Eger - hetilap, 1887

1887-08-02 / 31. szám

244

dás szerint augusztus 1-ével adatik át. — A mátrai vasúttal való összeköttetésünk, hallomás szerint, egészen kedvező lesz, ameny- nyiben a bpest-miskolczi fővonal minden vonatához mindkét irányban lesz csatlakozása.

— Előléptetés. A magy. kir. posta- és táviróhivatalok egyesítése folytán, R e i s i n g e r I g n á c z, eddigelé az egri táviró- hivatal vezető tisztje, a debreczeni posta- és táviró-hivatalhoz főtisztté léptetett elő, s állomását a f. hó közepe táján fogja elfoglalni. Reisinger Iguácz főtiszt, lapunk régi barátja s munkatársa, évtizedek óta vezette az egri táviró-hivatalt, s mig egyrészt hivatalos állásában előzékenysége, humanitása s szolgálatkészsége, másrészt a társas életben kiváló műveltsége, gazdag nyelvismeretei, s szerénysége által érdemelte ki osztatlan becsülését és szeretetét városunk polgárságának, s ha szívből örülünk is a derék főtiszt előléptetésének, távozása kétségkívül fájdalmasan fog érinteni bennünket.

— Érdekes hangversenyre van kilátásunk közelebbről. Mint közvetlen forrásból értesülünk, Révfy Anna kisasszony, dr. Révfy László, pozsonyi kir. jogakad. tanár fiatal leánykája, az első magyar hegedümüvésznő, nővérével, Révfy Ör- zsike kisasszonnyal, ki a zongorát kezeli művészileg, — közelebbről hazánkban hangverseny-körutat szándékoznak tenni, s ez alkalommal Egert is útba ejtik, hogy itt hangversenyt rendezzenek, melyről annak idején részletesen fogjuk értesíteni zenekedvelő t. müveit közönségünket. Révfy Anna k. a., a fiatal magyar hegedümüvésznő, a bécsi zenekonservatorium jeles növendéke, legközelebb Pozsonyban mutatta be művészetét, s úgy technikája, mint önálló felfogása által egyáltalán megragadta a szakértők figyelmét. „A bájos és szeretetreméltó ifjú hölgy — Írja a „P. L.“-ban egyik szakavatott bírálója, — bámulatosan erőteljes, s csábosán andalító lágy hangokat csalt ki hegedűjéből Minden vonása világos képét nyújtotta biztos játékának s a hangszere fölött való uralmának. Futamai és díszítései (legatoi) úgy az egyes, mint a kettős és több szólama fogásai kifogástalan tisztaságnak, s együttvéve elárulják a bevégzett művésznőt. Játszotta a többek közt Yieuxtemps „R everie“-jét, Sn-asate „Zigeunerweisen“ és „Spanische Tänze“ ez. versenydarabjait, s aki e három müvet ismeri, azt hiszem, tájékozva van a kisasszony művészetéről.“

— Az erény jutalma. — Még jun. hó 30-án történt, hogy Molnár (Gyökér) .János, egri nős földműves, a Komáromy József szolgálatában álló Malinszky Verőn nevű hajadon szolgálót a síkhegyi szőlők egyikében, aljas állati vágyból megtámadta, s miután a leány a vad ember erőszaka ellen védekezett, ez baltájával a leány fejét és arczát összevagdalta, azután nyakára

Andrásné, szül. Keömley Lujza asszonynak is dicséretére válik vala. A dús estebéd kiválóbb fogásai voltak: a másfél fontos pisztráng, a fiatal gyöngytyuk-kakas spékelve, s a csemegék fejedelme: a szarvasgomba, mely tudvalevőleg őserdők kor- hanytalaja mélyében tenyészik, s betanított kutyák szaglása segélyével található fel. Az estebéd lukullusi volta méltán feltűnt nekünk. De Veronika titokban megsúgta Laczi szógámnak az okát, b"gy tudniillik édes atyjuknak ma neve napja van. Fel is köszöntötte Laczi nyomban a derék házi gazdát, amúgy vadász stílusban, — ha jól emlékszem, következő körmönfont szavakkal:

„Bennünket a véletlen hozott egy tisztes család körébe, melynek feje e mai napon ünnepli neve napját. Poharat emelek tehát és kívánom, hogy szeretett házi gazdánk, kedves családja örömére számos szent-János-napokat érhessen és élhessen, tartós, fennálló, fris jó egészségben; s a mindenható, ki a föld viszontagságait vezérli, tornyoztasson az ő hajléka fölé tokaji máslással megtelt, tarjagos, nagy kajlu fellegeket, s csapra veretvén udvarló angyalai által örökéletbeli gönczieit, kolbászosan kanyargó sült kappan-nyak mennykövek közt, árasszon János bátyánk udvarára derékkötésig érő ausbruck-záport, -- e szép hajadonok- nak pedig ugyanannyi kérőt. Vivát!“

Estebéd után csak a jó bánhorváti bor, a csernelyi savanyu viz, és a finom nyírvíz maradtak az asztalon. Házi gazdánk pedig elővette hegedűjét, — mert zenekedvelő is volt, s felszólítván leányait, kik közül az egyik egyszerű fiizfafurulyával, a másik pedig gitárral kisérte atyjukat, oly szép dalokat játszottak, hogy lelkesültségünk egyre fokozottabb lön. De Laczi szógám sem maradt adós, mert elkérvén a gitárt, melyet mint néhai Szőllősy bátyánk, egri hires gitármester tanitványa, meglehetős ügyességgel kezelt, s e mellett eléggé kellemes hanggal is rendelkezvén, egymás után zengedezte a szebbnél szebb, újabbnál újabb dalokat, a háziak általános megelégedésére, s különösen a csinos

hurkot szorítva, elalélt áldozatát egy sankgödörbe lökte. Ekkor jött arra Járdán Imre szőlő-pásztor, ki a gonosz tettet észreve- vén, a leány megmentésére sietett. Gyökér Molnár János a pásztort is megtámadta, de ez fegyverrel védte magát, mire a gonosztevő futásnak eredt, s a pásztor utána lőtt, de nem találta. A gaztettes, kire ezóta egy régebben elkövetett gyilkosság alapos gyanúja is hárult, most a törvényszék börtönében várja gonoszságainak méltó megtorlását. Maliuszki Veront, a szegény áldozatot, — kit dr. K. J. gyors és ügyes orvosi segélyének sükerült az élet számára megmenteni, — súlyos sebeinek gyógyítására az ir- galmas-nénék kórházába vitték. — Györgyényi Ignácz kanonok őnsga, az egri kórház e nemeslelkű jótevője, s a szegények valódi jótékony atyja, — értesülvén ama valóban amazoni bátorságról, melylyel a szerencsétlen hajadon vadállati megtámadója ellen erényét védelmezte, — az irgalmas-nénék kórházába sietett, s egy értékes arany-gyűrűt adott át a fejedelem-asszonynak azon kéréssel, hogy azt annak a derék hajadonnak, ki erényét saját élete koczkáztatásával oly hősiesen megvédelmezte, — hasebeiből fölépül, erényessége jutalmául s emlékéül adja át. Malinszky Verőn a napokban teljesen fölgyógyulva hagyta el a kórházat, s legelső dolga volt, ujján a szép gyűrűvel, édes anyja kíséretében Györgyényi kanonok őnsgához menni, hogy nagylelkű jóltevőjének személyesen fejezze ki háláját a becses emlék-ajándékért.

— Az egri önk. tüzoltó-egyesület a múlt vasárnap, jul. hó

31-én tartotta tisztújító közgyűlését, a város közháza tanácskozási teremében, aránylag kevés számú tagok részvéte mellett. Miután az elnök nem jelent meg, az alapszabályok értelmében a gyűlést Dusárdy József egyl. alelnök vezette. A közgyűlés tárgya volt a Kovács Kálmán, egri önk. tűzoltó-egyleti főparancsnok, s Jankovich Dezső egyl. titkár lemondása folytán megürült tiszti állomások betöltése. A közgyűlés egyhangúlag megválasztotta tűzoltó főparancsnoknak dr. Pásztor Bertalan hit. ügyvédet, egyleti titkárnak dr. Fränczl János hit. ügyvédet, Az újonnan megválasztott s a közgyűlésbe küldöttség által meghívott főparancsnokot, megjelenésekor, a közgyűlés lelkes éljenzéssel. s a gyűlés elnöke rövid üdvözlő beszéddel fogadta, melyre dr. Pásztor Bertalan kijelentette, hogy a közgyűlés megtisztelő bizalmát köszönettel fogadja, az egri önk. tűzoltó-egyleti főparancsnokságot elfogadja, s igyekezni fog e szép és fontos állásának teljes erejéből megfelelni.

— Gyászhir. Pillér Ed éné, szül. balogi Balog hy Malvin assz. élete 21-ik, boldog házassága első évében f. é. jul. hó 28-án elhunyt. A boldogult temetése, városunk intelligens

hajadonok gyönyörűségére, kik nem győztek betelni a többszörö sen megujrázott dalok kellemeivel. Kedves házi asszonyunk ki is fejezte örömét ama kedvező véletlen fölött, mely bennünket az Ilus asszony kutjától szerény hajlékukba vezetett, s ez által nekik oly kellemes estét szerzett. Föl is kért bennünket, hogy a következő napot is körükben töltsük, annyival is inkább, mert szégyen volna eredménytelenül, minden vad nélkül térni vissza Egerbe. Majd apjok — úgymond az ifjú vadász urakat hajnalban biztos állásba fogja elvezetni, ahol nemesebb vad jő a puska végére. Es miután Faktor bátyánk készségesen Ígérkezett neje óhajtását teljesíteni — szivesörömest egyeztünk a másnapi ottmaradásba, azon kérelmünk kíséretében, hogy mint a bájos Veronikától értesültünk, a kedves háziasszony kegyes lesz nekünk az „Ilus asszony kútja“ történetét elbeszélni. Szeretetreméltó házi asszonyunk készséges örömmel Ígérte meg kérelmünk teljesitését, s minthogy már későre járt az idő, mindnyájan nyugodni tértünk.

Faktor bátyánk már hajnali 9 órakor felköltött bennünket, s elvezetett az úgynevezett Jávor-rétre, hol, miután kiadta utasító figyelmeztetéseit, hogy öreg vadat ne ejtsünk, se igen kis zerákra ne puskázzunk, mert — úgymond — lesz itt, meglássák, válogatni való vad elég, — a Jávor-rét különböző pontjain állásba helyezett bennünket, s maga is állást foglalt. Még sötétes volt, mikor állást vettünk, s nem lehetett a tárgyakat kivenni; de amint pitymallott, pompás látvány tárult elénk. Az egri vásártér terjedelmével mérkőző tágas Jávor-réten láttunk mintegy 15—20 őzikét békésen legelni, s amint a nap szétlövelte legelső sugarait a vidéken, — egyszerre eldurrant a Laczi fegyvere, ezer viszhangot adva a magas hegyek ormairól.

(Vége köv.)