Eger - hetilap, 1887

1887-02-01 / 5. szám

37

fél kilencz, mikor a legutolsó csárdást bevégeztük. S hogy kik voltak ez estély diszei a kedves háziasszonyon és leányán, íré n- kén kívül: Galambos Margit és Jossika, Gröber Anna és Irén, Nekám Erzsiké, Petravich Ilona, Standné, Szabó Ella stb. urhöl- gyek. „Jó reggelt'1 kívánva búcsúztunk el egymástól, és nem hiába; mert más ember már a miséről jött haza, mikor mi még csak aludni mentünk. — ö.

— Zene- és tánczestély Az egri ujkaszinó, tagjai s ezek családjai számára, jövő szombaton, f. hó 5-én, saját helyiségeiben, a helyben állomásozó csász. és kir. Appel gyalogezred zenekarának közreműködése mellett, hangversenynyel egybekötött tánczestélyt rendez. A hangverseny érdekes és választékos műsorral, esti 6 órakor veszi kezdetét, melyet táncz- mulatság, s a szünóra alatt, elegáns diszmüvek kisorsolásával, érdekes tombola-játék, befejezésül pedig ismét táncz fog követni.

— Az egri korcsolyázó egylet választmánya az I887-ik évre a f. hó 27-én megejtett szavazás szerint a következőleg alakúit meg: Elnök: ifj. Simonyi Károly; jegyző: Szabó Béla; pénztárnok: id. Gröber Ferencz; választmányi tagok: Danilovics Pál drné, Frantz Etelka, Frantz Piroska, Gröber Anna, Gröber Irén, Mészáros Kornélia, Góth Ferencz, Götz Boldizsár és Mészáros Kálmán.

— Az „egri jogász-segélyzö egylet“ pártoló tagjai közé léptek közelebbről: 25 írttal: Babies János igazgató; 10 írttal: Lengyel Miklós püspök, Szele Gábor, Zsendovics József, Kovacsóczy István, Szmrecsányi Pál, Begovcsevics Robert kanonokok ; 5 frt 50 krral: dr. Hubert János; 5 írttal: Danielik János püspök, Györgyényi Ignácz. Ludányi Antal kanonokok, lovag Szvorényi József fö-gymn. igazgató, Kozma Károly, Pánthy Endre kanonokok, Hám Gyula, Kaszap Bertalan; 3 írttal: Fenyvessy Sándor; 2 írttal: Petravich Antal, Szilágyi Gábor, Fábry N., Vavrik Endre, Tolvaj Ágoston, Pozsgay Antal, Zalár József, Ignics Boldizsár, Bauer Ármin, dr. Brüuauer Bálint, dr. Schvarcz Dávid, dr. Kánitz Gyula, Csókás István, Fischer Soma, N. N. 1 írttal: Al- torjay Sándor, Öllé László, Kobza Lajos, Turcsányi Mátyás, Cser- venicz Mihály, Boday Aurél, Markovich János, Szabó György, Posztóczky Kálmán, Berkó Aladár, Veréb Mátyás, Gáspárdy Géza, Verner Ede, Tavasy Antal, Csiky Sándor, Kassuba Domokos, Závodnik Mihály, Ledniczky Ipoly, Szabó Ottmár, Moóri Richárd, Fogéi Ágoston, Hoffman Sándor, dr. A. D., dr. Brünauer Ambró, dr. Kohn Jágó, dr. Schönberger Soma, dr. Soltész Henrik, Fischer Simon, Hilibi Gál János, Szerencse Menyhért, Ká- posztássy Jusztinján, Barna Manó, Rosinger testvérek, Kohn Vilmos, Frank Izidor, Polatsik Herman, Kohn Dávid, Günsberg József, Klein Mór, Preszler Ferencz, Gserő Ede, Ruzsin Bertalan, Lakner Mór; 50 krral: Rosenberg Miksa, Klein József, egy honvéd, egy másik honvéd, Groszman Jakab, Schvarcz Mór, Holczer

Jakab, Roth Zsigmond, Lusztig József, Neuman Mór, Schvarcz Lőrincz, N. N. 20 krral: egy kis leány, H. D. Fogadják a nemes szivü adakozók a jogász segély-egylet hálás köszönetét.

A választmány.

— Sport. E hó 26-án szerdán délután tartotta meg az e g r i korcsolyázó egylet, a még vasárnapra hirdetett, de a kedvezőtlen idő miatt elhalasztott pálya megnyitási ünnepélyét,, a helyben áll. 60. sz. gyalogezred zenekara közreműködése melle tt, melyen városunk intelligentiája igen szép számban volt képvis elve. Mig egyrészről egyesek kötötték le a szemlélőt bravour ja- ikkal, másrészt a tovasikló párok vonták magukra a figyelmet; de legérdekesebb volt gyönyörködni abban az öt kis lelkes kolonne- ban, mely egész délután vidám trécselés között a legnagyobb ügyességgel kerülgette ki egymást. Négyes is volt, melyet mintegy 24 pár tánczolt. E kolonneban s ezen kívül korcsolyázó szépeink közül ott láttuk: Bubna Ella, Buzáth Lajosné, Csicsa Szi- dike. Erdélyi Gizella és Marianna, Eötvös Róza, Francz Etelka és Piroska, Fekete Jánosáé, Gariup Irma, Gröber Anna és Irén, Horánszky Etelka és Irma, Horváth Ilonka, Imre Leonka, Mészáros Kornélia, Matékovics Irénke, Öllé Clementine, Ringelhann Mariska, Sajósy Margit, Schőnerné, Vas Ilonka, és Mariska, Vurmbrandt comtesse, és br. Zwieberg nővérek stb. urhölgyeket. Ezeken kivül a garde-dámok között láttuk még Kolossy Margitkát Kolossy Gusztávnéval, Petravich Bertalannét, Petravich- Irénkével és Nékám Erzsikével s több másokat. Este az ünnepélyt kivilágítás (?) fejezte be.

— Az erdélyrészi házi ipar — A gr. Bethlen Gábor né protek- cziója alatt álló erdélyrészi nagy-selyk-vidéki (Nagy-Küküllő megye) női himzés-szövő ipartársulat ismét egy érdekes és becses újabb szállítmányt küldött, arany- és ezüsthimzet-szövésü kötények-, ágy- és asztalterítők-, butorvédők,- függönyökből stb. a hevesmegyei jótékony nőegyesület buzgó tagjához, Ury-Kapá- csy Amália úrnő ő nsgához, ki müveit közönségünk azon t. tagjait, kik az ép oly csinos és Ízletes, mint jutányos tárgyakat megszemlélni, s azokból esetleg vásárolni szándékoznak, lakásán (Börtön-utcza Uryféle ház) szívesen látja.

— A kolozsvári „Ellenzék“ czimü politikai napilap f. é. január-hó 25-én megjelent 19-ik számában, az egri „Ifjúsági olvasó-kör“ által múlt év és hó 29-én rendezett fölolvasási- estély tiszta jövedelmének „az erdélyrészi magyar közmüvelődési- egyesület“ javára juttatott része (5 frt.) — melyről lapunk f. é. január-hó fl-én megjelent 2-ik számában tétetett említés

s Végh Kálmán egri-megyei növendékpap 1887-ik évi pártoló- tagsági dija (1 frt.) következőleg nyugtáztatik: Kapácsy Dezső. Kik igazán szeretetnek, nehezen válnak. Ki egy ügyet egész lélekkel tud felölelni, nehezen tudja, még fölvirágzása után is, gondjai alól kibocsátani. — Búcsút vettünk Kapácsy Dezsőtől. Összesítve kimutattuk számokban és eredményben

találtam. Bútornak nyoma sem volt, s a fekvő hely puszta szal- ma-vaczokhól állott. Élelmi szeröket gyümölcs és halak képezik, mely utóbbiakat megsózva s a napon megszáritva élvezik; a ku- koriczát két nagy kődarab közt darává őrlik, s megsütik. — San Vincente szénrakodó állomás mindazon gőzösök számára, melyek Fok föld (Capstadt) vagy Ausztrália felé tartanak; s ezért számos benszülöttnek abból áll az egyedüli kereset-forrása, hogy a ^hajókra szenet hord. Az asszonyok pedig legnagyobbrészt gyümölcscsel kereskednek, miket az érkező hajók utasainak adnak el; különben pedig igen nyomorú, s erkölcstelen életet élnek.

A szárazföldön való tartózkodás határideje lejárt. A nagy bőségtől, s a gyors ide-oda futkosástól kimerülve, búcsút vettem a várostól; mielőtt azonban csónakba szálltam, kénytelen valék néhány kagyló-koszorút vásárolni, hogy egy tolakodó négernötől szabaduljak.

Egy óra múlva elhagytuk San Vincente kikötőjét, jól ellátva szénnel s élelmi szerekkel.

Decz. 2-án „Fogó“ (tűz-) sziget mellett haladtunk el, melyen egy szakadatlanul működésben lévő tűzhányó hegyet, teljes kitörésében szemléltünk. Itt láttuk először a röpülő halakat is, melyek oly mértékben szaporodtak, hogy decz. 3-án, a guineai öbölben, már százezer számra rajongták körül hajónkat, s egyikét képezték a legérdekesebb tengeri látványoknak. Egyes repülőhal-csoportok megkisérlék fedélzetünkre yöpülni, mi azonban csak kevésnek süketült, melyek aztán erőtlenül hullottak hajónk fedélzetére alá. Csakhamar megtöltöttünk néhány hordót tengervízzel, s ezekbe helyeztük az aléltan fedélzetünkre hullott repülő halakat, melyek, megsütve, igen Ízletes eledelt szolgáltatnak.

Decz. 5-én nyomasztólag éreztük, hogy az egyenlítő felé közeledünk. A hőség iszonyú vala; alvásról többé szó sem lehetett; az ivó viz az élvezhetlenségig átmelegedett; s a viztömlők éjjelenkint ugyancsak el voltak foglalva. Ezekkel ugyanis kölcsönösen egymásra lövöldözve, vettük a zuhanyfürdőket, az egyedüli enyhülésmódot e borzasztó hőségben. Decz. 7-én délben haladtunk át az egyenlítőn, s a zuhanyozást nagy élénkség s öröm közt újra meg újra elkezdtük. Az ünnepélyes zuhanyfürdő végső fénypontját egy hatalmas sósviz-sugár-zuhany képezte, melyet egy matróz, ki ezúttal Neptunt képviselte, keresztfiain egy hatalmas szivattyúból végig zúdított.

A dél-atlanti oczeánt, teljesen derült, felhőtlen ég alatt értük el; de csakhamar meg kellett ismerkednünk a tropikus égalj egy hatalmas zivatarával.

Éj vala, midőn az égboltozatot alig tiz perez alatt egy sűrű fekete felhőtömeg egészen elborította.

Alig volt időnk ágyneműinket száraz helyre szállítani — a legtöbb utas ugyanis a szabad ég alatt hált, — midőn egyszerre egy hatalmas felhőszakadás lepett meg bennünket. Az utasok ösz- szes férfi-csapata Ádám-costumeben sietett a födélzetre, hogy derekasan megázzék, ami megbecsülhetetlen üditőszer vala. A fris, hüs légben ismét szabadon, üdén lélekzettünk föl. Annyi bizonyos, hogy a fürdés e sajátságos és eléggé kellemes nemében volt egy kis idegenszerü s aggasztó is, amennyiben minden pillanatban százával czikáztak a villámok fölöttünk, s a mennydörgések pokolzenéje egyáltalán nem ismert pauzát. Az ég egy valóságos tűz- tengernek látszott. A rettentő vihar reggeli 4 óra felé alább hagyott, s gyors szárnyakon röpült tova. A mértföldbulletin a legutóbbi 24 órára 340 mfdnyi haladást mutatott.