Eger - hetilap, 1887
1887-10-04 / 40. szám
314 és kétségbeesetten néznek a szomorú jövő elé, mikorra ezen vám- káboru megszűnik és az okozott viszály a kibékülés útjára vezet; — mig a török, a bolgár, bosnyák és szerb piacz megnyílhatnak, és meghódíthatók lesznek a kelet és délvidék más piaczai, azalatt az iparosok ezen ezreinek a mindennapi kenyérre van szük- gük ; ez az a gyászos következményű károsodás, mely erdélyi testvéreinket a vámliáboru folytán sújtja és sújtani fogja kérlel- hetlenűl. Erdélyi testvéreinknek e szomorú helyzetén segíteni, nekünk, az anyaorszngnak kötelességünk; és e kötelesség teljesítése első sorban kereskedőinket és iparosainkat illeti. Nem kérnek ők kenyeret, nem ruházatot, nem kérnek koldusként alamizsnát, hanem kérik, hogy a könnyű német, olasz, franczia, cseh és más gyártmányok helyett vegyük meg az ő tartós, forma és Ízlés tekintetében is versenyképes iparczikkeiket. Tekintsenek be az anyaország kereskedői és iparosai Kolozsvárott a „Demeter ez ég erdélyi'eszi különlegességek áru tárába,“ meglepetve lesznek általa, hogy az erdély- részi kézműipar mennyire fejlett, izlésteljes és a maga nemében páratlan is. Hiszen az utánnézés csak egy levél írásba, és 5 kros póstabélyegbe kerül; és ezáltal mennyi szép és hasznos iparczik- kel leszünk ismeretesek, melyek eddig a fel nem fedezhetés sötét homályába voltak burkolva, a múlt 1885-dik évi országos kiállításig. Ott van Kolozsvárott a magy. kir. erdélyrészi ipar-felügyelő, Binder Lajos ur, ki egész készséggel áll szolgálatára minden tudakozódó félnek, közvetítésre is kész. Vegyük tekintetbe csak az erdélyrészi szövő, bőr és lábbeli iparczikkeket. Az erdélyi posztó mindamellett, hogy minden más- neműt, és országbelit tartósságra nézve felülmúl, elég finom is ahhoz, hogy Magyarország akármelyik földes ura is viselhesse. Mindezeket tekintve, a legkomolyabban szólunk kereskedőinkhez és iparosainkhoz, miszerint az erdélyi ipart, a mi legközelebbi magyar testvéreink iparát fenyegető veszélyt, vegyék figyelmükbe, használják fel az alkalmat, hogy az erdélyi iparczikkek- nek közvetítésük által itt raktárt állítsanak, ne küldjék pénzüket külföldre oly áruezikkekért, melyeknél a mi hazáukbeli sokkal jobb ; terjesszék, kedveltessék meg az erdélyi iparkészitménye- ket itt, mely által mig egyrészről hazafiui kötelességet teljesítenek, másrészről erdélyi testvéreink nyomasztó' helyzetén segítenek, nem is számítva azt a különbözetet és hasznot, mit a külföldről szállított áruk vám és szállítási költségein megtakaríthatnak. Hazafias érzelmű kereskedőink és iparosaink, nem lesznek érzéketlenek az elmondottak iránt; a fogyasztó nagy közönségen lesz a sor és kötelesség, hogy az erdélyrészi ipart, mely nemzeti fejlődésünknek egyetlen tényezője, soha többé el ne hagyja!!! Egy öreg honvéd. Az „EGER“ tárczája. Egy sirhantnál. — B.-nek. — Csak egy kicsinyke domb, S mindent rejt magába, A mi a világon Boldogító, drága. Benőve virággal,-— Szeretet ültette — A kegyelet könye Ott ragyog felette. Ne sírj édes angyal, Árvája e hantnak! Mert azok a könyek A velőkig hatnak! 0 már boldog nagyon. . . A mit vesztél benne, Adja vissza néked Szivem hő szerelme! Mátray Lajos. A városi árva-vagyon-kezelésröl. Az Eger város árvagyámhivatalánál a múlt évben fölmerült nagyobb mérvű sikkasztások el követ hetésétiek egyik fő-oka az árva-vagyonoknak rendszertelen kezelésében, s az ellenőrzés felületességében, vagy épen teljes hiányában is rejlett. — Most, midőn magunk kárán tanulva, végié elérkezettnek láttuk az időt, hogy a városi árvák vagyonának kezelése s ellenőrzésében a lehető legszigorúbb rendszert léptessük életbe, e czél elérhetése tekintetéből, egyebek közt, Giónay Sándor, városunk helyettes polgármestere, C s ik y Atilla városi számvevőt is fölhívta, hogy a városi árva-vagyon kezelése- s ellenőrzésére vonatkozólag dolgozzon ki s terjeszszen elő egy megfelelő szabálytervezetet. Csiky Atilla, szorgalmas városi számvevőnk, a kérdéses tervezetet még a múlt év végén elkészítette, s azt a f. é. jan. hó elején a h. polgármesternek be is mutatta. Még nem értesültünk, mikor fog az a képviselő-testületben tárgyalás alá kerülni. Addig is, tájékozásul s ismertetésül egész terjedelmében közöljük azt t. olvasóinkkal : Szabályzati terv az Egerváros árvaszéke, mint gyámhatóság felügyelete alatt álló, és gyámpénztári kezelés alatt lévő s érkezendő készpénzek, pénzértéket képező kötvények, értékpapírok és drágaságok miként leendő kezelése tárgyában. — l.A városi közgyámi pénztár megszüntettetik, az árva-pénzek és va- gyonságok kezelése, a házipénztárra Hibáztatnak át. A „házi, mint gyámi pénztár“ elnevezést nyeri, mely pénztár, az árvaszéki, ügyrendben előirt határidő alatt, az árvaszékhez számadást előterjeszteni tartozik. 2. A házi, mint gyámpénztárnál, az árva ügyek ellátására egy számtiszti állomás évi 600 frt fizetés, és 100 frt lakbéri illetménynyel, rendszeresittetik, a könyvelés és szakmakörhöz tartozó teendők végzésére. 3. Az árvaszékhez érkezett hivatalos pénzek és pénzértéket képező kötvények, értékpapírok, és drágaságok, történjék azoknak átadása akár rövid utón, akár pedig pénzes levélben, átvételre az árvaszék elnöke, vagy helyettese útján kizárólag a házi mint gyámpénztárnok és ellenőre a jogosítottak, akik az átvételt aláírása ikkal elismerni, és hivatalos pecséttel megerősíteni tartoznak. 4. A házi mint gyámpénztár, az érkezett hivatalos árvatári pénzek és pénzes levelekről, nyilvántartási jegyzékben történt bevezetés után, a házi mint gyámpénztári számtiszt által vezetendő naplóban a levélbo- riték, vagy átirat csatolása mellett, bevételben elszámoltatnak, és az árvák főkönyvébe azonnal elkönyveltetnek. Ha az árvaszék a kérdéses tömeg érdekében külön nem intézkedik, a készpénz az előirt határidő alatt a takarékpénztárba gyümölcsözés végett elhelyezendő, és a gyám pénztári kiadási naplóba, a bevételi napló tételére való hivatkozással, kiadásba elszámolandó. A takarék- pénztári könyv, vagy egyéb érték, a vagyoni leltárba azonnal előiratik, és a leltár tételszámúval elláttatik. 5. Az árvaszék mint Rapaics Dániel honvédezredes emlékezete. Várady Gábor emlékbeszéde.*) Mélyen tisztelt bajtársak! Azok a ragyogó, majd borús, később sötét napok, — az a nagy és magasztos tettekben, mint gyászban és szerencsétlenségben egyaránt gazdag időszak vonul el lelkem előtt ez órában, midőn bajtársaim kívánsága és szivem sugallata szerint emlékezem meg arról a férfiúról, a kit mi, a kik öt közelebbről ösmertük, szerettünk, tiszteltünk, mig élt, s a kinek szelleme előtt a hazafias kegyelet koszorúját teszszük le most mindnyájan, midőn már nincs többé sorainkban. Ti, kedves bajtársak, mindnyájan örömmel láttátok a szabadság hajnalának föltünését; láttátok a napot mind magasbra- magasbra emelkedésében, s ez fokozta lelkesedésteket, hősies küzdelmeiteket; mindnyájan elragadtatva gyönyörködtetek a dicső nap ragyogásában, midőn ,az a zeniten állt. De láttátok azt el is borulni, aláhanyatlani, Atvirasztották a sok évre nyúlt, hosszú, kínos éjszakát, s a gyász és szerencsétlenség okoz a szakadatlan szenvedés kínjai még most sem mosódtak el emlékezetetökben. És láttátok két évtized múlva az alkotmányos szabadság újjászületését, felséges királyunknak megkoronáztatását. Miért ecsetelném tehát ama dicsőség- és gyászteljes időszakot, vagy a halál hosszú éjszakája után a föltámadás reggelét előttetek, kik a dicsőségnek tanúi, részesei voltatok, a jelen pedig tárt könyvként áll előttetek ? *) Tartotta az 1848—49-es honvédegyesületek országos gyűlésén 1887-ben, TI
