Eger - hetilap, 1887
1887-10-04 / 40. szám
40-ik szám. 26-ik év-folyam 1887. Október 4. Előfizetési díj: Egész evre . 5 fit — ki Félévre . t „ r>o .. Negyed évre. 1 30 „ Egy hónapra — „ 4 ö „ Egyes színi — , 12 „ Hirdetésekért minden 3 basábo/.oit petit sorhely után fi, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért lő kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Kifizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lycemni nyomda). a szerkesztőség (Baktai-ut, Exingerféle ház.) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése. s minden kir. postahivatal. — A hirdetési díj előre fizetendő. Felhívás előfizetésre. Tisztelettel kérjük azon t. ügybarátainkat, kiknek előfizetésük a f. szept. hó végével lejárt, megrendeléseik idejekorán való megújítására, nehogy a lap elküldése akadályozva legyen. Előfizetési díj: Egész évre 5 frt. F élévre 2 „ 50 kr Évnegyedre 1 „ 30 „ Egy hóra — 45 r) V) Közs. jegyzők és néptanítók lapunkra fél-áron fizethetnek elő. T. gyűjtőinknek minden öt előfizető után egy tisztelet- példány nyal szolgálunk. Az „Eger“ kiadóhivatala. Szózat Hevesmegye közönségéhez! Az apostolok oszlásáról beszélt a mesés hajdankor, midőn a szentlélek tüzes nyelvek képében jelent meg közöttük, hogy országokban és világrészekben hirdessék az Isten igéjét. Tüzes nyelveken szeretnék én is szólni, hogy megértsen engem is legalább Magyarországon — mindenki! Testvér testvérhez odaadóbb ragaszkodással nem viseltetik, mint erdélyrészi honfitársaink hozzánk. Leírhatatlan az a szívélyesség, az a benső örömtükröződés az arczon, a mit erdélyi magyar testvéreink, honfitársaink tanúsítanak egy Királyhágón inneni testvér iránt. A ki nem élvezte még, kísérelje meg és állításom igazsága felől meggyőződik, hogy Erdély bérczei között a mezőségi, megyebeli magyarság, vagy a székely valóságos örömünnepnek tartja, ba egy magyarországi testvér magyart ölelhet hazájáért dobogó keblére. Az erdélyrészi magyarság a románok és szászok közé ékelve, a Hargita és Nemere tövében tőlünk mintegy elszakítva, egyedül csak felénk tekint, mint a haza hitbizományosaira, és évezred óta hűen őrzi azt a hazát, melynek szűk zugaiban a testvér, az anya-hazának mindenkor végbástyája, a magyar elemnek előőrse volt. Erdélyi testvéreink ma még inkább, mint valaha reménykedve tekintenek felénk. Mióta a vámháboru Romániával bekövetkezett, azóta hová is fordulhatna az annyi iparos szakismerettel megáldott erdélyi magyarság. mint éppen hozzánk? Aki Erdélynek ipar-kereskedelmét ismeri, az tudja, hogy az erdélyi sajátságos iparczikk, még primitiv állapotában is nemcsak kelendő, hanem fölötte áll sok esetben a miivészetibb franczia gyártmányoknak, melyeknek főpiacza Bukarest volt évtizedek előtt. Az erdélyi kézmüárakat örmények és zsidók minden nagyobbacska iparos-városban vásárolták eddigelé össze, az o közvetítésük folytán árasztatott el azokkal Románia. — Szebenv Maros- vásárhely, Torda, Déés. Szász-Régen, Brassó. Kézdivásárhely, Szepsi-szentgyürgy e nembe vágó iparczikkei kizárólag és nagyobb mennyiségben Romániába vitettek pár évtized óta s igy erdélyrészi kézműiparunk főpiacza Románia leit. A háromszéki székely szekereknek százai és ezrei megszámlálhatta!) sorban lepték el folytonosan a bukaresti országutat, megterhelve a rengetegfenyvesek fúrészmalmaiból előkerült és művészi Ízléssel készített faragványu épület, szerszám, bútor és hordókészletekkel. melyek a fürge és sokoldalú székely nép fő kereset- és élelmi forrását képezték; mert a három széki fenyőczikk Bukarestben óriási kelendőségre talált mindeddig és pedig magas árban ; és ha éppen nem is csengő aranyokat vagy húszasokat, hozott haza azokért, de megterhelte szekerét olcsó román gab- nával, mely neki otthon nagy hasznot szolgáltatott s mondhatni csere-üzletet, szép jövedelmi forrást eszközölt. Szép remények fűződtek még a vászon és gyapjú-szövetekhez is. Alig van az erdélyrészi magyarság közt ház, melyben egy-egy csinosan faragott szövőszék ne volna, több helyen kettő, három, környezve mindenik család nőtagjára finom és vastagabb orsózatu rokkával, melyek évenkint iparvállalati tekintetben több keresetet biztosítanak az erdélyi magyarság részére, mint az anya-ország összes fonó és szövőipara együtt. A Királyhágón innen a Maros, Körös, Tisza folyók közti vidék majd mindenik városában ismerik a székely nőket, kik saját fonatu és szöveti! vásznat, asztalnemüeket, törülközőt és másféle kiváló szépségű és tartósságu szöveteket árulnak tavasztól késő őszig; csak a tél kezdetén érnek haza; már akkorra meg- deresülnek a fák. fehérré lesz az egész vidék ; a székely család is behúzódik a meleg szobába, sorakozik mindenki saját munkájához; a házi körben a legöregebb nő kiosztja a napi és heti teendőket, a külső munkálkodást a férfiak rendezik ; a fiatalabbak orsóznak, a menyecskék gombolyítanak, az izmosabbak szőnek ; mig végre ismét itt a kikelet, midőn újra zöldülni kezd a rét, fa, uj élet, uj virág, sötét lomb a fákon; a tavaszi szellőn szárogatják, az uj szöveteket, mángoroljik, simítják; azután az üzletvezetők — az uj kelmékkel ápril utolján ismét útra kelnek; és igy foly az élet, múlik napok után hét, hónap, év. A család felnő tanulásban, munkában, becsületességben, vallásosságban, takarékosságban szaporodva a természet törvényei szerint, mig az agg kőibe nem következik; mert a szentirás szavai szerint: minden ember megöregszik végre! Az elmondottakból következtetni lehet, hogy az erdélyrészi magyarság az emberi és társadalmi családban meglehetős magas polczon áll! Valóban megáll az ember esze, ha az erdélyrészi iparosok, kézművesek és a székelyföldi fuvarosok anyagi helyzetét látja. Mindazon régi szép rendben folyt egyetértés, munkásság, csereviszony, a,román kormány 1886. évben történt intézkedésével megszűnt; az erdélyrészi iparczikkekre kimondatott a vámmal való megrovás, és ez — a forgalomban nagy megakadást eredményezett. Nem kicsinylendő dolog ez azoknál, kik az egy napiéi a másikra való megélhetésre vannak utalva, kiknek nem lévén tőkepénzük, se terjedtebb birtokuk, a személyes hitel is megszűnt,