Eger - hetilap, 1887
1887-11-08 / 45. szám
354 son be. A birtok-kihasitásnál egyházi czélokra annyi fordittatik, mennyi a települőket a kepe-fizetés alul örökre mentesítheti. Kísérlet tétetik az örökhaszonbéri intézmény meghonosítására. Az amortizáció 50 évi részletekre osztatik fel. A telepítő-bizottság föladata lesz, hogy a Romániába menő, munka-kereső székely-vándorlást nyugatra terelje. Nyugaton vannak az uradalmak és a bánya-telepek. A munka-szükségletet székely munkások által fedezve, megakadályoztatik a kivándorlás s az ezzel összekötött demoralizáczió és elnemzetietlenedés. Ez elvek részletes kifejtésével s a konkrét-javaslat kidolgozásával, Bartha Miklós alelnök, szakosztályi-előadó bízatott meg. Az igazgató-választmány, budapesti jogtanácsosa utján, egyelőre tudakolásképen lépéseket tett a m. tud. akadémia által kezelt, 1862-iki július-hó 23-án letett 10,000 frtos, most már kétszer akkorára növekedett Kralovánszky-féle székely kitelepi- tési hagyaték megnyerhetése tárgyában. Az igazgató-választmány még a konkrét-terv elkészülését várja, hogy annak bemutatásával hivatalosan forduljon az akadémiához. A székely cseléd-kérdés, minthogy az érdekelt székely választmányok megkérdezése után kitűnt, hogy az alföldön nyújtott bérek, távolról sem közelitik meg még azt a dijat sem, mit maguk a székely gazdák otthon adnak — levétetett napirendről. A fővárosi Írók és erdélyi’eszi egyleti-tagokból pünkösd másod napján, magát egész ü n népéi y- lyé kinőtt nagy értekezlet tartatott Kolozsvárit. A minden megállás helyén nyújtandó irói és művészi előadásokkal nem csak a nemzeti cultúrát hirdetik s hintik közöttünk Íróink, hanem az előadások jövedelmét mindenütt az E. M. K. E.- nek szánván, ezzel is ügyünk dicsőségét szolgálják s emelik. Legyen a magyar írók és művészek Erdélyben tartózkodása, Erdély egész földének a hazafias érzés s nemzeti szellem számára való lefoglalása! A hazafias érzés és nemzeti szellem védbástyáját vélte támogatni az igazgató-választmány azon még megemlítendő tényével is, hogy midőn a nyugati kultúrvonal főhelyének: Torocz- kó városának május-hó 1-én történt nagyrészben való elhamva- dásáról értesült, azonnal 300, illetőleg: 500 írttal kezdte meg a gyűjtést, jelt adván ezzel a társadalomnak, mely nem is késett csak az egyesület utján is k. b. 3000 frtot juttatni azonnal a vész színhelyére. Állást foglalt az egyesület, mint nagy jelentőségű kulturális és közgazdasági kérdésben : a hétfalui csángó-magyarságnak Brassó- városával szemben folytatott erdő-pőrében is, mindaddig, mig a magyar kormány kezébe nem vette a megoldást. Küldöttsége járt az egyletnek az ország herczegprimásánál s Erdély r. kath. püspökénél, pártfogásaikat kérendő, valamint a honvédelmi ministernél is, kis-iparosainknak a népfölkelés és honAz „EGER“ tárczája. Kényszerű házasság. (Beszély.) Irta: Gabriel Prevost. Francziából fordította: Szabó Samu. I. ízletes és bőséges reggeli maradványaival szemben ült az asztal mellett a nagybácsi és az unokaöcs. Dumont orvos az ötvenes években volt. Arcza mindamellett mondhatnék, az ifjúságtól sugárzott; kirítt belőle a vasegészség; s bár az orvos már visszavonult gyakorlatától, s Bouvigal-ban csöndes, nyugalmas életet folytatott, egy pillantást vetve rá, mindenki meggyőződhetett, hogy még testi és lelki erejének teljes birtokában van. Nem mondhatnék ezt az orvos unokaöcscséről, Edgard-ról, kinek külseje 25 éve daczára — túlságos, majdnem nőies gyön- geséget árult el, mely nagybátyja erőteljes testalkatával szemben különös és feltűnő ellentétet képezett. Fekete livréebe öltözött inas föl szolgálta a fekete kávét s az orvos csészéjét szürcsölgetve jókedvűen s kényelmesen keveredett végig a pamlagon. — Nos barátom! — mondá — hát elvégezted a jogot. Vígan éltél, mulattál sokat? Halljuk! Beszélj valamit! védség fölszereléseinek munkájában részesítése ügyében. Az igazgató-választmány képviselői utaztak a fővárosi bazár, a bras- sói-kisdedóvó — az első egyesületi óvó — megnyitására; többszörös körutazás történt ipari s egyéb kérdésekben, a főváros, a szász és székely városok között, a működő alelnök, a titkár, az egyesületi szakértő részéről. A fővárosban, f. é. szeptember elején tartandó orsz. közművelődési congressuson való álláspontunkat illetőleg, országrészünk különös helyzetével indokolt utasítást dolgoztunk ki, mely sokszorosítva congressusi képviselőinknek megküldetik. Minden további részletet levélbeli érintkezés számára hagyunk, melylyel minden tagtársnak aleg- szivesebb örömmmel szolgálunk, sőt a melynek minél élénkebben és buzgóbban való igénybevételét hazafias bizalommal várjuk és kérjük! (Itt következnek: a Budapest fővárosi-, megyei- és városiválasztmányok, körök és fiókok működésérőli jelentések, valamint: az E. M. K. E. örökös- és alapitó-, rendes- és pártoló-tagjainak — a jelen év július-hó 30-áig összeállított — betűsoros névjegyzéke.) Az erdélyrészi magyar közmüvelődési-egyesület — mint jelentését az igazgató-választmány zárja — positiv társadalmi intézmény, mely alapjait ez ország törvényeiben, ez állam politi- tikai egységének fejlesztésében, az emberi jogokban, a honpolgár szellemi művelődése és anyagi gyarapodása erkölcsi s természeti kötelességében találja: azért határozottan s biztosan halad, mint az emelkedő nap, növekedő erejével egyre édesebbé tevén a hazai föld drága melegét s egyre kedvesebbé a nemzeti műveltség szép világosságát! Szabad folyó immár az E. M. K. E., Isten segítsen, hogy tengerré legyünk!“ Méhészet. (Vége.) A nemzet, haza, méltán veté ránk szemeit, mert tőlünk, néptanítóktól várja e nemzet szeretett hazánk jövendő szellemi és anyagi fölvirágzását. Igen, mert mi vagyunk hivatva, néptanítók, mint úttörők, mind azon szellemi és anyagi ismeretek terjesztésére, melyek e nemzet jövendő boldogulásának alapkövét képezik: azért ne mulasszuk el a legcsekélyebb, de figyelemre méltó körülményekre polgártársainkat figyelmeztetni, oktatni. Kolumbus egy alkalommal barátaival Amerika felfedezéséről vitatkozván, egy tojást vön elő, fölállítását kérte barátaitól, de nem tudták fölállítani. Mire Kolumbus fogván a tojást, kissé az asztalhoz üté, — megállott. így mi is tudtuk volna, lön a válasz. — Kedves nagybátyám, — felelt az unokaöcs — a Quartier latin lakói nem mulatnak többé. A mulatságot manap már a dolog, a komoly munka pótolja. — Ah! Hogy is ne? Kiáltott az orvos komikus bámulattal. Hej! Az én időmben. . . No de különben jól tetted. Beszéljünk komolyan. Szeretnélek megházasitani. Negyvenezer frank jövedelmemet nem akarom a szakácsnémra hagyni. Osztod véleményemet ? — Minden bizonynyal . . . dehát. . . . — Ez esetben egyenesen a czélnak tartok. Ismered Dalion kisasszonyt. Családja tiszteletreméltó; hozománya nem megvetendő ; a mi igen fontos dolog, egészsége kitűnő, felelek érte, a mit nem igen mondhatnék a párisi hölgyecskékről. Egy szóval ___ — Egy szóval, — ha megengedi kedves nagybátyám — én nem veszem nőül Darlon kisasszonyt. Ezen kategorikus visszautasításra az orvos fölugrott. — S miért nem?! —kiáltott, alig uralkodva váratlan meglepetés okozta fölindulásán. — Mert nem szeretem Darlon kisasszonyt. — Tehát ideálok után szaladgálsz! Azt gondolod, a szerelem szükséges a házassághoz ? — szólt vállat vonva az orvos. — Nem szaladgálok semmi után. Megtaláltam a mit kerestem. Én is egyenest a czélnak tartok: Szeretem Termine kisasszonyt. — Nos és aztán ?!
