavatási ünnepe. Hevesről írják la­punknak: F. hó 15-én avattatott fel nagy ünnepélyességek mel­lett, a város közepén, a városház közelében és járásbirósági épü­let közvetlen tőszomszédságában igen szép csínnal épített új ka­szinó épület. Az előre megállapított programúi szerint délelőtt, 10 •órakor történt a régi helyiségből az újba való ünnepélyes átvo­nulás, mely helyiség nagy termében, lelkes óvatiók mellett, bold, eml. Ivády Rudolf, mint a hevesi kaszinó egyesület érdemekben gazdag megalapítója, és Nemesik Kálmán kir. járásbiró, a je­lenlegi kaszinó egyesület jeles elnökének, mint ez új épület úgy­szólván létrehozójának olajba festett arczképei lepleztelek le, Fü- löp István városi főjegyző szép szónoklata kíséretében. — Déli 1 órakor mintegy 50—60 teritékü banquette tartatott a Parti vendéglőben, melyen a hevesi intelligentia és az ez ünnepélyre Hevesre jött vidékieknek is szép száma vett részt. Az egrieket dr. Pásztor Bertalan, Fischer Soma ügyvédek és Staud János építész, (ki az épületet tervezte és építette) és családja képvisel­ték. A pompás fogásokból összeállított ebéd alatt csakhamar meg- indúlt a toasztok nagy sora részben kaszinó egylet jelenlegi érde­mes elnökére: Nemesik Kálmánra; részben, az egyletre, Almásy Sándor orsz. gyűl. képviselőre s a jelen volt vendégekre. Toasz- tokat mondottak: Fülöp István városi főjegyző, Cservény István kir. aljárásbiró, Maczki Emil szolgabiró és tűzoltó főparancsnok, Dr. Bazsó Tivadar járási orvos, Almássy Sándor orsz. gyűl. kép­viselő és Fischer Soma ügyvéd. — Nagy elismeréssel fogadta­tott Almássy Sándor orsz. gyűl. képviselő amaz ajánlata, mely szerint orsz. gyűlési napló jegyzeteit a kaszinó egyletnek felaján­lotta. Az ünnepélyességek sorát este 8 órakor az új épület nagy termében rendezett tánczmulatság fejezte be, mely fesztelen jó kedvben a Balogh Poldi kitűnő talp alá valói mellett kivilágos kiviradtig tartott. Heves és vidéke szépeinek koszorújából ott voltak: Lipovinczky Irén ke, Radics Mariska és Sarolta, Bátta- széki Szabó Mariska és Birike, Engel Szidónia (Kömlő), Gott Janka (Bessenyő), Remenyik Juliska (Erdőtelek), Simon Gizella (Erdőtelek). Staud Ilona és Mariska (Eger), Buchalter Fáni, Keszlerffy Coelesta, Hoffer Anna, Braun Anna, Braun Emilia, Ci­néi- Jolán, Ciner Szeréna, Horkay Etel, Meister Etel k.-a-nyok; Nemesik Kálmánná, Lipovniczky Kálmánná, Szabó Elemérné (Bessenyő), Argay Árpádné (Budapest), Remenyik Józsefné, Szir- may Szilárdné, Dobóczky D^zsőné, dr. Blau Henrikné, Engel Ja- kabné (Kömlő), Baltai Sándorné, Braun Gáborné, Radits Istvánné, Staud Jánosné, Ciner Ignáczné, Ciner Jakabné, Bncchalter Sámu- -elné, Krausz Edéné, Meister Edéné stb. úrnők. — Szakáll Antal felolvasó s recitáló estélye. A múlt hét keddjén este müveit közönségünk szokatlan élvezetben részesült az ó-kaszinó nagytermében. Ott Szakáll Antal, a bpesti nemzeti szinház volt tagja, tartá felolvasó recitálását s müszavalását. Azért mondjuk, szokatlan, mert nálunk, vidékieknél, az ilyszerü ■estélyek még nem divatosak, noha nem mondható, hogy hébe-hóba felolvasások ne esnének, ha nem is annyira Egerben, mint inkább más vidéki városainkban. Az etéle estélyek pedig fölötte élveze­tesek és tanulságosak, s valóban nemesen szórakoztatók szoktak lenni, mint arról bőven meggyőződhetett a nem épen nagy számú, de válogatott intelligencia, s ha igen, úgy kérjük, csináljanak propagandát az eszmének a távol maradtak közt, hogy más alka­lommal minél látogatottabb legyen a hasonló estély. — Szakáll úr tanult, alapos szakember a maga terén. Némi fizikai fogyat­kozásai tán kevésbbé teszik alkalmassá nagy s megrázó színpadi hatásokra, de az ily felolvasásokra kitűnő erő. Valóban, ha az ily recitáló felolvasás czélja a nagy színpadi világ és a laikus közönség közvetítése a mesterművek és ábrázolások megmagya­rázása által, akkor Szakáll úr kitünően elérte e czélt. Shakes­peare, Moliére és Schiller egy-egy nagy müvét szépen magyarázta, noha kissé behatóbban ismertethette volna magukat a müveket; de ábrázoló előadása annál megragadóbb volt, mely tetőpontját a „Haramiák“ ábrázolásában érte el. A hallgatóság feszült csend­del csüggött minden szaván s mozdulatán, mintha egy-egy perezre vérünk megfagyott volna, s végül meg-megujuló frenetikus tapstól harsogott a terem. Kár volt, hogy egy kis emelvényről nem gon­doskodtak, mert a magas mennyezet ártott az akusztikának. — A szavalatok kevésbbé sikerültek. Legszebb volt az „Utolsó alamizsna.“ — A változatos és érdekes műsor jó másfél óráig tette próbára Szakáll úr erejét; a közönségen azonban nem volt észlelhető az unalom jele. Még a szünetek alatt is diskrét csend honolt a teremben, melyet csak itt-ott szakitott meg halk sutto­gás. ügy hiszszük, ez volt a legjobb kritika. — Felhivás! Szeretett polgártársak! Epedő lélekkel vártuk a mai napot, a midőn honfitársainkkal hazánk e végső fontos ha­tár-városából, örömtelt kebellel tudathatjuk : íme Lt, van 15 évi sáfárkodásunk gyümölcse, az annyi kitartással és erélylyel, vala­mint kiváló tapintattal és óvatossággal kivívott győzelem: az „Orsovai magyar nyelvterjesztő Egyesület“! Hogy mit és mennyit jelentenek e szavak, azt minden hazafi átérezni fogja. „Meleg szeretettel függj a hon nyelvén; mert haza, nemzet és nyelv, há­rom egymástól elválhatatlan dolog, s ki az utolsóért nem buzog, a két elsőért áldozatokra kész lenni nehezen fog“! Városkánk és vidékünk sokkal szegényebb, mintsem egy ily irányú egyesület, magasztos czéljait tökéletesen érvényesíteni képes volna; köte­lességünknek tartjuk tehát ma, - midőn a talaj a magyar állam­eszme és culfura terjesztésének, lelkes és buzgó honfiak szenve- délytelen és minden tüntetést kerülő működése által egyengetve van — honfitársainkat arra felhívni: miszerint nyújtsanak segéd­kezet e szép és üdvös czél sikeres elérésére és csoportosuljanak minél többen, a hazaszeretet és a magyar cultura igéit hirde­tő zászlaja körül, hogy együttesen működve, a magyar érdek által követelt czélirányos magasztos feladatunkat annál inkább elérliesssük. Bízunk szeretett hazánk nemtőjében, hogy eme óha­juk rövid idő múlva megvalósuland. Orsován, 1837. évi május hó 30-án. Hazafiui üdvözlettel. Az „Orsovai magyarnyelvterjesztő Egye­sület nevében Freyler Ignácz, elnök. Hadadi Kovácsy Dezső, tit­kár. — E lelkes fölhívást melegen ajánljuk t. olvasóink hazafias pártoló figyelelmébe. Tagsági aláírások szekesztőségünk „Gyűjtő- ivén“ is eszközölhetők; valamint e nemes czélra adományokat is elfogadunk s azt illető helyére juttatjuk. — Értesítés. Az év végével tartatni szokott puszta-gazda­sági gyűlések mindenkor a városház nagy-termében következő időkben fognak megtartatni: a Hatvan kettős negyedbeli nov. hó 24-én; a felső járást illetőleg nov. hó 30-án; a makiári kettős negyedbelire vonatkozólag decz. hó 5-én; mindhárom esetben reg­geli 10 órakor; hová az érdekelt felek tisztelettel meghivatnak. Petravich Ferencz, v. gazd. felügyelő. — Adóügy. Egerváros számvevősége által közhírré tétetik, hogy az 1888-ik évre vonatkozó egyenesadó összeirási munkálat (conscriptio) folyó év november hó 21-ik napján megkezdetik, és városnegyedenként! sorrendben mindaddig folytattatik, a inig az befejezve nem lesz. Az összeírás teljesítésére a városi szám­vevőségi írnokok, az illető negyedmesterek kíséretében küldetnek ki, a kik az adóköteles egyéneket és pedig a családfőket polgári állásuk szerint családtagjaikkal együtt, a törvény és királyi adó felügyelői rendelet értelmében kiadott utasítás szerint összeírni tartoznak. Azon házbirtokosok a kiknek házaik után a béradó az 1886. évi bevallás alapján 1887. 1888. 1889-ik évekre három évi érvénynyel már a folyó évben megadózva lett, ez alkalommal uj bevallást adni nem tartoznak; hanem csupán azon házbirtokosok, a kik új házat építettek és azt bérbe adták, vagy ha házuk osz­tály-adóval volt megróva, és azt időközben bérbe adták. Hogy tehát az adóösszeirás fennakadás nélkül eszközölhető legyen, fel­kéretik az igen tisztelt adózóközönség, hogy a folyó év novem­ber 20 —30-ika között lehetőleg otthon tartózkodni, esetleg agy intézkedni szíveskedjenek, hogy az adókivetési adatok, a kikül­döttek által a valósághoz hűen beírhatok, és felvehetők legyenek. Eger, 1887. november 20-án. Csiky Attila, v. számvevő. — Gyászhir. Özv. Kassai György né, szül. Losonczy Anna, egri birtokosnő, f. hó 19-én elhunyt. Temetése múlt vasár­nap, f. hó 20-án, nagy részvét mellett ment végbe.

Next

/
Thumbnails
Contents