Eger - hetilap, 1887

1887-09-13 / 37. szám

293

ellenében lévő volt honvéd lóvéidéi telek; és a fekete sas épület előtt elvonuló köztér jelötetett ki.

— A közös hadseregbeli ellenőrzési szemle, Hevesmegye területén a következő helyeken és napokon fog megtartatni: Egerben szept. 26-án; az egri járás egyrészében Eger székhelyen szept. 27-én; Kápolnán szept. 28-án; Tiszafüreden okt. 10—13-án, Hevesen okt. 15 —18-án; Gyöngyösön, és a gyöngyösi járásban (székhely Gyöngyös székhelyen okt. 20—25-én, Pétervásáron okt. 4 6-án; Hatvanban okt. 13—14-én, Pásztón okt. 16-án. Utószemle Egerben a Generális-laktanyán f. é. nov. hó 11-én fog tartatni.

— A 10. sz. honvéd-gyalog féldandár II. zászlóalja, illetve -a Hevesmegyében lakó szemleköteles honvédség ellenőrzési szemléje a f. évben a következő helyeken és napokon tartatik meg: Eger város okt. 1-én a várban; Tiszafüreden okt. 3-án; Hevesen okt. 5-én; Gyöngyösön okt. 7-én, a gyöngyösi járásban (Gyöngyös) okt. 8-án; Hatvanban okt. 10—11-én; Pásztón okt.

13-án; Pétervásárott okt. 15-én, az egri járás egy részében (Eger) okt. 17-én a várban, Kápolnán okt. 19-én. Az Utószemle f. é. nov. hó 12-én délelőtt 9 órakor Miskolczon a görög templom udvarán fog megtartatni.

— Gyászhir. Bodnár Istvánné, szül. Polonkay Ida asz- szony, f. hó 5-én hosszas szenvedés után elhunyt. A boldogult el- hunytát, ki társas életünk egyik kedvelt alakja volt, férjén, s három árváján kívül, szerető testvérei: Polonkay Béla, csász. és kir. nyugalm. őrnagy, valamint Polonkay Endre ügyvéd és -családja gyászolják. Temetése, városunk értelmiségének tömeges részvéte mellett, f. hó 7-én ment végbe.

— Gyászhir. Páyer János, iparos polgárságunk egyik •előkelőbb tagja, érd. városi képviselő, f. hó 8-án, 58 éves korában elhunyt. Temetése f. hó 10-én közrészvét mellett ment végbe.

— Jeles dinnyefajok. Szabó Sándor, szorgalmas iparos polgártársunk, a dinnye-termeléssel is kiváló sükerrel foglalkozik. Alkalmunk volt e napokban ízletes és választékos sárgadinnyefajokban gazdag termését megszemlélni, s megizlelni, s melegen ajánlhatjuk azt csemegedinnyekedvelő t. olvasóinknak. Példányok a termelőnél jutányosán szerezhetők meg.

— Köszönet-nyilvánítás. Fogadják hálás köszönetemet mindazok, kik felejthetetlen férjem halála alkalmával részvétüket nyilvánították s fájdalmamat enyhítek, illetve a megboldogult végtiszteletére megjelenni szíveskedtek. Kelt Eger, 1887. szeptember

10. özv. Pdjer Jánosné, sz. Sinaróczlcy Veronika.

— A műkedvelők által, Károlyi Lajos, a kassai társulat titkára jutalmául adandó színi előadás f. hó 15-én, csütörtökön lesz megtartva. Szinre kerülnek: A „miniszter előszobájában“ kitűnő 1 felvonásos dramolett, a társulat tagjai által; ezt követi a „Szerelmi varázsital,“ Müller 1 felv. operettje, szintén a

És most kitalálja-e, fiatal barátom, — végzé a kapitány •érdekes elbeszélését, — ki volt ez a különös pácziens? Maga Megyeri Károly, a hírneves komikus!

— De, kapitány úr, — mondám kétkedve, — nem téved- tek-é a szenvedő személyében? Mert én Megyerit személyesen ismerem; de sem én nála ily betegséget föl nem tételezek, sem a társas életben nincs róla elterjedve, hogy ily aggasztó bajban szenvedne. Mi több, én gyakran mulattam vele társaságban, a színpadon kívül, és bámultam rendkívüli jó kedvét, páratlan kedélyességét, s ritka életelevenségét. Aki pedig igy tud mulatni és mulattatni, lehetetlen, hogy hipokondrikus lenne. Nem lehetett-e valaki más, a kérdéses pácziens?

— Nem, nem! — kiáltott a kapitány. Világosan meg vagyok győződve, hogy ő volt, mert atyám, a történtek után, kiváncsi volt különös betegének a nevére, s a kapustól, ki a távozót személyesen ismerte, megtudva, hogy az Megyeri volt, engem egyenesen hozzá küldött,' hogy még biztosabban megtudja, ha vájjon csakugyan Megyeri volt-e sajátságos látogatója. És Megyeri csakugyan „igen“-t mondott, tiszteletét küldve atyámnak azon Ígérettel, — hogy tanácsát híven fogja követni.

— E szerint nincs jogom továbbra is kétkedni, hogy kedves atyjánál nem Megyeri volt, — mondók. De hogy hipokondrikus beteg nem volt, arra mérget mernék venni.

— Ugyan mi okból jött volna hát atyámhoz? — szólt a kapitány. Én pedig viszont, meg vagyok róla győződve, hogy a szegény színész, bár a színpadon, s azon kívül ezreket mulattat, nevettet, — de keblében az elégedetlenség férge vert tanyát.

Nem vitatkoztam tovább. Sőt nagyon megköszönve az érdetársulat operette-személyzetétől, s végül a „Bálkirálynö“, Bérezik 1 felv. vigjátéka, helybeli műkedvelők, s a társulat női tagjai által előadva. Szereplők ez utóbbiban, Beődyné a., Tárnoki Gizella k. a., továbbá Kelemen Ernő, ifj. Horváth Béla, Frantz Gyula, Götz Boldizsár, Héringh Kálmán, Szabó Béla urak és a jutalmazandó. Ez előadásra előjegyezhetni Szolcsányi Gyula ur könyvkereskedésében.

— Jutalomjáték. Kenedics Kálmán a, társulat elsőrangú operette-tenoristája jutalomjátéka mához egy hétre, kedden, szept. 20-án fog megtartatni, mely alkalommal nem a „Velenczei éj,“ — mint múlt számunkban említve volt, hanem a „Kertész leány“ Lecoqu kitűnő zenéjü operettéje kerül szinre, T. Szentessy Vilma asz.-nyal. E szerep egyike T. Szentessy V. force-szere- peinek, mit még emelni fognak a t. művésznő szebbnél szebb toilettejei. Azt hisszük, ez előadást nem szükség bővebben ajánlanunk szinpártoló közönségünk figyelmébe.

— Jutalomjáték. Gál Gyula, a kassai társulat kitűnő első rangú drámai színművésze jutalomjátéka szintén közelebbről fog megtartatni, mely alkalommal Láng pompás vigjátéka, a „S z e- relem vadrózsái, vagy Jeruzsálem végpusztulása“ kerül szinre. Reméljük színházlátogató közönségünk, épen mert eddigelé csekély pártolásban részesítő, jutalomjátékán ki fogja tüntetni a jutalmazandót.

— Jutalomjáték — Margó Zelma k. a. az itt időző kassai társulat jeles énekes nőjének ma lessz jutalom játéka, mely alkalommal „Rip-rip“, Planquette regényes operettéje kerül szinre. A jutalmazandó t. művésznő ez úttal Adrienne szerepében fogja érvényre juttatni már eddigelé szépen fejlődött hangját. —

— Véletlen haláleset. Scsabniczky József, tisza füredi lovascsendőr f. hó 4-én helybeli szolgálatba vezényeltetett ki, miután T.-Füreden ez időtájt a legények közt, két pártra szakadva, verekedésre került a dolog. A verekedők nagyobb része már elfogva, előbb bekisértetett, s csak három maradt szabadon, kiket azonban szintén letartóztattak s összevasalva a nevezett csendőr által kisértettek be. Útközben a csendőr kérdésére, hogy „Hová tették a vasvilláikat, melyekkel verekedtek?“ tagadólag feleltek, sőt egyikük, ki épen a csendőr bal oldalán haladt, káromkodni kezdett. A csendőr ezen megboszankodva mielőtt fegyverét levette, annak csövét bal, a szuronyt pedig jobb kezében tartva, a tusával akart egyet lökni a káromkodom Azonban nem találva fegyverével, ezáltal a nyeregből mintegy előre ránta- tott, s midőn ezt ellensúlyozandó, fegyverét visszakapta, annak szuronya saját nyakába fúródott s a jobb oldali vastag izmot vágta keresztül; belső elvérzés következtében 15 perez alatt ki- adá lelkét. Temetésén mintegy ezer ember vett részt a tűzobói karral. Számos koszorút is kapott.

— Tiszába fúlt. Mintegy hat héttel ezelőtt Komló tiszafüredi lovas csendőr a holt Tiszára vitte lovát, mely lábát fájtatkes történetke elbeszélését, — miután kedves vendégem tovább Bachus oltáránál áldozni nem akart, — a „szent János áldásának“ pohár-kocczintása után, pinczémből távozánk.

Ez volt a derék kapitánynyal utolsó találkozásom az életben. Mert tőlem elválván, a kaszinóba ment, holott, — az egedi bikavértől hevesebben lüktetvén a vére, — összeszólalkozott bizonyos Gin to ff nevű, lengyel származású „Prinz Preussen“ ez- redbeli hadnagygyal, melynek kihivás, s a következő napon az érsek-kertben párbaj lett a vége, még pedig kapitányomra nézve végzetes kimenetellel; mert a kis lengyel tiszt egy, fejének irányzott, rettenetes vágást kiháritva, oly hevesen vágta hasba ellenfelét, hogy ez nyomban harczképtelenné vált. Az orvosok bekötözték kitódulni akaró gyomrát, s kocsira téve azonnal fölvitték Pestre, édes atyjához, gyógyítás végett. A szerencsétlen párviadalnak én is éreztem csapását, mert ez által egy vig kedélyű barátomtól, s egy jó borvevőmtől lettem megfosztva. . .

Ez események után két évvel, az idősbb Leudvay Márton, vendég-szerepekre városunkba jővén meglátogatott. Mert dicsekvés nélkül mondva, e kitűnő színművészünk irányomban kiváló szeretetet s barátságot táplált, minek főképen abban áll a magyarázata, hogy én, mint aféle, bár kezdő műkedvelő, műkedvelői előadások alkalmával csakis főszerepekre vállalkoztam, főleg pedig azokra, melyek épen Lendvaynak voltak force-szerepei. Ez neki rendkívül megtetszett, hogy én ilyesmire mertem vállalkozni. 1847-ben meglátogatott, csakhamar társpoharat ittunk, jó barátokká lettünk, s azontúl, ha Egerbe jött, első dolga volt enge- met meglátogatni, s üres idejének legnagyobb részét nálam töltötte. Ez együttlétünk alkalmaival különös kedvét lelte abban, hogy főbb szerepeire oktatott. így tanultam meg tőle Percivaí