Eger - hetilap, 1887
1887-08-30 / 35. szám
275 akar vele hajolni, a megyei kir. ügyészségeknél (Eger, Miskolcz, Kolozsár, Brassó, N.-Szeben) 2 írtért, sőt utóbbi három helyen 1 írt 50 krért is, megszerezheti s a rájövő tavaszon rajait ezekbe helyezheti el. Hogyan rendezzük be rajok számára ezen kaptárt, hogyan fogjuk be a rajt, s hogyan helyezzük a kaptárba? Az üresen beakgatott keretekbe a méhek többnyire ferdén építenek, s ilyenkor a keretek nem szedhetők ki; hogy ez ne történjék, szükséges a keret felső léczének alsó lapjára egy darab dolgozó méhlépet ragasztani — olvasztott viaszszal — ha ily lépünk nincs, hozassunk Budapestről Kühne Ferencztől (kapható már máshol is) mülépeket, kilója 2 frt 50 kr. Ezeket újnyi széles szeletekre vágván, a keret fölső lécze közepén végig, olvasztott viaszszal oda ragasztjuk, két keretbe, ha van, nagyobbat, úgy hogy a közepéig leérjen, ezen két keretet, a röplyuknál egymás fölé akasztjuk, a többit a raj nagyságához képest, egy- egy sorban 5—8 keretet igy kész a kaptár a raj befogadásához. Elérkezett a legszebb hónap: május, családaink meg-erősöd- nek, várhatjuk a rajt egész június végéig. — Amint rajunk ki- röpült, hogy messze ne menjen, kis vízi fecskendővel megfecskendezzük s azonnal, mihelyt valamely fán lerakodott, újra megfecskendezzük. — ettől összébbhúzódnak és szelidebbek lesznek, — egy jól kitisztított könnyű gyékénykasba berázzuk s egy oda készített deszkára letesszük, hogy a még röpködő méhek is a kasba húzódjanak, a fát, hol a raj ültküröm, bürök, farkasalma vagy más szagos kerti gazzal megdörzsöljük, ettől a még röpködő méhek nem fognak oda visszna ülni, a füstölés, mint némelyek teszik, fölösleges. Mihelyt a méhek a kasba behúzódtak, hogy már kevesen röpködnek körűle, bevisszük a méhesbe az előre berendezett kaptárhoz, itt a kast csúcsára állitván s marokkal szedve a vizet, jól meg locsoljuk, , ogy ne röpüljenek oly könnyen, most egy könyvtábláuak való kemény papirosra leütjük a rajt, s e papirt vastag csőalakra összehajtjuk, s beöntjiik róla a rajt a kaptár alsó kereteire, egy maroknyi népet tollsöprüvel egészen a röp- lyukhoz teszünk, hogy ezek ott zsongván, az elröpült méhek megtalálják övéiket, s midőn minden méhet beöntöttük, az üveg-ablakot a keretekig előre toljuk; meg kell még jegyeznem hogy a méztért a fedődeszkákkal jól elzárjuk, hogy a méhek oda fel ne mehessenek. Kell-e a rajt ezután is gondozni? A befogott raj mosta kaptár, keretek, és a beakgatott lécz- nek tisztogatásához fog, melylyel sok törmeléket szór a kaptár fenekére; ezt egy szál ludtollal vagy vaskaparóval el kell távolítani, nehogy benne a viaszmoly fészket verjen. Ha az idő kedvező, a méhek gyorsan fognak építeni és flamatiai ismereteket eláruló mimikával hallhatjátok tárgyalás alávenni, nem csak Európa népeinek sorsát, de az egész világ egyetemét. Hasonló, de más genreü mulatságot találok a bécsi sorházak törzsvendégei körében, melyek elődeiktől csak annyiban különböznek, a mennyiben azok az édes, ezek a keserű élez csiná- lásában gyakorolják tehetségüket. Bécsben sok ismerősöm lévén, mindenhol találkoztam egyik másikkal Dr. Pel . . . k megkért, hogy neje és már meglehetős nagy gyermekei s néhány ösmerőse társaságában, menjek ki a Brühlbe, ő meg az nap kimegy mödlingi villájába, s ott lesz a találka holnapután reggeli 8 órakor, midőn a Triest felé haladó vonat megérkezik, melyen én Mödlingbe fogok érkezni. Én elfogadám a meghívást. Holnapután reggel a heczen- dorfi vasúti állomáson a Doktorháziur sógorával, régi ismerősömmel, találkoztam, mondani sem kell, hogy egy coupéban foglaltunk helyet. — Lesznek mások is ? kérdezőm. — Oh igen. Ne félj barátom, jól töltjük az időt, ha más, mint Doctor Spalanzani nem lenne, sem únnók meg magunkat. — Képzelem: szellemes ember lehet. — Nagy szamár. Fixa ideája, hogy az ember gép; szelleme, hajlamai is idomíthatok. Magnetiseur, liypnotizáló; különben pedig zsebtolvaj. Egy gyámleánya van, ki nagy vagyonnal jutott gyámsága alá, remek szépség, tündéri alak, — igéző szemekkel, eper-ajkakkal, s olyan szőke hajjal, mely mellett a Pepita hírhedt coiffüreje is hajszegénynek tűnik fel. Aztán kedves; de — — E perezben csengettek : „Mödling! Aussteigen.“ Házi gazdánk fogata ott várt, s egy kedves, más osztályú coupéból kiszálló, sítani, azonban egy beállott szárazságra megszűnik a mézhordás, megszűnik a fiasitás is, sőt a már kész fiakat, is kihúzogatják. Hogy ez utóbbit megakadályozzuk, veszünk két rész mézet — 2 kanál — egy rész vizet —- egy kanál — ezt össze-melegitjük csendes tűzön, s lágymelegen vályucskába harmadnaponkint este beadjuk a kaptárba, mely által a fiák kihányását megakadályozzuk. Ha a beakgatott keretek már beépítve vannak, újra beadunk a költőül’ felső sorába két lépkezdettel ellátott keretet, de nem leghátúl, hanem hogy az üres keretek két—két beépitettt keret közé jussanak, igy folytatjuk ezt, mig az egész költő ür be lesz épitve, csak ezután teszünk a mézürbe 2 — 3 kezdtette! ellátott keretet, fölnyitván a rácsozatot boritó deszkácskát, hogy jó mézhordás idején ide is gyűjthessenek, mit azonban csak a korai és jó népes rajoktól várhatunk. A méhek be telelése. Elérkezik szeptember hó, a mézhordás megszűnik, akkor a röplyuk megszűkitendő, nehogy rablásnak tegyük ki méhcsaládjainkat, azután hozzá foguk méheink beteleléséhez, illetve az építmény télre való helyes elhelyezéséhez, mert csak igy várhatjuk méheink örvendetes tavaszra ébredését. Ezen műveletet mindig a leggazdagabb családon kezdjük, kiszedünk a kaptárból minden építményt, ekkor megyőződhetünk a népességről, a téli élelem mennyiségéről, az anyás vagy anyátlanságról. Kiszedéskor külön rakjuk a mézzel telt s bepecsételt lépeket, külön a félen telteket és a fiasitásos lépeket, ügyelvén, hogy a királynét meg ne sértsük. Most a kaptár első falához a röplyuk fölé mind két sorba üres, vagy ha van, virágporral telt egy—egy keretet akasztunk, ezután folytatólag a fölső sorba (költőül’) az egészen mézzel telt pecsételt lépeket, a család minőségéhez 5—8 keretben akasztunk, az alsó sorba mindjárt az első lép után jönnek a fiasitásos, ezek után a mézzel félen telt vagy be nem pecsételt lépek, a heresejtek kiküszöbölendők; igy a család az alsó sor kereten, hol Hasítása van, foglal helyet, csak miután itt elfogyott élelme, húzódik lassan a fölső sorban levő keretekre. A megmaradt mézes lépeket fölhasználjuk kevés mézzel biró családok fölsegitésére. így folytatjuk ezen munkát minden családnál. Ha talán valamely család anyátlan volna, adjuk ezt egy más család mézürébe, — fölnyitván a rács födelet — este, a két család szépen egyesülni fog. Ugyanezt tegyük, ha valamely család, — habár anyja van is, — nem telelő képes, fogjuk ki az anyát, s másnap este egyesítsük fenti módon, mert többet ér egy népes család sok néptelennél, ezzel csak a méhész baja gyűlik meg. Midőn a keretek el vaunak helyezve, az ablakokat a keretekig toljuk, s körül betapasztjuk, a födődeszkákat többszörös újságpapírral födjük be, hogy a méhek által fejlesztett meleg el ne illanjon, mert mentül hidegebb a kaptár, annál többet fogyasztanak. sokat összevissza locsogó, télivér bécsi rossaui házi ur leánya társaságában hajtottunk a Villa P. felé. Szivem, — talán sejtelem folytán — erősen dobogott. Pár perez múlva a doktornő fogadó termében valánk. Labienus ott ült egy támlaszékben, s „Hozott Istent“ intett. A zongoránál, háttal nekünk, egy női alak ült. A bemutatás alatt félbe hagyta játékát s megfordult. Én pedig sóbálvány- nyá váltam. Szemem többet nem vehettem le róla. Halk hangon rebe- gém: „Olympia.“ — Igen, Olympia, — monda a házi asszony közönyös hangon. Doktor Spalanzáni házi barátunk gyám- és nevelő leánya. Nem is tudtam, nem is — gyanítottam, hogy ösmeri. Igen, 1848-ban a Práterben — — s azután. . . — Hiszen akkor nem is volt a világon. Most 16 éves; — ön csalódik. — Nem csalódom. — Talán anyja, kihez nagyon hasonlít, — vágott közbe Labienus. Spalanzaninak nem tetszett a találgatás, s hozzám lépett. — Ön, uram, álomlátó. Vannak ilyenek sokan, s ez megerősíti hypnotistikus theoriámat. — Igen, álmomban láttam először, aztán ébren többször. — Ha ha ha! Méltóztatik belátni, hogy theoriám helyes. Olympia, játszd el Hoffmann ur legkedvesebb dalát. Jegyezd meg, hogy 1848-ban forradalmár volt, tehát a „Marseillaiset.“ — Es Olympia oly hévvel, oly ínegragadóan játszotta a Rákóczit, hogy *
