Eger - hetilap, 1887

1887-11-01 / 44. szám

346

toborzva össze — tél közepén házalni! házról-házra, ismerős és ismeretlen nőkhöz bemenve, rövid idő alatt nem kevesebb, mint közel 1000 aláiró találtatott, kik egygyütt, harmadféle- z e r forintot tesznek egy évben krajczáronként félre.

A Budapest-f ővár ősi választmány 3600 perselyt helyezettel, a főváros lelkes hölgyeinél, kik családjuk édes szentélyében, terhes gondjaikon felül, arra is kötelezték magukat, hogy minden héten egy hatost dobnak a nemzetiügy ez önkéntes adópénztárába.

Nagyeredményü pénzteremtési forma az E. M. K. E.-re a a táncz vigalmak rendezése. A fővárosi „E. M. K. E.- bál.“ 1450 irtot, a maros-tordamegyei női-választmány marosvásárhelyi bálja 1055 frt 30 krt, a Nagy-Enyed-városában tartott bál 735 frt 50 krt, a Székely-Udvarhelyén tartott táncz- vigalom 603 irtot, a kolozsvári müegylet által tartott népünnepély 500 frtot, Békés-város bálja 377 frt 88 krt, Gyarmathy Zsi- gánénak az 1886-ik év szeptemberében a Margit-szigeten tartott tombola-játéka 442 frtot, a költő Petelei István által rendezett „kolozsvári estélyek“ 1806 frt 20 krt jövedelmeztek.

Nem szüneteltek a taggyüjtések sem. Fölemlitendők e téren, Baross Gábor közmunka és közlekedési minister, illetve: Lukács Béla m. kir. áll. vasúti elnök-igazgató kötetnyi iv-gyüjteménye, melyeken a m. kir. államvasutak hazafias tisztviselői 8862 frt 53 krt Írtak alá, 2202 frt 3 krt mint esedékes részletet, azonnal be is szállítván. A rima-murány-salgótarjáni vasmü-részvény-társaság 2031 frt 85 kr. aláírási eredményt jelentett be 1886-iki deczem- ber hó 2-án, közel 2000 frtot egyszersmind beszállítva, — a magyar északkeleti vasút vezérigazgatója: Ivánka Imre 574 frt 64 kr aláírást gyűjtött a vasút tiszti, altiszti, szolga- és munkás-személyzet közt, s 478 frtot összegyűjtve küldött be Kolozsvárra, — Bi- harmegye lelkes szolgabirái gyűjtésükben 3648 frt aláírásról értesített Beöthy Andor alispán és 1011 frt aláírás érkezett Veszprémme- gye alispánja: Véghelyi Dezső utján, a befolyt 511 írttal kapcsolatban. Balogh Vilmos ministeri titkár 202 frt 20 krt, Zsolnay Mihály bpesti postatiszt 420 frtot, Szondy Mátyás szabadkai törvényszéki biró 128 frtot, Toperezer Károly margitai (Torontálm.) kir. járás- biró 102 frtot Háromszékmegye alispánja: báró Apor Gábor, a közlekedésügyi miniszter rendeletéből egy ut-munka-birságból 500 frtot gyűjtöttek, stb. stb.

Általában állami- és törvényhatósági-tisztviselőink lelkében él az E. M. K. E. szent hivatása és czélja leginkább átértve és átérezve.

Lehetetlen, hogy a. fenséges eszme ne hatott volna gyújtó- lag épeu a fenséges iránt nyitva álló ifjú szivekre. Eltekintve az iskolákban állandőlag folyó, egyformán kedves, de kisebb gyűjtésektől, kiemelendő e tekintetben : a budapesti m. kir. magy. tud. és műegyetem polgárainak 670 frt, valamint a kolozsvári egyetem egyes karai ifjúságának 310 frt adakozása.

Az „EGER“ tárczája.

Hervadáskor.

— B.-nak.

Hervadásról, elmúlásról Suttognak a levelek.

Mégis nekem minden oly szép,

Amióta szeretek.

El hervadhat minden virág,

S ne legyen több kikelet:

Tündérkert az én virágom Mig ily forrón szeretek!

Több nekem egy tekintete,

Egy mosolya, egy szava,

Mint ezer nyár szép világa,

A világnak minden bája,

Valamennyi tavasza!

Mátray Lajos.

Legnagyobb tétellel 854 frt aláírással érkezett be a gróf Bethlen Pál válsztmányi tag ive. Az egyesek nagyobb áldozatára példa: Szautter Gusztáv pécsi közős váltó-ügyvéd, ki 500 írttal lépett be, az olasz Sidoli cir- c u s-t á r s u 1 a t á é, mely szintén 500 írttal lépett be a tagok közé, a gróf Teleky Arvédé, ki 1500 fitos, legnagyobb alapitója lett az egyesületnek, Eafaj Károly, az egyszerű székely birtokos, első alapitónk, 300 írtos alapítványát 500 írtra emelte föl.

A közgazdasági czélt, már alakulásával egyideüleg szolgálni kezdte az egyesület, midőn első sorban is egy erdélyrészi földhitelintézet melletti agitaczióval kezdte, mely a kért 500,000 frt. állami-segély meg nem nyer hété se miatt, nem létesülhetett. Ezután kimondotta, hogy az erdélyrészi, vidékenként már létező, jóhirü magyar pénzintézeteket náluk való tőke elhelyezés által segiti prosperálásra, elhelyezve egy előre a nagy- enyedi kisegítő-takarék pénztárnál 10,000, a dévai „elölegezési“ és a brassói „takarék-szövetkezet“-nél külön 5—5 ezer forintot. Az ipar és kereskedelem emelésére nem szűnő munkásságot fejtett ki. Első volt az E. M. K. E. ki a nemzet és ország társadalma előtt fölfödözte az erdélyrészi-ipart, országos szózataival útját törte a beltorgalomnak és állandó belfogyasz- tást inaugurált. A vámharcz kitörésekor sietett az állam és nemzet figyelmét felénk fordítani. 1886-iki april. hó 12-iki üléséből a kolozsvári „h a t ár szé 1 i-i par-k iál li t ás“-t indította meg tagjai által, mely a szász- és székely-ipar bemutatója volt. Először szedte rendbe iparuuk termelő-képességének képét, megbízottak utaztatása s az összes városok iparosaival való gyülése- zések által. Az országból jövő megrendelések ezreit közvetítette, — Titkárát az „Ifjú Erdély“ czimű kereskedelmi és ipar-lap szerkesztésére hatalmazta föl, — védegylet nélkül a honiipar védelmét divattá tette a hazában, mely mellett az iparosok szünetlenül kérelmeikkel, bajaikkal keresik föl az egyletet, s az E. M.

K. E. mindannyiszor segít, közvetít. Az iroda hónapokon á t, m i n t á k raktára s anyagok e x p e d i t i ó j a. Az országos kiállítás nagy ipar-csarnokában „erdélyi bazárt,“ majd később „székely kiállítás“-t rendezett. Az erdélyrészi kis iparnak a kincstártól előbb 100,000, — majd 50,000 frt. értékű megrendelést nyert meg. A honvédelmi minister a népfölkelós fölszereléseiből 100,000 frt. bakkancs- és szij-munkát juttatott Erdélynek. Megszerezte az erdélyrészi kis ipái' számára a bizonyságot, hogy a hadsereg részére időre, mennyiségre és minőségre, bármely pillanatban szállítani képes s hogy: a kincstár Erdély iparosainak legelső munkáját is, — csekély kivétellel — föltétlenül jónak találta. A magyar kormány 15,000 méter posztó megrendelést tett az egyesület által, k. b. 45—50,000 frt. értékben. Erdély bortermelése érdekében, egyik első rendű legnagyobb kiviteli intézmény: az „Erdélyi pincze-egylet“ kebelében foglalt el erőteljes álláspontot, hajtva e megállóit nagy fonIdösb Lendvay Márton elbeszélései.

Közli: id. Murányváry János.

(Vége.)

— Úgy vesztenél, s ha nem bízol szavaimban, ám kísértsd meg az ellenkezőt megmutatni.

— S ha ez sükerülue? — mondá a férj — gyöugéden átkarolva nejét.

— Úgy győztes léssz felettem, és méltán gúnyolhatsz féltékenynek, — feleié a nő forró csókkal tetézve férjét.

E nap óta a fiatal házasok több hónapig éltek legnagyobb nyugalomban. A férj minden alkalmat került, mely által nejének okot adhatott volna bizalmatlanságra. 0 mindig oly nyájas, oly megelőző gyöngédséggel volt iránta, mint neje azt tőle már házassága előtt megszokta.

Minél boldogabbnak tudja magát valaki, minél kedvesebbek voltak átélt napjai, minél szebbek reményei a jövőre, annál fájdalmasabb az érzemény, melyet nem reménylett csapás okoz, és soha sem bir az illető szevedései között oly kevés türelemmel, mint ekkor.

Ily helyzetben volt az ifjú nő, kinek nem is sejthető eset elrablá nyugalmát. — Egykor ugyanis vidáman haza térve, már férje szobájába lépendő volt, hogy vele az e nap estvején tartandó vigalom felett tanácskozzék.

A nem egészen zár ajtón át idegen hangokat vett észre. Hallgatózék, — se párbeszédet hallá: — „Tehát kék dominó