Eger - hetilap, 1887
1887-02-01 / 5. szám
36 — Heti naptár. — Kedd, febr. 1. Rk. Iguácz püsp. vért. — Prot. Brigitta. — G.-o. (jan. 20.) Euthim. — Napkel. 7 ó. 29 p. — Napnyug. 4 ó. 57 p. Első negyed, 9 ó. 42 pereskor reggel. Szerda, febr. 2. — Rk. Gyertyaszentelő Bold.-Asszony. — Prot. Gyertyaszentelő Bold.-A. — G.-o. (jan. 21.) Maximus hitvalló. A heveamegyei jótékony nő-egylet kartonbálja a törzs-kaszinó nagy-term ében. Csütörtök, febr. 3. — Rk. Balázs püsp. vért. — Prot. Balázs. — G.-o. (jan. 22.) Timót. Péntek, febr. 4. — Rk. Korz. András piisp. — Prot. Veronika. — G.-o. (jan. 23.) Kelemen vért. Szombat, febr. 5. — Rk. Ágota szűz, vért. — Prot. Ágota. — G.-o. (jan. 24.) Xénia. Zene- és tánczestély az uj-kaszinó helyiségeiben. Vasárnap, febr. 6. — Rk. Septvagesimae. — Prot. Hetvened vas. — G.-o. (jan. 25.) Triód. Héttő, febr. 7. — Rk. Romuáld. — Prot. Rikhárd. — G.-o. (jan. 26.) Xenofon. Időjárás, Hers eh el szerint: f. hó 1 -tői 8-ig szép derült, de hideg napok. — „Közigazgatási hatóságaink tévedései“ czimű, dr. Alfóldy Dávid, szép tehetségű fiatal munkatársunk, lapunk múlt számában közlött czikkére vonatkozólag a következő „helyreigazi tó“ (?) sorokat kaptuk : „Ad a) dr. Alfóldy D. „eső után ölt köpeny eget,“ midőn idézett czikkében megyénk főispánja ellen támad azon okból, mert gr. K. G.-t, kellő qualifikácziók hiányában, tiszteletbeli megyei jegyzőnek nevezte ki, bár czikkiró maga is kegyes beismerni, hogy a főispán e kinevezése „a közérdekre nem hátrányos.“ Miután gr. K. G. e kineveztetését a főispánnak mindjárt más nap megköszönte, s ez állását egy perezre sem foglalta el: czikkiró ez irányban tett mostani felszólalása legalább is „tárgytalan“ volt.— Ad b) Hevesmegye alispánjának a regále-jövedék megcsonkítását, s a regale kijátszását szigorún tiltó, s dr. Alföldy D. által, fönczimzett czikkében neheztelt s megtámadott rendeletének helyessége épen a czikkiró által idézett rendeletek helyes felfogásában gyökerezik, miként ez, a kérdéses czikk megjelenése után, szakértők körében alaposan megvitattatott, s megvilágittatott. Egyébként az eféle köztörvényhatósági, netalán sérelmes rendeletek esetleges megorvoslásának nem a hírlapi polemikus czikk, s illetve a hirlapolvasó közönség a fóruma, hanem, fölebbez és utján, a ministerium, mint az eféle rendeletek helyes, vagy helytelen voltának elbírálására jogosult, s illetékes legfelsőbb hatóság. — A városházáról. — Az Eger városa árvaszékénél, s illetve gyámi hivatalánál fölfedezett rendetlenségek, hivatalos muasztások, visszaélések, pénztári hiánylatok és sikkásztások .............. ......... a bohóczcsinyek (a Hanswurst, a németek Paprika Jancsija) oly zajossá tevék a német városi eletet, hogy a papság egyszer-más- szor szükségesnek látta a dologba avatkozni és a németek csapongó jókedvét azzal lohasztani, hogy farsangi üzelmöket mint pogány eredetűt és ördöngőset kárhoztatta. A Reformatio és a harmincz éves háború sokkal komolyabb idők valának, hogy sem a népeknek kedvök lett volna mulatni. Csak a franczia forradalom alatt hozta újra divatba a farsangot Napoleon olaszországi győzedelmes hadserege először Párisban, később Németországban, főleg a rajnamelléki városokban, a hol, mint pl. Kölnben, a farsang fényének emelésére, különösen farsangi ünnepségek és vigalmak rendezésére, társaságok (Narrengilden) alakúltak. A kölni farsang 1873-ban üllötte meg félszázados ünnepét, és Németországban majdnem oly nevezetességre vergődött, mint a veleuczei Olaszországban. Majdnem, mondjuk; mert a vigságban nem tudta utolérni az olasz karnevált, mivel hiányzik ott az olasz ég derűje, az olaszok gondtalan, könnyelmű jelleme, meg — a római corso. — Nagyon élénken szokott lefolyni a farsang még Achen-, Mainz-, Düsseldorfban s több helyütt, sőt 1868. óta a protestáns városokban is tért hódított magának, mint Berlinben, Lipcsében, Hamburgban, a hol csakúgy, mint az előbbiekben, nagy pompával rendezett jelmezes és álarezos meneteivel mindinkább a népünnep jellegét ölti magára. Említést érdemelnek még a Bécs-, Münchenben, Düsseldorfban s a képzőművészek más telephelyein tartatni szokott farsangi bohócz-estélyek festői látványosságaikkal, melyek többnyire satyri- cus vonatkozással bírnak korunk nagy emberei- és eseményeire, és ami a szeszélyt, humort és szellemességet illeti, felülmúlhatatlanok, szoktak lenni. (Vége köv.) Dr. F. naponta szaporodó adatainak következtében, Hevesmegye alispánja, hivatalos hatalmánál fogva, egy közelebbről kiadott rendeletében, a hivatalos vizsgálatot a város összes hivatali személyzetére kiterjesztette, s elrendelte. — Ennek ellenében Hevesmegye főispánja, gr. Keglevich Béla ő mlga, az ily esetekben a törvények és kormányrendeletek által megszabott előzetes hivatalos vizsgálat mellőzésével, N. B. fóldmives polgár, városi képviselő egyszerű magánvádjára, közelebbről Sz. K. Városi árvaszéki ülnök, Pl. K. városi pénztáros, és N. Gy. árvásszéki irodatiszt ellen közvetlenül fegyelmi vizsgálatot rendelt e 1. Fegyelmi eljárásnak, tisztviselő ellen, tudtunkra, akkor van helye, minőn az előzetesen megejtett hivatalos vizsgálat erre nézve elégséges és alapos okokat szolgáltat. Az ily fegyelmi eljárás mindenesetre megbélyegző az illető tisztviselőre, s bármily kedvező eredménye legyen isránézve,a becsületes és pontos tisztviselő önérzetén ejtett sérelem maradandó nyomokat hagy vissza lelkében. Az ily önkényes eljárás tehát egyáltalán nem alkalmas arra, hogy az önérzetes és feddhetlen tisztviselő munkakedvét, s szolgálati buzgalmát fokozza; s még kevésbbé kecsegtető arra nézve, hogy az anélkül is soványan dotált városi tiszti állások elfoglalására, hivatott, szakképzett, s önérzetes polgártársaink ambitioját, s vetélkedvét növelje. — Előléptetés. — Pénzügyminister ő exja Szabó Imre, — budapesti pénzügyi igazgatósági fogalmazót, ki, mint még nem rég az egri magy. kir. illetékszabási hivatal tisztviselője, társas köreinknek is egyik közkedvelt fiatal tagja volt, — utóbbi napokban pénzügyminiszteri fogalmazónak léptette elő. — Soirée dansante. Kedélyes társaság gyűlt egybe múlt szombaton Petravich Bertalan városunk egyik legtekintélyesebb, közszeretet s becsülésben álló ügyvédjének vendégszerető házánál. A házi úr gondos, mindenkire kiterjedő figyelme, a házi kisasszony szeretetreméltósága, de különösen a kedves házi asz- szony mindenkit lekötő nyájassága annyira családias jelleget adtak ez estélynek, hogy a belépés pillanatától kezdve mindenki a legotthoniasabban érezte magát. Alig ültünk le, alig merültünk bele a csevegésbe, midőn estebédhez hivott bennünket a házi asz- szony kedves szava, miután már előbb sorshúzás utján döntötte el, hogy a vacsoránál ki ki mellé kerüljön. Vacsora alatt, melyen nem hiányoztak a pompásabbnál pompásabb fogások, az első tósz- tot maga a házi ur mondotta kedves vendégeire. Hogy volt-e több toaszt . . . bizony nem tudnám megmondani, mert mig egyrészről bájos szom.-zédnőm ragyogó szemei, másrészről a Rudi vonója zavartak ki rendes nyugodtságomból. Hanem arra már tisztán emlékszem, hogy vacsora után asztal, szék, és minden rajta lévő egy pillanat alatt úgy tűntek el a fold színéről, mintha soha ott se lettek volna. Ezután megeredt a táncz, melynek még a kivilágos kiviradta sem tudott határt szabni, lévén épen pont Utam Ausztráliába. Reichel Imrétől. San Vincente szigete nagyságra nézve a második a Cap> werdi szigetek között. Távolsága Londontól 2532 födrajzi mértföld. A sziget Portogallia tulajdona, s körülbelül 4000 lakosa van, legnagyobbrészt afrikai négerek és liberiánok, kik jól beszélnek portugál nyelven. A fehér lakosság száma körülbelül százra megy, s többnyire angolok, vegyest amerikaiak- és portugálokkal. A város meglehetősen kedvező benyomást tett rám; különösen néhány kő-épület, diszkertekkel körülvéve, igen csinos. Csaknem minden utczája jól van kövezve, melyekben fehér egyenruhákba öltözött számos fekete rendőr tartja főn a rendet. A főtér a legszebb és legélénkebb része a városnak, teljesen körül- örezve pálmákkal, s középen egy pompás zenekarral. A feketék katonai zenekara sajátságos és ügyes játékával nagy gyönyörűséget okoz a lakosságnak, különösen pedig a téren ugrándozó nagy számú meztelen gyerkőezöknek. E mellett a katonák folyvást hadi gyakorlatokat tartottak, ami engem bizony nem igen mulattatott, miután ily furcsaságos katonaságot még nem láttam. Egyenruhájok ócska matróz-öltönyből, elrongyollott polgári ruhákból, s kopott vörös angol kabátokból állott, sőt némelyik vitéz katonának összes öltözékét egyetlen rongyos gatyaféle képezte. Sokaknak közülök már nem jutott puska; azért ezek nagy dorongokkal voltak fölfegyverkezve. Lábbelije egyiknek sem volt; de a fejét mindegyiknek széles szalmakalap födte. A postát egy vén néger kezeli, aki az angol pénzt is „r i z s r e“ váltja fel, még pedig nem csekély haszonnal. Én több benszülöttet látogattam meg fa- és szalma viskóikban, s mindenütt a legnagyobb nyomort
