Eger - hetilap, 1887
1887-09-27 / 39. szám
39-ik szám. 26-ik év-folyam 1887. Szeptember 27. Előfizetési díj: Egész évre . Félévre Negyed évre. Egy hónapra Egyes szám 5 frt — kr. 2 „ ÖO .. 1 „ 30 „ EGER* Hirdetésekért minden 3 hasábozoit petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyílt térben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztöseg (Baktai-ut, Exingerféle ház.) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Felhívás előfizetésre. Tisztelettel kérjük azon t. ügybarátainkat, kiknek előfizetésük a f. szept. hó végével lejár, megrendeléseik idejekorán való megújítására, nehogy a lap elküldése akadályozva legyen. Előfizetési dij: Egész évre ............................................. 5 frt. Félévre ..... 2 „ 50 kr Évnegyedre . 1 „ 30 „ Egy hóra . n 45 „ Közs. jegyzők és néptanítók lapunkra fél-áron fizethetnek elő. T. gyűjtőinknek minden öt előfizető után egy tisztelet- példánynyal szolgálunk. Az „Eger“ kiadóhivatala. Eger, szept. 27. 1887. Eger város közigazgatási tanácsa, dr. Samassa József egri érsek, városunk kegyura ö exjához, édes atyja, néh. bold, eml. id. Samassa Jánosnak f. hó 16-án történt elhunyta alkalmából, a következő részvét-föliratot intézte: „Nagyméltóságu Érsek, Kegyelmes Ur! Azon mély fájdalomban, mely Nagyméltóságodat boldogult édes atyja, id. Samassa János ur halálával érte, e városi tanács teljes részvéttel osztozik; s a midőn ennek, őszinte meggyőződéséből eredő kifejezést ad, teljes tisztelettel felkéri Nagyméltóságodat, hogy ezen részvét-nyilatkozatát, mint érzelme igaz zálogát szívesen fogadni méltóztassék. Hazafiui üdvözlettel maradtunk. Eger, 1887. szeptember hó 17-én tartott tanácsülésből. Nagyméltóságod alázatos szolgája Grónay Sándor m. k. h. polgármester.“ E részvétföliratra érsek ő exja f. hó 22-éről a következő fenkölt sorokban válaszolt : „Tekintetes Városi Tanács! Mélyen megindulva olvastam Eger városa nagyérdemű tanácsának részvevő levelét, melyet a felejthetetlen édes atyám halála által fiúi szivemet ért nagy veszteség fölötti bánatom első perczeiben hozzám intézett. Vigasztalólag hatott lelkemre azon gyöngéd rokon-indulat, mely e sorokban személyem iránt annyi kegyelettel nyilvánul. De épen a Gondviselés azon végzése, hogy boldogult édes atyám hamvai az általam oly sok czimnél fogva szeretett Eger- város kebelében nyugosznak, egy szentebb indokkal több arra, hogy a nemes város sorsát, s annak szellemi és anyagi érdekeit különösen szivemen viseljem, tanúságaid azon forró szeretetnek is, mely engem boldogult édes atyám áldott hamvaihoz fűz, ki e nemes város java előmozdítására irányzott becsületes törekvéseimben mindvégig serkentő tanácsadóm és hatalmas istápom volt. Többire főpásztori áldásom mellett változhatlan hajlammal vagyok. Egerben, 1887. évi szeptember hó 22-én a Tekintetes Tanácsnak kész szolgája: Dr. Samassa József m. k. egri érsek.“ Érsek ő exjához, édes atyja elhunyta alkalmából a részvétnek számtalan nyilatkozata érkezett. A főpapi karból, kormánykörökből, közéletünk előkelő vezérférfiai, városok, testületek, az egyházmegyei papság és magánosok részéről levélben, úgy táviratilag kifejezett eme nyilatkozatok nemcsak a gyászoló főpásztor iránti egyetemes tiszteletnek mindmeganyi tanúságai, de kegyeletes emlékjelei ama közbecsülésnek is, mely a boldogultat környezé. — E részvétiratok közt, a legelsők sorában, megyénk aranytollú főjegyzője, -— jeles költőnk — Zalár Józseféről is meg kell emlékeznünk, ki úgy érsekünk ő exja, mint bold, emlékű édes atyja iránti kegyeletes érzelmeinek, érsekünk őnagy- méltóságához intézett, következő hangulatteljes költeményben adott kifejezést: A világbölcsek, a lángelmék Eget s földet átkaroló Eszméiből nincs egy hang, mit még Meg ne mért volna lelked . . . Óh! . . . S nincs az életnek semmi titka, Mi szent ihleted ragyogó Sugáritól bevilágitva Tagadui merné, hogy: mi . . . Oh . . . A tudomány s hit vértje fénylik Hős kehieden ; felzaklató Csapások igy hiába érik, Nyugalma — mint a szikla . . . üli . . . De te sirsz, — könnyeid omolnak . . . Tehát nem biztosítható Gyász ellen a szív ? a fájdalmak A bölcset is leverik ? . . . Óh . . . Csak Isten tudna rendületlen Maradni, a mindenható; Tán az sem ily csapással szemben . . . Lét-föltét itten: sírni! . . . Óh! . . . A magyar gazda. A Bach- és Schmerling-korszak alatt azt, hitte a magyar gazda, hogy a boldogság várva várt idejét az alkotmány visszaállítása hozza meg; hanem ebben csalatkozott. így Írják ezt Békésmegyéből, a hol mindenik emberen nagyon meglátszik a békés jóakarat, engedékenység, mivelődéshez való vonzalom és munkásság. Más megyékben kissé hangosabban nyilatkoznak. Mennél messzebb ment a magyar gazda az alkotmányos évekbe, annál, messzebb maradtak el tőle a reménylett eldorádói szép napok. És ezen idő alatt a helyett, hogy munkához látott és tanulmányozott volna, inkább politizált és korteskedett. (Éppen úgy: mint ma.) A gazdasági egyesületek is ekkor kezdték el a semmittevés szerepét felvenni; mert bizony, 2—3 kivételével, a többiről e mai nap már beszélni sem érdemes. Ezen önmagukról megfeledkező egyesületek okai annak,
