Eger - hetilap, 1887

1887-08-30 / 35. szám

276

Ennyit most a kezelőknek a méhészetről, még hozzá teszem: szerezzék meg Kühne Ferencz méhészkátéját 1 fit. és a Délmagyarországi méhészegylet „Magyarméh“ lapját egész évre 2 frt. melylyel az egyletnek is tagjaivá lesznek, s ha valamire szükségük lesz, ezen egylet által megszerezhetik jutányosán, felvilágosítással is szívesen szolgálnak.

Isten önökkel, kedves pályatársaim, kívánom, hogy jövőben mint már nem kezdő méhészek üdvözölhessük egymást.

Gréger Endre, ostorosi k.-tanító.

Különfélék.

— Kitüntetés. Királyunk ő felsége dr Párvy Sándor- az egri érseki egyházmegye titkára- és zsinati vizsgálónak az ud vari kápláni czimet díjmentesen adományozta. Őszinte örömmel gratulálunk a megyénkszerte köztisztelet- s szeretetben álló, tudós egyházférfiu-, s lapunk jeles munkatársa fejedelmi kitüntetése fölött.

— Jágocsi PéterfFy József, m. kir. ipar- s kereskedelemügyi minist, biztos, a múlt héten Bpeströl pár napra városunkba jött, hogy itt az Egerben létesíteni szándékolt szövőgyár ügyében általa egybehívott s f. hó 27-én megtartott intéző bizottsági értekezleten részt vegyen.

— Az egri szent Ferencz-rendi templom főoltárának díszítésére kegyesen adakoztak: Nm. dr Samassa József Érsek ur ő Exc. 81 irtot, Szele Gábor érseki helynök ur ő nsga 50 irtot, Juhász Norbert ur ő nsga 20 irtot, Kozma Károly kanonok ur ő nsga 10 frtot, egy névtelen 8 irtot. Mely kegyes adakozásokért hálás küszönetet mond, Egerben. 1887. aug. 29-én.

Darák Konstantin, házfónök.

— Lajos napján, f. hó 25-én, az esti órákban, díszes társaság gyűlt egybe a „Korona“ vendéglő kerthelyiségeiben, hogy lakomával ünnepelje meg nagy hazánkfia, Kossuth Lajos neve- napját. A banketten, melynek ízletes fogásai dicséretére váltak a vendéglősnének, az egri 48-as honvédegylet tagjai köré szép számmal csoportosultak városunk hazafias polgárai, sőt ez alkalommal hölgyeket is láttunk az érdekes estély mozzanataiban gyönyörködni. Az összejövetel czélja, a lakoma, Palócz Kálmán szívderítő nótái, — de légióként az „egri koszorús dalkör“ szebbnél szebb hazafias, és lelkesítő dalai, melyek közt különösen kiemelkedtek: a „Marseillaise;“ „Ne sírj, ne sírj, Kosutli Lajos!“ „Kosuth Lajos azt üzente;“ — a „Honvéd-dal,“ Them „Bordal“-a stb. csakhamar fölvillanyozták a kedélyeket, s megeredt a talpraesett, lelkes, hazafias pohárköszöntők hosszú sora, melyet Szederkényi Nándor, Eger város országgyűlési képviselője, a magyar nemzeti szabadság nagynevű megalapítója, Kosuth Lajos lelkesült, s kitörő lelkesedéssel kisért éltetése nyitott meg. Utána

felugrottam, és kezeit csókzáporr.d boritám el. Felségesen töltöttük a délutánt.

Bucsuzáskor Spalanzani meghitt, hogy látogassam meg.

Labienus közbevág: „Midőn megtudta, hogy több mint fél millió tulajdonosa vagy! . .

— Ne zavarj, szólt Hoffmann, itt nem a szerelem uralta a helyzetet. Egy 20 év előtti visio : nyilvános álombéli intés; olyan, mint József álma volt, hogy a gyermekkel Egyptom földjére meneküljön !

Labienus : „S a gyermek a kereszthalált még sem kerülte el. No, de beszélj, Hoffmann, már a jövőről.“

— Még nem értem a jelenig, felelt Hoffmann. Ha nem szakitál félbe, már túl volnék rajta. Elég az, hogy elmentem Spalan- zaniékhoz, szerelmet vallók Ólympiának. Most már jegyesem, s áldom a sorsot, mely vele összehozott.

Labienus: „Bizony elhiteted velünk, hogy hazánk is áldani fogja a sorsot, mely Austriával összehozta.“

— Igen, felelt Hoffmann, ez meggyőződésem.

— Én osztrák nőt vettem el, azon nőt, kit 20 évvel ezelőtt álmomban láték, s ki nekem a forradalmi, és azt követő viszontagságaim közt vigasztaló angyalként jelent meg éji, s éber álmaim közepette, s most, midőn hazánkban a kiegyezés inaugurálta- tik, a valóságban jelenik meg ezen nő, s egy szép, egy boldog- ságos jövője a szeretet, az egyetértés, és családi boldogságnak, tündöklik előttem.

Olympiám velem egyetértve gazdálkodik, segit gyarapítani

Csiky Sándor, ősz polgártársunk, az 1848—49-iki egri honvédegylet elnöke, a szabad eszmékért, majd Kapácsy Dezső, megyei árvaszéki jegyző s előadó tartott a szabadságharcz elhunyt s még életben levő bajnokaiért, fenkölt szellemű beszédeket. A hazafias áldomáson részt vett fiatalság köréből Klasánszky László, s Lipcsey Ádám mondottak sok szónoki hévvel, figyelemre méltó pohárköszöntőket.

— Hymen. Beöthy Ilona kisasszony, Beöthy Lajos jászapátii birtokosnak az egri müveit társas körökben is előnyösen ismert kedves és müveit leánykája, e napokban váltott jegyet dr. Tóth Gyula, huszár-ezredorvossal.

— Az egri honvédzászlóalj, P a p p. Emil alezredes parancsnoksága alatt, f. hó 25-én reggel indult el Miskolcz felé, hogy a kassai hadgyakorlatokon részt, vegyen.

— Jutalomjáték. Réthy Laura k. a., a Jakabféle kassai színtársulat népszínmű- s operette-primadonnája, közönségünk kedvenczének mai jutalomjátékára ismételve fölhívjuk müveit közönségünk figyelmét, nemcsak azért, mert a ma estve előadandó „Bőregér“ ez. operette, úgy élénk, bohós jelenetei, mint kedves, fülbemászó zenéje miatt nem mindennapi műélvet Ígér, hanem főleg azért is, mert e mai előadással a t. művésznő búcsút vészén Eger lelkes közönségétől, mely oly szeretettel karolta fel őt, kinek csálogánybáju énekében ez évadban ma fogunk utoljára gyönyörködni.

— Az egri polg. lövésztársulat részéröl folyó év augusztus 20 és 21-én tartatott meg a szokásos sz. Istvánnapi versenylövészet, mely alkalommal 3 első, 3 második, és 3 harmadik jutalom volt kitűzve, melyek közül a 3 elsőt Polereczky Gyula, Komáromi József, és ifj. Murányvári János, a 3 másodikat Polereczky Gyula, Gröber Ferencz, és ismét Polereczky Gyula, és a 3 harmadikat Martonffy László, Makay Félix, és Gröber Ferencz urak nyerték el.

— Tűzoltóink, kik a fiumei országos tűzoltó kongressusra utaztak, s a velenczei kirándulásban is részt vettek, hol a magyar tűzoltókat, a hírneves olasz város megható tüntetésekkel s szívességgel fogadta, — kirándulásukból e napokban mindnyájan szerencsésen, tapasztalásgazdagon s fris jó egészségben visszatértek, és sok érdekeset beszélnek az itthon maradottaknak utazási élményeikről.

— Gyászhir. Puky Miklós, Hevesmegye egyik kimagas- lóbb vezérférfia, f. hó 23-án, 81 éves korában, végelgyöngülés következtében, Karácsondon elhalálozott. — Puky Miklós már a karmincz- és negyvenes években, mint a megyei ellenzék egyik tehetséges és erélyes fiatal tagja, feltűnő szerepet játszott megyei s közéletünkben. E tevékenységét folytatta a magyar szabadságharcz alatt is, mint országgyűlési képviselő, kormánybiztos stb. mely utóbbi minőségében főleg Komárommegyében fejtett ki nagy tevékenységet, amiért az absolut kormány a világosi fegyverletévagyonunkat, hogy gyermekeink egykor, mint mi, gazdagok legyenek. Gyermekeinket a leggondosabb nevelésben részesítjük; szellemi, testi, és lelki tehetségük fejlesztésére mindent elkövetünk; ő az én kedvemért magyar nő, én az övéért osztrák leszek, szóval a kölcsönös boldogitás lesz minden törekvésünk. így lesz ez most már honunkban is. A nemzet testvéri szeretettel öleli magához a többi népeket, s ezek e szeretetet viszonozzák. A nép erkölcsileg javul, anyagilag gyarapodik, olyan lesz itt az élet, mint egy jól berendezett nagy uradalomban, hol ha az egyik majorban a széna kevés, a másikból, hol az bőven termett, visznek oda; az pedig például bort, vagy búzát, minek bőviben van, ád amannak, de szükség soha sincs, mert a termés, a jövedelem közös, s mindenik javára esik. így lesz ez a felszabadult, kiegyezett Austriában is, erkölcsiség, vallásosság, munkásság; ennélfogva jólét, ezzel karöltve jár a személyes jog, szabadság, egyenlőség azon garantiája, melyet a törvény a birodalom nemzeteinek úgy, mint egyes polgároknak biztosit. Nem is lehet ez máskép, hol a nép intézi saját sorsát, hol egy parlament ellenőrzi a kormány minden tettét, lépését; hol a tudomány, érdem, tehetség, és jellem az egyedüli irányadók, hol a minister, ha a nép akaratával daczolni merészel, porba hull, mint egy férges alma, és nem a történetiró, melyre némelyik mit sem ád, de a „souverain nép“ a — bírája.

így képzelem én hazámat, amint leírtam jövőmet. Arámat 20 évvel előbb álmom mutatta meg. Megjelent ő nekem a szabadságharcz fázisaiban. Küzdöttem hazám szent jogáért, de küzdöttem eszményképemért is.