Eger - hetilap, 1887

1887-11-01 / 44. szám

tosságu vállalat átalakulását s magának részvényeinél fogva, beszólást és befolyást, biztosítván az igazgatóságban. Az ifjabb kereskedelmi-nemzedék f. é. august. 14- és 15-é u tartott kolozsvári orsz. értekezletét s előkészületeit, minden erkölcsi erejével és befolyásával támogatta. Kiterjedt az egyesület figyelme a reális oktatásra és intézményeire is, egyelőre évi 150 frt. segélyt szavazott meg 10 évi időtartammal a dévai főreáltanoda tápintézete, évi 100 frtot. ugyancsak 10 évi időtartamra a brassói közép kereskedelmi- és ipar-iskola konviktusa, 50 frt. segélyt a szászvárosi, s 100 frt segélyt a nagyszebeni iparos ifjak olvasó- és segélyző-egyesülete számára, évi 300—300 frtot. 10 évig egy Magyar-Igenben és Mező-Szengyelen, s évi 100 irtot és szintén 10 évig egy Nagy-Rápolton fölállítandó női-munka-tanitói állomás számára. A Deés-városi választmány 100 frtot szavazott meg a deési iparos' ifjak önképző körének.

A közművelődési téren. Alapgondolat, az alföld és a székely- ség közt megszakadozott etlmografiai continuitás önerősitő, önfejlesztő épitgetése, áthidalása. Azokra nézve, melyek az állam hatáskörébe tartoznak, egy a magyar kormányhoz benyújtandó részletes s átfogó memorandum szerkesztését javasolta az „Ad hoc,“ illetőleg: a 7-es, vagy sajátkép: az 5-ös bizottság, mely Erdély politikai, közműveltségi, felekezeti, ipari, kereskedelmi, pénzügyi, gazgasági, bányászati, erdészeti s hadászati viszonyait fogja föltüntetni — szerkesztésével Bartha Miklós alelnök bízatott meg.

Kizárólag a felekezetek föladatának jelentette ki a templomok építését, annál inkább, mert a magyar egyházak más nemű szükségletei első sorban öleltetvén föl, az egyházak hazafisága azt a könnyebbülést, a kötelezettség ama csökkenését, mit igy érezni fog, bizonyára templomok: a nemzeti szellem eme jelképei emelésére forditandja.

Mindenek előtt arra kell törekednie az egyesületnek, hogy a nemzet összesége által nyújtott áldozat, félreértést és belső viszályt kikerülő módon, egyoldalú párt-, fe 1 ekezet-, oszt á 1 y-, s pr otegá 11 helyi érdekeken messze fölülemelkedve, osztassák meg.

Minthogy az elhagyott s küzdő vidékek és helyek petitumai tűlnyomó részben valósággal épen ezen egygyes magyarsági foltokat oázokat egybekötő vonalba esnek, kulturális szükségletei kielégítése végett elsőrendűnek vétetett az, melyben a magyarság a lakosságnak legalább egy harmadát teszi s mely igy erősittetvén, a szomszéd magyar községekkel a vonal helyre állítására hivatott.

Egyelőre kerekszámban mintegy 120 ily elsőrangú helység öleltetett föl. Ebből, már az idén gondoskodás történt kétharmadáról, és pedig: a „gondoskodás“ szó valódi értelmében.

fejér szegélylyel, az övé.“ — „Fekete dominó zöld szegélylyel az enyim, — felele suttogva a férj, — s a találkozási időt a kaméliák száma jelölendi “ -- „S a hely, mint a levélben van Írva.“ — „Mondhatom, jól választott, — monda a férj hangosabban. Égek látni öt! — — olvasni fogom a perczeket, melyek rég óhajtott czélomhoz vezetnek. — Üdvözöld őt nevemben. — „És te légy óvatos, nehogy nőd gyanút tápláljon; különben tervünk veszve s vele a süker is. — szóla az idegen. S ekkor mindketten elhagyták a szobát. Hogy az idegen a házat észrevétlenül hagyhassa el, a félj a kerti ajtón bocsátá ki.

Az ifjú nő, ki lehelletét is visszafojtá, hogy a szavakból egyet se veszítsen el, alig bírta helyét elhagyni. — 0, néhány perez előtt még a legboldogabb, nő, ki azért ment férjéhez, hogy karjai öleljék, egét veszté el. És valóban a szerető nőt nagyobb kin nem érheti, mint ha a férj hűtlenségének jeleit látni kénytelen, és mégis arra van kárhoztatva, hogy éltét oly férj mellett kelljen fájdalommal eltöltenie, ki szerelmével, bizalmával visszaélt, s kit nem lehet nem űtáínia.

Kinzó gyötrelemmel lépett a nő férje szobájába, amint ez az idegennel távozott, és mozdulatlan szemekkel kisérte lépteiket. Már csaknem visszatért, midőn az asztalon fekvő félig nyitott levél tűnt szemébe. — Ez bizonyosan ama levél, melyről szólta- nak, — gondolá, és sietve futotta át tartalmát, mely női kéz által Írva, következő volt:

„Kedvesem. A ma-esti vigalom alkalmat ad ölelésedre. Siess karjaim közé, hogy megoszthassam veled forró érzelmeimet. Mily kedves tudnom, hogy veled beszélhetek . . . Örömöm kifogyA felölelt helyekre állandó segélyezést proponált a bizottság olykép, hogy a megszavazott összeg az illet tő helynek évek során át, mindaddig mig a szükség fenn áll, biztosíttassák, mi végre nem a bizonytalan befolyású tagdijakra, hanem a már befolyt tőke kamat-jövedelmére kell a segélyezést fektetni.

Az egyesület kimondott elve, hogy a magyar egyházakkal, mint első rendű kultúr-intézményekkel, azoknak papi, tanítói, tehát biztosított fizetést követelő szükségletein segítve, szövetkezve dolgozik, midőn államot, községet, birtokosságot valamely iskola, óvó, könyvtár kölcsönös létrehozására csak úgy nyerhet meg, ha maga bizonyos összeg állandó fizetésére ajánlja föl magát. Az egyesület egy azon községben, a különböző magyar felekezetek közűi -— föltéve természetesen, hogy mindenik küzd — nehogy felekezeti bizalmatlanságot keltsen, mindig az erősebbet erősiti, kisdedóvót lehetőleg csak oda állít, hol a gyermeket erős iskola s azontúl az ifjút és férfiút erős egyház veszi át, A feleke- zeti-úton nyújtandó segélyek, az egyház főhatóságokkal történendő megállapodások szer ént, közvetve, vagy közvetlenül, de minden esetben ajá- randóságnak az egyesülettől való eredete kitüntetésével fognak kifizettetni.

A személyi-segélynyújtás folytonossága — pár „ad hoc“- jutalmazást kivéve — 10—32 évben állapíttatott meg, a beruházásokra szükséges tőke pedig akként Íratott körül, hogy vagy pénzintézettől veszi költsön az egyesület a kamat-fizetéssel amortizálandó szükséges befektetési capitálist, vagy pedig — miként egyik egyházfő ajánlotta - a felekezetek teszik meg az egyesület által is jóváhagyott beruházásokat, melylyel szemben az E.

M. K. E. mintegy az egyháztól vett kölcsönnel szemben, szintén kamat-törlesztést nyújt,

Utóbbi ajánlat, illetve: határozat alapján keletkezett az egyházakkal való „szerződés“ kérdése, mely minden esetre az egyesület s a magyar egy házak közt való viszonyt, annál bensőbbé tenni hivatott.

Megszavaztatott, részben már folyósittatott, s ez évben megfelelő évi részletében okvetlenül folyósittatni fog, a közgazdasági fejezetnéi fennebb említett segélyeken kívül: papi-fizetések javítására vagy kreálására, 32 évi időtartammal, évenként összesen: 1970 frt évi kiadás — óvó fölállítására személyi járandóságul kapnak 10 évi tartammal évenként összesen: 2470 frtot. Tanító beállítására vagy fizetésére szintén 10, illetve: a felekezetitanitóknál 32 évre, évenként kiadat.ik összesen: 3275 frt. Belevonva ezekbe 1) a dévai főreáltanodának évi 150' frt. 2) a brassói ipar-iskolának évi 100 frt. segélyeket, összesen: 7965 frt. évi személyi járandóság biztosítandó 10—32 évig, mi 159, 300 frt. tőke 5%-tólija.

hatatlan e tudat miatt. — K. barátoddal leszek. Öltönyünk kék dominó fejér szegélylyel és színes csokrokkal. Találkozásunk helye kertedben a kis épület. Az órát, miután a körülményektől függünk, majd a kezedbe adandó kaméliák számából tudod meg. Kocsidat készen tartsd. Ölel kedvesed, Irma.“

— Tehát hűtelen! — mondá a nő viszahelyezve a levelet, Régi aggodalmam teljesült; sima szavai csak takaróúl szolgáltak hűtlensége elpalástolására, így fedezi a legszebb arcz a tisztátalan lelket. Ó férfiak ! — folytatá kitörő fájdalommal, — ti egyetlen óráért eladjátok néha boldogságokat, s titeket a világ erőseknek mond! Arra vagytok csak teremtve, hogy gyöngeségünkkel visszaéljetek! Ti úgy tekintitek a nőt, mint szükséges rosszat, mint ki örömeitek emelésére van teremtve, ki nektek mindenét feláldozza, ki csak érettetek éljen, csak titeket imádjon. — Es mit nyújtotok mindezekért? Hízelgést, és hűtlenséget! Hogy hinni tudtam e férj szavainak! De ki ne hitt volna azoknak, hisz oly szépek, oly kedvesek voltak, és a szerelmes szív mindent hisz ! — Ha ajkai megnyíltak, égi zenét véltem hallani, — ha keze kezemet érinté, s e szót mondá: „szeretlek“ — édes reszketés futá el testemet, s lelkem megnyílt előtte. S ha csókjaival tetézett, üdvözölve voltam. — Szép napjaim voltak. Ezeknek most már vége van, — néhány perez előtt még boldog nő, — örültem az életnek; — most imádni tudnám, ki megmentene kínos életemtől. — Ő hűtelen! — elfordult tőle szivem, mint bűnöstől; oh! hogy utálni tudnám őt oly nagyon, mint szeretni tudtam. —

Ily gondolatok támadtak az üdvétől megfosztott hölgy elméjében, midőn szobájába visszatért, a hol megszokott helyén várta