Eger - hetilap, 1887
1887-11-22 / 47. szám
374 — Cumberlandiádák. — Néhány nap óta a Cumberlandféle spiritistikai kísérletek, városunk néhány előkelő családjában, szoros magánkörben, erősen divatba jöttek, s ép oly érdekes, mint meglepő eredménynyel folynak. A spiritistikai kísérletek meghonosítója e magánkörökben, E. B. vasúti titkár, városunk széles körökben ismert szülötte, kit az említett családokhoz szorosabb rokoni kötelékek fűznek, s ki e spiritistikai üzelmekben, úgy látszik, kiváló gyakorlottsággal bir. Az eljárás, mint azt a kísérletekben tényleg részt vett, s médiumokként is szerepelt, közvetlen szemlélők tüzetesen leírták, — a következőleg megy végbe. A társaság egy tagja messze félrevonul, s a visszamaradott tagok közös megállapodással elhatározzák, hogy a visszatérő médiumnak, kit bekötött szemekkel vezetnek vissza a társaság körébe, mit kell ott véghezvinnie. A médiumnak, a lehetség szerint minden mélyebb gondolkodástól tartózkodnia kell, szóval gondolkodó tehetségének lehetőleg közönyös állapotban kell lennie. A társaság azon két tagjának azonban, kik a médiumot, kék oldalt kézüterénél erősen fogva, visszavezetik, erősen azon cselekményre kell gondolniok, melyet a médiumnak a teremben végeznie kell. íme a példa: X. ur a társaság köréből médiumnak a harmadik terembe távozik. A társaság elhatározza, hogy a visszatérő médiumnak az asztalra helyezett kötőkosarat föl kell emelnie, s azt Y. urnák kézbesítenie. Erre a két vezető X. űrért megy, kinek szemeit erősen bekötik, s litereinél kézen fogva, s folyvást az általa végzendő cselekményre gondolva, a terembe visszavezetik. S ime, X. ur, vezetőit megelőzve, sőt magával vonszolva, egyenest az asztalhoz tart, bizton emeli föl a kosarat s oda viszi Y. urnák! . . — A legnehezebb feladatokat maga a spiritistamester, E. B. ur kapta. Az volt végzendő feladata, hogy az asztalra helyezett kötőkosárból, melybe számos tárgy volt helyezve, az oda rejtett gombolyagba szúrt gombostűt kivegye. A bevezetett E. B. bátran ment az asztalhoz. Izgatottan hányta ki a fölnyitott kosárból a pápaszemet, gyüszüt, ollót, stb. Majd fogta a két gombolyagot, s kihányva a beléjök szúrt kötőtűket, sebesen forgatta kezeiben. Végre az egyik gombolyagot is eldobta, s csak az maradt lázasan működő kezei közt, melybe a keresett gombostű volt rejtve. De miután ezt nem tudta hirtelen megtalálni, — túlfeszített idegessége következtében aléltan hullott a földre. — A másik feladata, melyet teljesítendő volt, még nehezebb vala. Meg kelle keresnie a szoba különböző részeibe rejtett rajzónt, és papirt, s ez utóbbira azt kelle Írnia: „Ma elutazom.“ S a rajzónt és papirt csakhamar biztosan meg is találta. Aztán az asztalhoz menve a papirt kisimította, s a rajzonnal Írni kezdett rá, mind erősebben rángatózó kézzel, minek következtében az Írásból csak ennyi vala kivehető: „Ma el . . . — a kísérletet itt félbe kellett szakítani, nehogy a komolyabb baj ismétlődjék. — Legeredetibb volt Z. főhadnagy esete, ki a sport-clubban e jeleneteket elbeszélő társait, mint babonás képzelődőket kinevette. Rögtöu kísérletet tettek vele, s a főhadnagy ur a feladott cselekedetet, bekötött szemmel, katonai pontossággal vitte véghez. — A dolgot, a fönebb leirt eljárás pontos betartásával, bármely társaságnak meg lehet kisérlenie, s az eredmény csaknem teljesen biztos. Magyarázata az agyban, tehát a gondolkodás főfészkében össze- pontosuló idegrendszer közlő képességén alapszik. Tulságba vinni azonban nem tanácsos, mert, kivált idegességre hajlandó, gyönge szervezetű egyénekre nézve könnyen veszélyessé válhatik. — Beküldetett. Teljes tisztelettel kérjük a közös hadsereg Egerben lakó parancsnokát, hogy, ha más ünnepélyes alkalommal a közkatonaság a templomban megjelenik, hozza tudomására a legénységnek a katonai szabályzat azon pontjait, melyek a templomban való magaviseletét szabják meg. Ez esetben nem lesz színhelye a templom oly botrányos magaviseletnek — beszélgetés, nevetgélés, ide-oda mutogatás — még urfelmutatás alatt is, mint volt a legutolsó alkalommal, Erzsébet királyné nevenapján. — Uj-Cumberland, hangzatos czim alatt hirdetett bűvészi és spiritisztikai előadást a törzs-kaszinó éttermébe Lax Samu, dipl. gombostűnyelő s csepürágó uraság, különben pedig miskolczi illetőségű „bhöcshületes csholádapa, hét gyerek valóságos apja.“ A sokat ígérő előadás, a törzsvendégeken kívül is, több kiváncsi úri embert csalt ezúttal az étterembe, hogy megbámulják, mint nyeli el Uj-Cumberland uraság a gombostűket, az égő cigarettákat, s mint adja ki ez utóbbiakat — égve-fiistölve (csepürágás, uj kiadásban.). A „grand president de la Commune“ sehogyse bírta felfogni, hogyan lehet az ő kezéből a markába szorított pseudo- tallért kiescamotirozni. Köztetszésben részesült a bűvész azon pro- dukcziója, mikor az „egri személyvonat“ elindul, s a mellékasztaltól egy — b o r j ú - b ő dűl és is beleszól a vonat füttye s zakatolásába. De legérdekesebb s legmulatságosabb volt az az epizód, mikor Keselyű Pelikán barátunk egyátalán nem engedte meg, hogy a bűvész — a „mulya!“ — bűvös pálczájával az ő gyomortömlője ürtalmát megmérje, mikor ő úgyis régi praxisból tudja, hogy hány liter fér bele. Szóval: Lax uraság kedélyes estét szerzett nekünk büvészi mutatványaival. — Öngyilkos postatiszt. Schwartz Ignácz, gyöngyösi postahivatali segédtiszt, nov. 19-én két revolver-lövéssel vetett véget életének. Tettének oka állítólag az, hogy alantasabb hivatalra nevezték ki, semmint várta. — Iskolában. Tanító. — Kallod-e, te Szúnyog Jankó, mit zümmögsz, mit izegsz-mozogsz ott abban a szögletben? — Sz. J„ Kérem alásan, valami megcsípett. Tan. — Hja barátom, akinek bogarai vannak, bizon csípik azt! Ám ne bujkálj a konyhában, istállóban, sörtés- és tyúkólakban, akkor majd nem csipnek. Jól nevelt iskolás gyermek nem teszi azt. De hát te igen vásott nebuló vagy! Legújabban is panaszkodnak rád otthonról, hogy testvérkéidet nyugodtan enni sem hagyod; rángatod az abroszt; piszkos, tintaflekkes kézzel a tányérokban babrálsz, tányérnya- lóknak nevezed őket stb. Vigyázz magadra Jankó, mert ha még egyszer ilyesmit hallok felőled, akár tiltja az iskolai törvény,, akár nem, olyat ütök a mellső talpadra, hogy tányér helyett,, medve-bocs módjára egész télen azt fogod nyalni! — Rendőri hírek. Véres verekedés. — Biró János és Slézia András egri földmivesek, amint egy „Czifra-Sánczi“ korcsmában békésen borozgattak ősi szokás szerint, valami csekélység miatt összepörlődtek. — Előbb csak szóval insultálták egymást, majd egymásnak rohantak, miközben Bírót az „ujbor“ heve oly indulatba hozta, hogy egy szódás palaczkot a kezébe ragadott s azt a nálánál sokkal gyengébben védekező Slézia fején izzé-porrá törte, aztán vadállati bőszültséggel a szódásüveg maradványa helyett egy kezébe akadt kalapácscsal addig püfölte, hogy nagy erőfeszítés mellett vértől elborítva, roncsolt koponyával menekülhetett meg körmei közül. — A szerencsétlen áldozatot — a ki szintén verekedő, megférhetlen természetű kapás ember hírében áll —- félholtan kellett az irgalmasok kórházába szállitani. —- Életben maradásához semmi remény sem fűződik. - A vérengző tettes ellen a fény. eljárás folyamatban van. — Lud-lopás. — Klein Áron „város“ első negyedbeli egri lakosnak még a szüreti idény alatt elveszett egy kövér hizó ludja. — Ez alkalommal, minthogy senkit sem mert gyanúba fogni, a keresést meg sem kisértette. — A múlt héten azonban ismét ama szomorú tapasztalatra jutott, hogy négy hízott libájának újólag nyoma veszett. — Most már teljes erővel rászánta magát a keresésre, s miután szomszédai határozottan állították, hogy látták, midőn két gatyás ember hona alatt a hidakat czipelte, a leírás után sikerült is neki a tolvajokat Sipos József domonkosi, és Dorkó József beköczei illetőségű napszámosok személyében kiknek, szüretkor lakhelyén szállást adott, felfedezni, de már ekkor a ludakon mindaketten odább adtak. A feljelentés után a rendőrség mindkét jómadarat elfogatta, s jelenleg a járásbíróság fogságában várják bűnös cselekményük méltó megtorlását. — Sajátságos elmebeteg. Debreczenyi Gábor diósgyőri illetőségű szolga L hó 18-án a rendőrségnél megjelenve nagy komolyan előadta: hogy F. J. egri lakosnál állott szolgálatban s egy éjjel amint az istállóban aludt, három fényes ruhába öltözött ember, a kik a lovak nyelvén is tudtak szólani, őt meg akarták gyilkolni,, már meg is ölték volna, ha halálos ijedelmében egy szörnyű nagy „Jézus Máriát“ nem kiált, mire a „három fényes ember“ meghökkent és elfutott. Debreczenyi ezen eset igaz voltát váltig erő- sitgette, egyébként kifogástalanul beszélgetett, a hozzá intézett kérdésekre korrektül megfelelt ugy, hogy elmezavarodottsága csaknem kétségbe vonatott, sőt ama következtetés is szóban forgott, hogy az illető aligha nem egyéb ügyes simulánsnál, csak midőn fenti rögeszméjét másodízben elbeszélte ezúttal már vadul forgó szemekkel, kigyult arczczal sa félelemtől vaczogó fogakkal, és hozzá tette, hogy szülőföldén Diósgyőrön is meg akarták gyilkolni, azért jött Egerbe is, valamint hogy másutt is hasonlókép akartak vele elbánni, stb. tűnt ki valóban, hogy a szerencsétlen csakugyan elmebeteg s üldöztetési mániában szenved. — Ezek után nagyon természetes, hogy a rendőrség letartóztatta és megfigyelés végett a kórházba szállíttatta. — Elveszett tárgy. Szarvas István egri lakos, f. hó 16-án özv. Szarvas Antalné szül. Pázmándi Erzsébet nevére kiállított 13 darab összesen 600 forint értéket képviselő kötelezvényt a patak mentén elveszített. — A becsületes megtaláló a károsult által illő jutalomban részesittetik. Felelős szerkesztő: SzaTbó Hg'ná.ciz;.
