Eger - hetilap, 1887

1887-08-02 / 31. szám

245

közönségének általános részvéte mellett, f. hó 30-án délután ment végbe. Pillér Ede, Hevesmegye árvás törvényszékének tehetséges és szorgalmas fiatal ülnöke, úgy látszik, nem kegyeltje Hymen istenasszonynak. Első jegyesét esküvőjük előtt fosztotta meg tőle, s most, alig egy évi boldogság után, a legszeretetreméltóbb hitvest, s a legpéldásabb nőt ragadta ki karjaiból. A mélyen sújtott ifjú özvegynek nyújtson vigasztalást azon tudat, hogy fájdalmában a közrészvét osztozik.

— Masíroznak a katonák. Az Egerben állomásozó 60 sz- csász. és kir. Appel-gyalogezred jövő pénteken, f. hó 5-én utazik el Kassára, hogy a felvidéken több hétig tartandó nagy hadigyakorlatokban részt vegyen. Az egri m. kir. honvédzászlóalj pépig e hó közepe táján megy a kassai hadgyakorlatokra.

— Az egri minaret rekonstrukcziójának ügye valahára megmozdult. Windt István építészmérnökünk az állásokat mái az ablakpárkányig emelte, s most eszközli a vall. és közokt. ministe- rium által bekivánt méreteit a török-mecsetnek. Közohajtása az e czélra adományaival járult közönségnek, hogy ez adatok mielőbb beterjesztessenek, s hogy igy a styiszerü átalakítás az egri vár visszavételének százados évfordulójára, f. é. decz. hó 12-ére teljesen elkészüljön.

— Hymen-hirek. Tormássy Gizela kisasszonyt, városunkban lakó özv. Tormássy Mihályné úrnőnek müveit társas köreinkben is ismert szeretetreméltó leánykáját múlt jul. hó 25-én vezette Budapesten az erzsébetvárosi templomban oltárhoz Ambrus Zoltán, a magyar földhitelintézet tisztviselője, és az „Országvilág“ belmunkatársa. — F r a 11 a Vilma kisasszonyt, a budai színkörben működő színtársulat egyik első rangú énekesnőjét, ki, mint a Krecsányiféle színtársulat primadonnája, a múlt nyári egri szini évad alatt nálunk is köztetszést vívott ki magának, a napokban nőül vette Her teleti dy Lajos, hajós-kapitány.

— Depretis Ágoston, Olaszország minister-elnöke, s egyik legnevezetesebb államférfié, múlt jul. hó 29-én 73 éves korában elhunyt.

— Dr. Arányi Lajos, nyug. egyetemi tanár, a magy. tud. akadémia tagja, Vajda-Hunyadvár restaurácziójának buzgó létesitő- je, jul. 30-án 75 éves korában Nagy-Maroson elhunyt.

— Koch Istvánná, szül. Krek Emma, élete 36-ik, boldog házassága 15-ik évében, jul. hó 31-én elhunyt. Temetése közrészvét mellett, f. hó 1-én ment végbe.

— Felhívás adakozásra, a segesvári csatatéren állítandó Petőfi-sir-emlék javára. A következő sorokat kaptuk : A Petőfi-emlék-egyesiilet által, a fehéregyházi téren állandó Petőfi-sir-emlék eszméje közel áll a megvalósuláshoz. Az emlék felállításának költsége, azonban meghaladja az egyesület által, hazánk e kis részében összegyűjtött tőkét, habár ez felül áll a 4000 írton. Minthogy az egyesület, a czélba vett síremlékben, hazánk nagy költője iránt a magyar közönségben élő eleven kegyelethez méltó kifejezést óhajt állítani, s e czél eléréséhez nagyobb összeg szükséges: kénytelen lett, eddigi szükebb köréből kilépve, szélesebb körben, a nagy közönség áldozatkészségéhez folyamodni. Mert Petőfi nemcsak a miénk, kik naponkint látjuk jeltelen sirhantját, hanem a nemzeté, melynek minden egyes tagja örömmel fog járulni, ha alkalom adatik a kegyelet e munkájához. Hiszszük, hogy a magyar közönség tényleg is bizonyítékát adja annak, hogy nagy fia és költőjével szemben, nem lett sem feledékeny, sem — hálátlan! A segesvári Petőfi-emlék-egyesület végrehajtó bizottságának Segesváron 1887. junius 10-én tartott üléséből. Bethlen Gábor gr. s. k., elnök. Balás Imre s. k., titkár. (A pénz Szoboszlay Károly alispánhoz küldendő 1888. jan. 1-ig.) Adományokat szerkesztőségünk is elfogad, s azokat illető helyére juttatja.

— A bpesti kereskedelmi muzeum létesítése alkalmiból a m. kir. keresk. miuisterium a következő fölhívást intézte Hevesmegye alispánjához: „T. Alispán úr! Tudva van tek. alispán úr előtt, hogy a kormány közreműködésével és támogatásával a budapesti kereskedelmi muzeum megalakúit és prog- rammszerű feladatainak első részét, azaz a hazai termékeknek állandó kiállítását létesítette. Ezen állandó kiállítás czélja: bemutatni a hazai és külföldi közönségnek, termelőinknek, iparosainknak és gyárosainknak készítményeit; képét nyújtani termelő képességünknek, és felvilágosítást adni az egyes czikkek minőségéről, mennyiségéről és azok áráról. Új piaczokat akarunk szerezni hazai termékeinknek, de mindenek előtt saját fogyasztó közönségünket arra bírni, hogy szükségleteit az országban szerezze be. És minthogy állandó kiállításunkban az országban létező nagyobb

czégek máris szép számban képviselve vannak, és idővel előreláthatólag még tökéletesebben képviselve lesznek : a muzeum igazgatósága képesítve lesz kisebb és nagyobb mennyiségű szükségletek fedezése körül közreműködhetni, és ezáltal úgy a termelő, mint a fogyasztó közönség érdekeit előmozdíthatni. Egy hathatós eszközt e czél elérésére képezendi, ha a muzeum igazgatósága, a törvényhatóságok és az alattuk álló intézmények, kórházak stb. nagyszámú szükségleti czikkeinek fedezése körül közreműködhetni fog. Tudjuk, hogy a törvényhatóság nagy súlyt fektet arra, hogy szükségleti czikkeit a termelő által fedeztesse, és hogy a szállításokban oly iparosokat részesítsen, kik készítményeik minősége és menyisége tekintetében egyaránt képesek az elvállalt munkát végrehajtani. A kereskedelmi muzeum első sorban képes annak megítélésére, vájjon egyes czégek csakugyan a termelők sorába tartoznak-e vagy nem, tudja azt is, vájjon termelő képességük arányban áll-e az elvállalt munkával. A közvetítők kizárása által nem csupán termelő és iparos fog nyerni, hanem a t. törvényhatóság is jutányosabb árakat fog elérni. E czélt szem előtt tartva, elhatározta az igazgatóság, hogy úgy az egyes ministeriumokat, és ezek szives közbenjárásával, az alattas kormányközegeket, valamint a törvényhatóságokat, közlekedési vállalatokat és intézeteket, végre pedig a katonai hatóságokat tisztelettel felkérendi, szíveskedjenek mindennemű szükségleti czikkeik beszerzésére vonatkozó felhívásait, szállítási hirdetményeit stb. egy példányban a kereskedelmi muzeum igazgatóságának idejekorán megküldeni, és oly szükségleti czikkek re nézve is, melyek beszerzése nem történik szállítási vagy ajánlati tárgyalások útján, a kereskedelmi múzeumot igénybe venni. A muzeum a szóban lévő hirdetményeket kifüggesztendi, és az illető termelőket levélileg is figyelmeztetni fogja. Ennélfogva van szerencsénk tk. alispán urat felkérni, szíveskedjék az ez irányban szükséges intézkedéseket megtenni, és erről a muzeum igazgatóságát értesíteni. Budapest 1887. július hó 5-én. Matlekovics s. k.

8019/a. 1887. Az összes főszolgabirák, polgármesterek, gyöngyösi közirgalmasok, egri, — és egri alapítványi női kórház igazgatóságának, hevesmegyei gazdasági egyesületnek, és az egri borász-egyletnek másolatban a bennfoglaltak figyelembe vétele végett kiadatik, és a megye hivatalos lapjában közzététetik, a főszolgabirák és polgármesterek pedig felhivatnak akként intézkedni, hogy a megkeresés tartalma lehető széles körben köztudomásra jusson. Eger, 1887. julius 16-án. Kaszap s. k. alispán.

— Uj posta-hivatal. Hevesmegye egri járásába tartozó Felső-Tárkány községben f. é. aug. hó 1-től kezdve postahivatal lépett életbe.

— A magyarországi borbélyok országos értekezletet tartanak f. aug. hó 23-án Bpesten az orsz. ipar-egyesület nagytermében. Az értekezlet czélja a borbély- és fodrász-ipar szabályozása és különösen, hogy a borbélyok által gyakorolt kisebb sebészeti foglalkozások, mint nadályrakás, sebkötés, érvágás, foghúzás stb. ne szorittassanak meg még jobban.

— Az egri gőzmalom több mint féléve hogy gazdát cserélt, s mindenki reményteljesen várta, hogy az uj tulajdonosok a városunkra és vidékére nézve oly nagy fontosságú üzletet mielőbb mozgásba hozzák, s elébbi fényes virágzására emelik. Itt az aratás, és az egri gőzmalomban még folyvást síri csönd uralkodik, égnek meresztve kihamvadt óriási kéményét, szomorú fölkiáltó jeleni gazdasági s üzleti pangásunknak!

— „Hárman valának együtt“: az iskolamester, a nótárius, meg egy kereskedő. Mind a három vidéki. (Nevüket kíméletből elhallgatjuk.) Helyszín : egy egri vendéglő. Ebéd után megunták a kvaterkázást, s egy kis „csöndesére fogták a dolgot. De az indítványozó nőtárasnak csakhamar kifogyván a „vizi-“re való apró pénze, „hozom-viszem-teszem-áll“-ra kezdett játszani, mit a kereskedő megunván, felhagyott a játékkal. A jegyző dühösen ugrott föl belyévől. „Ez szemtelenség! — kiáltá — elnyerni az ember pénzét, s nem játszani tovább. Ez gyalázat, piszkosság.“ „Nem uram, — viszonzá a kereskedő nyugodtan — én szívesen játszottam volna tovább is, de „hozom“-ra nem szokás játszani. Ebben nekem mindenki igazat ád.“ - „Majd adok én magának igazat, — vágott vissza dühösen a falu bősz pennája, s egy véletlen pillanatban úgy arczúl vágta a kereskedőt, hogy az elszédült, de gyorsan magához térve megrohanta megtámadóját, s bizonyára súlyosabb következményei! lesznek a harcznak, ha a pinczér meg egy színész szét nem választja a viaskodókat. (Beküldetett.)