Eger - hetilap, 1887

1887-09-13 / 37. szám

292

mondta: mit kell tennünk, hogy a philloxera ellen a lehetségig védekezzünk; s hogy a kikerülhetlen veszélylyel szemben mi a további teendőnk, hogy hazai közgazdászatunk e legfontosabb ágát: a szőlőművelést ne csak végkép el ne veszítsük, hanem a lehetség szerint, az eddiginél még magasabb virágzásra emeljük, s a francziák példáján okulva, helyes szőlőművelés és okszerű pinczekezelés által a lehető legjövedelmezőbbé tegyük. Nagy érdekű előadását nemcsak élénk példákkal illustrálta, hanem, különösen az újabb szölőoltási műveleteket gyakorlati kísérletekkel, s kész oltási minták bemutatásával is megvilágította. Rendkívül tanulságos előadását, ha alkalmunk nyílik, bővebb kivonatban is fogjuk ismertetni. Miklós Gyula önsga, ki ezúttal Zsendovics József kanonok önsga kedves vendége volt, a nap folyamán az egri borászati s szőlészeti egylet vásártéri telepét, valamint a gyümölcstenyésztési telepet is megszemlélte, s teljes megelégedését fejezte ki az ott tapasztalt haladás és sükerek fölött. Borászati kormánybiztos önsga még az éj folyamán visszautazott a fővárosba.

— A hevesmegyei nöegylet f. hó szept. 8-án tartott gyűlésén, özv. Nánássy Mihályné elnöknő bemutatva a helybeli plébániai hivataltól pápa ő szentségének f. é. decz. 31-én betöltendő félszázados áldozársága ünnepélyére, a katli. hivek által nyújtandó hódolati feliratra, és az ő szentsége részére gyűjtendő péterfillé- rekre vonatkozó aláírási iveket, az ez alkalomból városunkban alakult végrehajtó bizottság felhívására felkéri a nőegylet tagjait aláírások és ajándék-tárgyak gyűjtésére. A választmány lelkesedéssel fogadja ez alkalmat ő szentsége iránti hódolatának kifejezésére, s kijelenti, hogy miután az idő rövidsége nem engedi az ünnep nagyszerűségéhez, s a sz. Atya iránt érzett kegyelethez méltó ajándék-tárgyak készithetését, — amit különben nemes büszkeségüknek tekintettek volna — e felhívásnak eleget nem tehetnek. A mi a hódolati feliratok aláírását illeti, azt aláírásukkal azonnal ellátván, ez iv f. hó végéig az egyleti első alel- nöknél lesz s bárki által aláirható. A péterfillérekre nézve a gyűjtés mái- megindittatott és, mint halljuk, kedvező sükerrel.

— Hymen. Kosa Kálmán, az egri bírói kar egyik legtekintélyesebb, városunkban közszeretet és becsülésben álló tagja, a közelmúlt napokban váltott jegyet a müveit és szeretetne méltó Gáspárdy Malvin kisasszonynyal.

— „Keresd a szived-1, Jókai Mór ily czimü drámáját, melyet a nemzeti színház drámabiráló bizottsága előadásra elfogadott, a nemz. színház hires intendánsa, gróf Keglevich István, visszautasította. A visszautasítást a gróf intendáns a szerzőhöz intézett következő levélben motiválja: „Őszintén mondhatom, hogy „Keresd a szived“ nem adhatom elő a nemzetibe. Nem tartom korszerűnek az osztrák-magyar viszály fólelevenitését addig, inig egy tüntetésekre mindig kész generátio él, és addig, mig az uralkodik, kinek parancsára azon dolgok történtek. Nem akarok soha oly helyzetbe jutni, hogy ha a király véletlen a

litett látogatója felé, fölkérve őt, hogy baját, s illetve látogatása czélját előadni szíveskedjék.

— Orvos úr, — szólalt meg a beteg csöndes, tompa hangon, — engem az a hír vezérelt ide, mely önnek érdemeiről mindenfelé a legnagyobb magasztaltsággal beszél. Remélem, hogy elvégre ön meg fog szabadítani végtelenül gyötrő kinaimtól.

Atyám szótlanul hajtotta meg magát.

— Már régóta lesem a kedvező alkalmat, — folytatta a szenvedő, — hogy az ön közelébe juthassak. Több hírneves orvost megkérdeztem már bajom felől, de rajtam segíteni egynek sem sikerült. Egyik sem érté meg panaszaimat, vagy ha megértette is, velem az ellenkezőt akarta elhitetni.

Apám újból meghajtó magát. „Legyen meggyőződve, uram, — szólt aztán, — hogy, habár nem tehetem is önt bizonyossá annak sükeréről, mit ön ismereteim után nagylelküleg reméli, s mi az én orvostársaimnak sem sükerülhetett, — annyit mindenesetre mondhatok, hogy betegsége engem fölöttébb érdekel, bajának részletes elbeszélését készséggel meghallgatom, s egyelőre is legbuzgóbb s leghívebb szolgálatkészségemet ajánlom. Lehet, hogy enyém leend a szerencse, az ön bajának gyökerét felfödözhetni. Mindenesetre annyiban mégis megnyugtathatom előre is önt, mert testalkata első tekintetre is mutatja.“ —

— Hja, Uram, az én testalkatom erős, — vágott közbe a szenvedő. A test sokat, elbír; — s épen ebben fekszik nyavaly- gásom főoka ... Én sajátképen soha sem voltam beteg.

— De hát úgy, mért folyamodik ön az én segedelmemhez ? Mi részben lehetek hát önnek szolgálatára? — kérdé atyám fö- löttéb nagy bámulással.

nemzetibe akarna jönni, azt kelljen neki mondanom, hogy ne tegye. Sajnálom, hogy nem teljesíthetem kívánságodat, de ez a meggyőződésem. — Mondanunk sem kell, hogy az intendáns úr ez eljárása hazánk, ez idő szerint legnagyobb Írójával szemben, országos fölháborodást s megbotránkozást keltett. A budapesti egyetemi ifjúság nagyobb mérvű demonstráczióra készül e quali- fikálhatlau eljárás megtorlására.

— Az egri izr. hitközség küldöttsége, (dr. Schönberger Soma, dr. Schwartz Dávid, és Rotschild Armin) a mult héten volt au- dienczián Trefort Ágost vall. és közokt. miniszter ő excjánál azon kérelemmel: engedné meg ez úttal kivételesen, hogy az egri kath. főgymnásium I. és II. osztályaira megszabott 70—70 tanulón fölül, a kimaradt izr. tanulók fölvétessenek. Miniszter ő exja igen szívesen fogadta a küldöttséget, s kérelmük teljesítését nemcsak megígérte, de a két osztályban még 5—5 tanulónak fölveheté- séről, az egri főgymn. igazgatóságához intézett sürgönyben azonnal intézkedett is.

— A megyei virilisek figyelmébe. A legtöbb adót fizetőknek, a kir. adóhivatalok által az alispáni hivatalhoz beküldött kimutatásai, melyek alapján az igazoló választmány a virilis megyebizottsági tagoknak 1888. évre érvényes' névjegyzékét összeállítja, az 1886. XXI. t. ez. 25. §. értelmében mindenki által betekint- hetés végett a megyei irodában 8 napra kitétetett. Ez ellen az esetleges felszólalások a megyei alispáni hivatalhoz, f. hó 16-áig bezárólag nyújthatók be.

— Az egri magy. kir. honvédzászlóalj múlt szombaton, f. hó 10-én jött vissza állomáshelyére a miskolezi hadgyakorlatokról. Az utolsó menetet Ábrányból Mezőkövesden át tette meg Egerig, többször megújuló esőben, — amikor is dicséretes példáját adta a katonai kitartásnak, s edzettségnek, amennyiben e fárasztó menet után a 600—700 főnyi legénység — csekély 10 ember kivételével, — teljes jó rendben s élénk, vidám kedélyhangulatban érkezett városunk falai közé.

— Egerváros részéről folyó év szeptember 11-én tartott képviselői ülésben, Gaál Béla közig, gyakornoknak, a városi rend. főkapitányi állásra történt helyettesítésére vonatkozó főispáni értesítés azon kijelentéssel vétetett tudomásul , hogy a rend. fókapitányi állás az által, hogy Grónay Sándor v. rendőr főkapitány polgármesterré helyettesittett, nem tekinthető megüresedettnek, és azon esetben, ha Grónay Sándor polgármesteri helyettesítésének szüksége bármely körülménynél fogva megszűnik, főkapitányi állását minden akadály nélkül azonnal elfoglalhatja.

— A honvédelmi miniszter leirata folytán, mely szerint a vásártéren készített új kút ivóvizének használatlansága miatt a tervezett gyalogsági laktanya a vásártéren fel nem állítható, ujabbi helyekül a baromvásártér egy része; a Hatvani külváros I. negyedének déli részén elvonuló s a töltényraktár át

— Én az életet untam meg! — viszonzá a beteg. Minden pillanatban a kétségbeesés terjesztgeti felém szárnyait. Minden tárgy fekete színben áll előttem. Utálom, magamat, és az egész világot. Mindez nem természetes állapot. Én mindenesetre beteg vagyok, s épen ez az oka, hogy —

— Orvosra bízta magát — közbeszólt atyám mosolyogva. Ez semmi egyéb, mint képzelt baj. Legyen ön jó reményben, uram. Önnek nincs szüksége gyógyszerre, és sokáig is fogja azt nélkülözhetni, ha tanácsomat megfogadja, ami abban áll: csináljon, keressen ön magának minél több szórakozást.

— Mindig és mindenütt ugyan azon gyógyszer! — kiáltá az idegen bosszúsan. Hát hogyan szerezzek én magamnak szórakozást, midőn minden, ami a világon létezik, ellenemre van, — végtelenül untat és bosszant!

— Csak nem kísérlett ön meg minden módokat? — monda atyám szelíden. Amint látom, önnek a szórakozási módok kikutatásában is tanácsot kell adnom. Tehát figyeljen ön szavamra. Látogassa meg ön a nyilvános mulató helyeket, főleg pedig a színházat. Megyeri, a hires komikus, épen ma játszik a „P e- les kei nótáriusában. Ezen embert a fővárosi közönség a vidorság istenének, s a megtestesült jó kedvnek szokta nevezni. Nézze meg. Ez mindjárt egy alkalmas neme volna a kellemes szórakozásnak.

— És tovább ? — kérdé a beteg.

— Látogassa meg ön a művészek valamennyi előadását. Ez önre nézve a legviditóbb, s a legkedvesebb időtöltés lesz.

Az idegen hirtelen felugrott ülő helyéből. Egy aranyat csúsztatott az asztalra, s hangosan sóhajtozva távozott.