Eger - hetilap, 1887

1887-11-08 / 45. szám

45-ik szám. 26-ik év-folyam 1887. November 8. Előfizetési dij: Egész évre . Félévre . . Kegyed évre. Egy hónapra Egyes szám 5 írt — kr. 2 „ 50 r> 1 * 30 n n 45 n n 12 11 Hirdetésekért minden 3 hasábozoít petit sorheiy után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Baktai-ut, Exingerféle ház.) és Szolcsányi Gyula könyv­kereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Jánosi Pap Emil m. kir. honvéd-alezredes búcsúja. Jánosi Pap Emil, m. kir. honvéd-alezredes, az egri hon­védzászlóalj volt parancsnoka, legközelebb Szathmárra kinevezett féldandárparancsnok, tegnap távozott városunkból uj állomáshelyére. A távozó t. alezredes úrtól a helyben állomásozó közös hadsereg, s a magy. kir. honvédség tisztikara a múlt héten vett, testü­letileg, hivatalos búcsút, mely azonban, hivatalos jellege mellett, a nevezett tisztikarok körében, a magánérzelmek kifejezésének is tág tért nyitott a szeretett és becsült parancsnok, tiszttárs, és jó barát irányában. Városunk értelmisége, ugyancsak a nevezett közös hadseregbeli, s m. kir. honvéd-tisztikarok számos tagjával sorakozva, a múlt szerdán, nov. 2-án estve, az uj-kaszinóban tar­tott díszes estélyen vett érzékeny búcsút a távozó alezredes úr­tól. A banketten, —melynek díszét kiválón emelte az ez alkalomra a helybeli közöshadseregbeli helyőrség t. parancsnoksága által szives készséggel átengedett katonai zenekar játéka, — mintegy 70—80-an vettek részt, köztük a megyei, városi tisztikar, egyéb testületek, s a városi polgárság köréből számos kitűnőségek; szó­val : az uj-kaszinó termei zsúfolásig megteltek a búcsúzó alezre­des barátai-, s tisztelőivel. — Az első pohárköszöntőt — soron kivűl, — Kovács Kálmán m. kir. állami főmérnök, szab. áll. hon­védtiszt mondotta, lelkes szavakban üdvözölve a távozó alezre­dest. Utánna Horánszky József tettleges állományú m. kir. honvédszázados intézett, az itteni honvédtisztikar nevében, érzékeny bucsúszózatot, mélyen tisztelt s a rajongásig szeretett volt parancsnokukhoz. Majd Dobrányi Lajos tart. magyar kir. honvédhadnagy emelt poharat, s hosszú, ékes szónoklatban mondott, tart. tiszttársai nevében is, bucsú-istenhozzádot a távozó t. alezredes urnák. Az első pohárköszöntők ciklusát Kövér Bertalan, Hevesmegye egri járásának helyettesitett főszolgabi- rája fejezte be, őszinte, igaz érzelmektől átlengett, meleg hangú búcsúszózatot intézve a t. alezredes úrhoz, a megyei tisztikar nevében is, mint amelynek körében a t. alezredes ur, gyakori hivatalos érintkezései közben, a katonai szigorú pontosságot a humanitással s emberbaráti szeretettel oly tapintatosan egyesíteni tudó magatartásáért köztiszteletet, becsülést és szeretetet vívott ki magának. Jánosi Pap Emil, búcsúzó t. alezredesünk, két Ízben emel­kedett föl, hogy a búcsú-üdvözleteket viszonozva, érzelmeinek ki­fejezést adjon. Nem titkolhatja — úgymond — mély meghatott­ságát, midőn hivatása távoznia készti Egerből, e városból, mely­nek kebelében legboldogabb napjait élte át, s melyet ép ezért, mint egy második szülőföldjét tanult szeretni. S ha a vezetése alatt álló m. kir. honvédtisztikar szeretetét megérdemelte, s a vele érintkező közöshadseregbeli tisztikar becsülését kiérde­melte: ő, mint katona, valóban nem tud magának számot adni, mivel érdemelte meg Eger város polgárságának iránta mindenkor tanúsított nemes érzelmeit, melyek a jelen alkalommal is oly meg­lepőn s meghatón nyilvánulnak, — ha csak abban nem talál ma­gyarázatot, hogy ma már — kevés kivétellel, — mindnyájan ka­tonái, s igy egyszersmind mindnyájan polgárai is vagyunk a ha­zának. S az Eger város polgársága által iránta táplált nemes érzelmeknek jelen alkalommal való nyilvánulása annál meghatóbb reá nézve, mert tudja, hogy az ő távozása nem vezsteség e vá­rosra nézve, mert az könnyen pótolható; - de az ő vesztesége, midőn annyi számos jó ismerőstől, szeretett jó barátoktól kell megválnia, kikkel hosszú időkön át szive, lelke egybeforrt, s oly idegen helyre távoznia, hol ismerősre is alig talál, — ez rá nézve annál fájdalmasabb, mert pótolhatatlan. Mély megindultsággal mond a jelenvoltaknak szives baráti érzelmeikért hálás köszöne­tét, kéri: tartsák meg őt, a távozót, becses baráti jó indulatukban, ígérve, hogy emléküket kitörölhetlenül fogja szivébe zárni. Ér­zésteljes szavait Eger város nemes polgárainak éltetésével zár­ja be. A t. alezredes úr búcsúszavai mélyen megindították a jelen- voltakat. De a t. alezredes ur hangján s szemeiben is észreve­hető volt, hogy a kemény katonasziv ridegsége szintén kénytelen bizonyos pillanatokban utat nyitni a mélyebb érzelmek árjának. — A poharak összecsendültek, s az igaz tisztelet, szeretet és barát­ság érzelmei mélyen vésődtek a szivekbe! — Azontúl még számos pohárköszöntők valának hallhatók, régi jó magyar szokáskint, az emlékezetes bucsú-estély sirva-vigadó mozzanatainak további fo­lyamán, mely csak a késő éji órákban ért véget. Az E. M. K. E. (Vége.) A kitelepítés ügyében. A székely kitelepítő szakosztály april. 12-én általánosságban következő elvekben állapodott meg; a te­lepítés három fő ágra oszlik: 1) iparos telepítésre, 2) földműves- telepítésre, 3) székely munkások nyugatra irányítására. A mi az első pontot illeti. Kolozsvárit, Maros-Vásárhelytt, Sz.-Udvarhelytt, Kézdi-Vásárhelytt a kis-ipar némely ága tulten- gésben van. Nagyon sok a mester — tőke és piacz nélkül. A bizott­ság czélja föl kutatni a nyomorral küzdő, különben munkás és jó­zan életű kis-iparosokat, s őket nyugat felé az erdélyi részekben olyan községekbe telepíteni, a hol a közforgalom immár piaczot teremtett, s hol a vidék a maga ipari szükségleteit beszerezni szokta. Ézen iparosok egy vallás felekezethez tartoznak. Kitel e- pitésiik által elő lesz segítve az illető hely fejlődése; biztos ke­nyér lesz adva a most nyomorral küzdő iparosnak; és inegerősit- tetik az a magyar egyház, az a magyar hely, mely ma félig küzdve, sem missiót, sem íöladatot nem tud teljesiteni. A telepí­tésnek ez a neme a legolcsóbb és leggyorsabb. Az ember-anyag értelmes; a műhely könnyen mozgósítható s az eredmény hamar mutatkozik. A bizottság föladata elölegesen gondoskodni telekről és házról, melynek árát a törlesztő-kölcsönök rend­szeréhez képest fizetné vissza a települő. A földműves telepítésnél szinte irányadó elv, hogy csak egy felekezetű egyének telepítessenek egy községbe és csakis oda, a hol már kész egyházat kapnak. A birtoktest valamelyik földhitel­lel foglalkozó bank utján vásároltatnék meg, melylyel szemben a törlesztés iránt az egylet vállal szavatosságot. A birtok kihasi- tásnál 10 hold termőföld a minimális, 15 hold a maximális terü­let egy-egy települő család részére. Első sorban székelyek telepítendők, de nincsenek kizárva a bukovinai és moldvai csángók sem. A települők számára az állami erdőségekből az egy­let eszközöl olcsó épület-fát. A kihasitást, és az egész telepítési- folyamot az egyesület végzi. Települő helyekül az Erdélyben levő kincstári jószágok és a Mezőség jelöltetnek meg; a hely megvá­lasztásánál a geográfiái continuitásra erős figyelem fordítandó. A települő-helyhez kötött italméré'si-jogot az egylet magának tartja, hogy a közegészségügyre és erkölcsiségre szabályozólag folyhas-

Next

/
Thumbnails
Contents