Eger - hetilap, 1887
1887-08-16 / 33. szám
261 — Az egri érs. joglyceum köréből. Az érs. joglyceumon a beiratások az 1887/8 tanévre szeptember hó 1—8 közt fognak eszközöltetni. Később jelentkezők csak külön kari határozat alapján, illetőleg szeptember 30-án túl csak a vall. és közokt. ministeri engedély alapján vétethetnek fel. Bővebb értesítést, a fekete táblai hirdetés fog annak idején nyújtani. — Szegén3rsorsú, szorgalmas tanulók tandíjmentességre bírnak igénnyel, melynek kieszköz- lés-mondja iránt a beírásnál adatik utasítás. — A tanévet megnyitó istentisztelet és az előadások megkezdésének napját külön hirdetés fogja tudatni. Szept. 1-től 15-ikéig tart a vizsgálati záros határidő azok részére, kik a múlt tanév végén alapvizsgásokkal elmaradtak, vagy akkor pótvizsgára utasíthattak. Azon hallgatók azonban, kik a múlt tanévet mint egy évi önkéntesek katonai szolgálatban töltötték el, hátralevő alapvizsgájokat, 1888. évi január 5—15 közt tehetik. Az igazgatóság. — Az egri, cist. r. kath. fö-gymnásium tanárkarában, a küszöbön álló 1887/s-iki isk. évre a következő személyváltozások lesznek: Piros Barnabás , M o ó r i Rikárd és Szabó Ottmár cist. r. tanárok, továbbá dr. Négyessy László világi tanár, más tanintézetekbe helyeztetvén át, helyüket az egri főgymná- siumnál Kovács Bernjén, Rázgha Balduin, és Molnár Samu tűst. r. tanárok, továbbá T ömlő Gyula, világi, bpesti főgymn oki. tanár fogja elfoglalni. Utóbbiak közül Kovács és Rázgha tanárok az egri fógymnásiumban már működtek. — Az egri, cist. r. kath. fögymnásiumnál a jövő 1887/a-iki isk. évre a beiratások, mindenkor délelőtti 9 — 12 óráig, e f. aug. hó 30-ik napján kezdődnek, s szept. hó 3-án fejeztetnek be. A délut. órákban a javító és pótvizsgák tartatnak. Közvetlenül biztos forrásból értesülünk, hogy a nmlt. vall. és közokt. ministeriumnak f. évi jul. 22-éről 26,277. sz. a. kelt leirata, a jövő iskolai évre határozottan követeli a középisk. törvény 17. §-ának szigorú megtartását, melynek értelmében az egri főgymn. í. és II. osztályára ezentúl 70 — 70 tanulónál több semmi szin alatt sem vehető fel. — Tandij-emelés. A nmélt. vall. és közokt. ministerium a közvetlen vezetése alatt álló állami középiskoláknál a tandijat Bpest fővárosban 30, a vidéken 24 írtra emelte. A jövő isk. évtől kezdve a tandíj valószínűleg az egri cist. r. fögymnásiumnál is föl fog emeltetni. — A cisterci rend gyásza. Súlyos veszteség érte a cisterci rendet. Egy régi, fáradhatatlan munkásságu tagját vesztette el Tóth Ferencz rendtárs és tanár halálával, a mely f. hó 10-én Szent- gotthárdon. buzgó tevékeny életének 54-ik évében ragadta őt el. A rendbe 1852. aug, 28-án lépett. Ünnepélyes fogadalmat tett 1856. aug. 14-én. Aldozárrá szenteltetett Egerben a nagynevű Bartakovics Béla érsek által, 1858. február 4-én. Első szent miséjét ugyanott mondotta, mely alatt kézvezetője Juhász Norúr nemeslelkü ajánlatát elfogadni; de miután a vár-úr fölvilágosította, hogy csak tőle, s ez elhatározásától függ, hogy a népet a bübájosság s boszorkányságról táplált vakhitéből kigyógyitsa. — végre engedett a kívánságnak, s elfoglalta kijelölt helyét a váriakban, s ez nagyon jól volt így; mert a nép tapasztalván Uus asszonynak hitbeli ajtatosságát, magas erkölcseit, alázatos szerénységét, s a szegények, ügyefogyottak, s betegek iránt mindenkoron tanúsított jótékonyságát, őt többé nem boszorkánynak, hanem a környék jóságos angyalának tekintette s áldotta. Tar Elemér pedig úgy bánt Uus asszonynyal, mint valódi édes anyjával, nemcsak mindenben kikérvén, de meg is fogadván tanácsát, légióként pedig akkor, midőn nősülését szorgalmazta, nehogy — úgymond a jó Uus asszony — egykor sarjak nélkül hervadjon el ama nemes törzs, melynek fölvirágzását, s terebélyes fává növését, már 16 év előtt kedves anyja kézredőiböl megjósolta. És úgy történt. Tar Elemér nem sokára nőül vette a keljeinek és erényekben, valamint földi javakban is dúsgazdag, országos szépség hírében álló Galgóczy Margitot, s a házas pár több századig fönálló hírneves magyar családnak vetette meg alapját. Tar Elemér egyike volt hazánk legelőkelőbb, legvitézebb s legboldogabb főurainak, kinek birtokán a jobbágyok a legnagyobb megelégedésben éltek. Úgy neki, mint szeretett nejének a legnagyobb boldogsága tölt kedves gyermekeik növekedésében, s alattvalóik szeretetében. A kellemesebb időszakokban Tar Elemér, családjával együtt, gyakran fölkereste a visnyói bérezek ama csudás forrását, mely életét adta vissza. Elemér nevezte azt el ,,11 us asszony kutbert, kassai tankerületi nyug. főigazgató, akkor az egri ciszt. rendi társház perjel-igazgatója volt. Tanári pályáját szinte Egerben kezdte, hol még ma is kedves emlékezetben él; innen áttétetett Székesfejérvárra, majd Pécsre. A tanári pályán Istennek s a hazának megszakítás nélkül 30 évig szolgált. A múlt 1886-ik évben, husvéttáján, erősen meghűlt s hangját vesztette annyira, hogy szavát érteni alig lehetett s a tanévet befejezni nagyne- hezen volt képes. A szünnapokban gyógyulást keresett Budapesten, Navratil tanárnál, de sajnos, nem talált. Elkedvetlenedve, nyugalomba vonult, kívánsága szerint Szent-Gotthardra, hol nem egészen egy évi pihenés után jobb létre szenderült. Mint pap, mint hazafi, mint tanár és mint rendtárs egyaránt mindenben híven, lelkiismeretesen, jelesen betöltötte hivatását. Azon körök, melyekben ismerős volt, bizonyára mély sajnálattal, könnyezve vesznek tudomást váratlan elhuny tárói. Az elhunyt rendtárs fölött novi- tius-társa, S u p k a Jeromos apát ő nsga mondá nagy hatással a szent beszédet. Legyen könnyű a föld teste fölött, lelke pedig nyerje meg a megérdemlett örök üdvösséget! — Tűzoltóink kirándulása Fiúméba. Az egri önkéntes tűzoltó- egylet tagjai az orsz. tüzoltó-kongressusra e f. hó 16-án, élükön dr. Pásztor Bertalan főparancsnokkal tekintélyes számban rán- dúlnak le Fiúméba, hol egyszersmind a magyar kikötő város ez alkalommal rendezendő ünnepségein is résztvesznek. — A működő tagok közül résztvesznek a kirándulásban: Bukovics Lajos és Csoór Dezső alparancsnokok, dr. Kösztler József egyl. orvos, itj. Horváth Béla segédtiszt, Marosi Izidor és Mózer Antal szakaszparancsnokok, Bundái Lajos őrparancsnok, Elek János és Loor Gyula önk. tűzoltók. A pártoló tagok közül: Fischer Soma t. főparancsnok, továbbá: dr. Chalaupek József, dr. Kánitz Gyula, Petravich Antal, dr. Brünauer Ambró, és Ruzsin Manó. — Megható jelenet folyt le f. hó 14-én a tiizoltó-őrtanván, a diszgyakorlatot megelőzőleg, mely az egri önk. tűzoltó-egylet minden egyes tagja szivében örök időre a kedves visszaemlékezés egyik legszebb mozzanatát fogja képezni. Az egylet működő tagjai ugyanis Bukovics Lajos jeles alparancsnokukat, mély ragaszkodásuk és határtalan szeretetük jeléül, néhány napra következő névnapja alkalmából, egy gyönyörű, igazán művészi kivitelű diszbaltával lepték meg olykép, hogy azt a mai nap megtartandó diszgyakoriaton már viselhesse. A diszbaltát az egylet nevében, dörgő éljenzések között, Sebestyén István t. főparancsnok nyújtotta át a megtiszteltnek, mint évek óta fáradhatlan tevékenységgel és kiváló ügybuzgalommal működő bajtársnak, ki az egylet érdekében mindenkor tanúsított áldozatkészségével, úgy tapintatos, és mindenki iránt lekötelező modorával manapság már nemcsak az egylet önzetlen szeretetében osztozik, hanem annak érdeme körül is hervadhatlan babérokat vívott ki magának ! Az ismételten felújúló lelkes éljenzés után dr. Pásztor Bertalan főparancsnok rövid, buzdító beszédben üdvözölte a kitüntetetjá“-nak, s a forrás gondozását kedvelt szerzetes-atyáira, a tár- kányvölgyi vörösbarátokra bizta, egyszersmind elrendelvén, hogy ugyanott, minden évben, szept. 8-án, mint fölgyógyulása évfordulóján, ennek emlékére istentisztelet tartassák. Ez ájtatosság teljesítésére örök alapítványul a jámbor szerzetes atyáknak adományozta a birtokaihoz tartozó Lökbércz, Vadas bérez, Kis-som, Vereskő-bércz, és Malomhegy nevű területeket. Uus asszony nyolezvan éves korában hunyt el. Ellemér ur a legnagyobb pompával temettette el egykori jóltevőjét. Az öreg asszony jóslata teljesült, mert a Tar-család, az idők viharaival daczolva, négy századon keresztül tartotta fűn magát fényben és dicsőségben. A család utolsó sarja: Tar Miklós, a Rákóczyféle szabadságharezban esett el, Eger alatt, az 1708-ik évben ............. — Ennyiből áll, uraim, az „Ilus asszony kútjának története“ — végzé elbeszélését derék házi asszonyunk. Bocsássanak meg, ha egyszerű előadásom nem felelt meg várakozásuknak ! . . Mi pedig szépen megköszönve az érdekes történetet, — miután az idő jó későre járt, — szép álmokat kívánva, nyugodni távozónk, — más nap pedig korán reggel búcsút véve szives házi gazdánktól s szeretetreméltó családjától, a Faktor bátyánk szívességéből eléállt kocsin visszatértünk Egerbe, — lionnét Fak- tor bátyánknak, szívessége némi viszonzásául, egy hordó egedi bikavért küldöttem, — Laczi szógám pedig két év múlva, ugyané helyen tartotta meg lakodalmát, szive választottjával — Faktor Veronikával.
