Eger - hetilap, 1887
1887-02-01 / 5. szám
5-ik szám. 26-ik év-folyam 1887. Február 1. Előfizetési díj: Egész évre . 5 frt — Félévre . . 2 „ 50 Negyed évre. 1 * 30 Egy hónapra — „ 45 Egyes szám 12 EGER, Hirdetésekért minden 3 hasábozoct petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért lő kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Baktai-ut, Exingerféle ház.) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Hevesmegye közgyűlése. Hevesmegye bizottsága ez évi e ső rendes évnegyedes közgyűlését, gr. Keglevich Béla főispán ó miga elnöklete alatt, nagy számú megyebizottsági tagok részvéte mellett, múlt jan. hó 24 s követk. napjain tartotta. A vasút kérdése tömérdek bizot sági tagot csalt be, láttunk olyanokat, kiket más alkalommal nem igen lehet szerencsénk a megyeház termeiben színről színre szemlélhetni. A gyűlésnek több momentuosus tárgya volt. Már az alispán évnegyedes jelentését érdekessé tette azon gyönyörű irályban tartott megemlékezés, mely Nánássy Ignácz és Fülűn József elhunytét jelenté be; s mindjárt ezután Puky Miklós 80 évének betöltése alkalmából a nehéz időket átküzdött hazaimnak megküldött üdvözlő irat tartalmát ecseteié. Amily lehangolóan hatott a két köztiszteletben állott férfin elhunyta, ép oly lélekemelő hatást gyakorolt az agg hazafi nevének felemlitése. Az alispáni jelentés e gyönyörű részének közlését, minthogy ma még a bizottsági ülés jegyzőkö ryvei kezünknél nincsenek, jövő számunknak tartjuk fel. Mondhatnék előre, hogy mily szép, mily eszmedús a jegyzőkönyv erre Aonatkozó része; de felment bennünket mind ettől a fogalmazó Zalár József főjegyzőnek neve, mert ha azt mondjuk, hogy ő volt a fogalmazó, már tudja mindenki, miszerint a fogalmazás csal: párját ritkító szép irályú, s eszmegazdagságánál fogva csak érdekes lehet. Kis koporsód. . . . *) Kis koporsód égszinre van festve. . . Jó angyalom, halva nyugszol benne. Szép virágszál, de barna.' letörtél; Jaj, de hamar hervadt bljom lettél! Két szememet két kézén fődé el, Csordultig vau bánatom könyével, — S nem akarom, hogy a világ lássa: Milyen sűrű könyeim hullása. Nem akarom, mert a világ nyelve Csúfolódás szavával van telve. Csúfolnának: ilyen-olyan gyáva, Máris milyen halálra van válva. Pedig az én szivem kemény; olyan, Milyen a föld télen, meg agyottan, *) Mutatvány szerző közelebbről megjeleli; „Dalos-könyv“ ezimű költemény- füzéréből. (Jász-Ladány. 4 886.) Aztán több rendbeli jelentések, miniszt. rendeletek stb. után előfordult a vasút segélyzésének kérdése. Körülbelül 170 megyebizottsági tag volt jelen, ki pro, —ki contra. Ez alkalommal egy szomorú tapasztalást kelle tennünk, s ez az: hogy a közszellem hanyatlik. Tért enged a szükkörü önzés sugallta azon egoistikus irányak, melyet habár kissé talán élesen, de legtalálóbban a pinczgauiak azon szívből fakadó imaéneke fejez ki: 0 Heiliger Florian! Du Feuers-Patron! Verschon unsere Häuser, und ziind’ des Nachbarn an. Gyöngyös környékéről feltűnőleg sokan jöttek be a vasút leszavazására. Igazuk van. Mi közük nekik a Tárná s túl a tiszai adózó polgárok jólétéhez ?!! — A Nádor, gr. Buttler, gr. Keglevich, gr. Teleky, gr. Eszterházy B. Barkóczy s Telekessy arczképei megve- tőleg, Mária Terézia arczképe boszúsan nézett le a falról. Ezek sem kiáltanák ám a „Vitám et sangvinem“-et, csak tüzet, ha saját házuk ég. A szomszéd házakkal mit törődnének? Az ember lelke elszomorodik. Bár minden faluba vasút menne, s ime! mert az egyiknek a véletlen már adott, nem kíván közreműködni, hogy a másiknak is legyen. Szörnyű gyatra, alávaló világot élünk, s az emberek nem is szégyenük magukat.. Melyet a fagy, hol világos éjjel Száz irányban repesztgetett széjjel. Száva János. Mit tudnak a túlvilágon? — Költői látomány. — Tegnap, ahogy ringó karján Altatott jó Morfeus, Jön egy dalnok felém, — hozzám, S mondja, hogy ő Orfeus. Igen? igen? . . Van szerencsém. 1st. . . — Jupiter hozta önt. Hát hogy élnek a megholtak Ott, az alvilágba’, fönt? „Csöndesen, csak ügygyel-bajjal“ — Szólt a bűvös hangadó. „Hogyhogy? Hiszen ott, önöknél Nincsen talán nagy adó? Beszélgettünk egyről-másról; Még a dal is szóba jött! Mondta: néhány szép magyar dalt Óhajt tudni szerfölött. Eldaloltam egyet-kettőt, 0 meg kobzán pengető, — Az „EGER“ tárczája.
