Eger - hetilap, 1887
1887-08-02 / 31. szám
243 oly rendkívüli fontosságot tulajdonítanak az állategészségügynek, hogy ez ügy fölött a legfőbb intézkedést az államkanczellár magának tartotta fen. Ennek ellentétéül rámutat Törökország viszonyaira, bő statistikai adatokkal illustrálva összehasonlításait. Befejezésül az állategészségügyet még egyszer melegen ajánlja a törvényhatóság tagjainak figyelmébe. Kaszap B. alispán a jelenvoltak, valamint az összes törvény- hatóság részéről, a minist, tanácsos ur szakavatott előadása által áthatva az állategészségügy rendkívüli fontosságától, e részben a legerélyesebb eljárás keresztülvitelét biztosítja; s Lipthay István minist, tanácsos urnák megjelenéséért s buzgó fáradozásaiért a törvényhatóság nevében őszinte köszönetét mond. Különfélék. A hivatalos hirdetések, egyszeri közlésre hé- lyegdijjal s lappéldány nyal együtt, az „Eger“ lapban ezentúl 1 frt 30 krért vétetnek föl. Miről a hirdető t. közönséget s különösen a t. ügyvédi kart ezennel tisztelettel értesíti az „Eger“ kiadóhivatala. — Dr. Samassa József egri érsek ő exja, a trencséntepliczi fürdőkből, múlt vasárnap, jul. hó 30-án, az esti vonattal székvárosába visszatért, hogy személyesen vezesse az egri egyházmegye ez alkalomra berendelt ifjabb lelkész-tagjainak tegnap megkezdett lelki szent gyakorlatait, melyben a központi papság legnagyobb része is önként részt vészén. — Az egri dalkör tisztválasztó évi közgyűlése f. hó 31-én tartatott meg a lyceum zenetermében szép számú tagok részvétével. Az elnök, dr. Danilovics Pál, a gyűlést megnyitván, beszámolt a lefolyt év működéséről, s úgy saját mint tiszttársai nevében köszönetét mondván a tagok részéről eddig tapasztalt bizalom- s támogatásért, tisztét letette. A tisztválasztás aztán Csiky Sándor koreínöklete alatt folyván, miután a föntisztelt volt elnök úgy előzetesen a működő tagoknak, mint ez alkalommal is a közgyűlésnek tudtára juttatta, hogy semmi körülmények között sem hajlandó tovább is élén állani a dalkörnek, — egyhangúlag Imre Miklós választatott meg uj elnökül, ki is kiildöttségileg a gyűlésbe meghivatván, átalános lelkesedés hangjai között foglalta el székét. — A többi tisztviselők, u. m. Kapácsy alelnök, Székely János jegyző, Pokorny fő- s Búzás alkarnagy, Buzáth pénztáros, Fógel ellenőr, ngos Zsendovics kanonok, Szabó Ignácz, Eliássy, Maczki, Izsépy választmányi tagok megmaradtak, csupán az időközben elhalt Fiilöp József helyére választatott meg közlelkesedéssel A kedves, nyájas-' meghívást szívesen elfogadva, — miután kalauzunk, jó Havranyek Janó bátya, tőlünk búcsút véve, szén- miléjéhez visszatért, — mi is fölkerekedtünk, s Veronika — mert igy hívták a szép erdész-hajadont, — vezetése mellett, a legközelebbi váltó-uton szép csöndesen ballagtunk tova. Útközben kérdeztük szép vezetőnket. mi az oka annak, hogy kecskéjét ily messze hozta itatni. Talán nincs lakásukhoz közelebb eső forrás ? — Van biz ott, — válaszoló a leányka, — de az „Uus kútjának“ gyógyító ereje van, s kecskénk pár nap óta nemcsak bágyadt, hanem tejelését is elvesztette. Ide hozta tehát, hogy meggyógyuljon. — Miért nevezik e forrást „Ilus asszony kútjának ?“ kér- dezősködém tovább. — Hja, édes uram, igen érdekes története van az „Ilus asszony kútjának“; de én azt nem vagyok képes önnek, a hogy kellene, elmondani. Hanem édes anyám, ha szépen megkérik, igen szívesen el fogja azt önöknek beszélni, még pedig oly szivreha- tón, hogy a visnyai tiszteletes sem tudná különben ............. R övid óra után megérkeztünk szép vezetőnénk édes atyja erdei lakához, hol nem kevésbbé kellemes meglepetés várt reánk, midőn Veronika három nővérét megpillantok, kik szépség és kel- lemekben méltán versenyeztek egymással. A három leányka lenvonással vala épen foglalatos, miközben édes anyjuk, egy tisztes, féltés matróna, a szövő-széknél dolgozott. Mellesleg megemlítjük, hogy e három nővér egyike, névsze- rint Faktor Mária, később, mint néh. L u k á cs József egri ügy - véd s tanácsbeli házgondviselőnője, Egerben is ismeretessé lön. Az öreg erdész, ki csakhamar szintén megérkezett, a legszívesebb magyar vendégszeretettel fogadott bennünket, s mindjárt azon kezdte, hogy: „Isten hozta az urakat. Helyezzék magokat kényelembe, mintha otthon volnának. Te pedig, "anyjok, s ti leáKaszap Bertalan alispán úr, s a hosszas betegség által akadályozva volt Mikus Antal helyére másodjegyzőnek Kelemen Ernő. Megemlítve még, hogy a gyűlés folyamában dr. Danilovics Pál urnák a dalkör élén a múltban szerzett habáraiért jegyzőkönyvileg köszönet szavaztatott, Székely János indítványára pedig tiszteletbeli elnökül felkéretni s ezekről a jegyzőkönyvi kivonat küldöttség által részére megvitetni határoztatott, — az idő rövidsége miatt tudósításunkat bezárjuk ez alkalommal azon ígérettel, hogy az egri dalkörre nézve ezen korszakos jelentőségű közgyűlésről jövőre érdemlegesebben is meg fogunk emlékezni. — A mátrai helyi érdekű vasút mütanrendőri bejárása. E hó 28-án indult el különvonat a magy. államvasutak kis-ujszállási pályaházából a 127’7 kilométer hosszú pálya mütanrendőri bejárására. E nagyfontosságú vasútvonal, mely Jász-Nagykun-Szolnok-, Heves-, Nógrád vármegyéken keresztül megy, régen érzett szükséglet volt. A Mátravidék, a parádi fürdő, s a Kunság idővel nagy hasznot húznak e vonalból. A bejárásnál jelen voltak: Gyöngyössy János, min. tanácsos, Balogh főfelügyelő, Ge- duly műszaki tanácsos, Cs a tá ry Grosz Lajos, dr. főorvos, a magyar államvasutak részéről: Horváth Lajos főfelügyelő, Sk a lka felügyelő, a vasúttársaság részéről: Károlyi Gyula gróf elnök, Szapáry Gyula gróf alelnök, Piufsich Frigyes dr. jogtanácsos. J á s z-N a gy k un-S zo 1 n o km egy e részéről: Hajdú Sándor alispán, Lossonczy Mihály, Ma gyári Kóssa Géza dr. Helm eczy Béla, Böck Bertalan, Ko vác h Lajos főmérnök. — Heves megye részéről: Kaszap alispán, Grefl Jenő, Káldy főmérnök, Makay Felix, Lipcsey Tamás főszolgabíró, stb. Nógrádmegye közigazgatási bizottsága tagjai. A magyar állam üzletvezetősége részéről: Gi an on ne főmérnök, Thaly Zsigmond, Gótli, S chwanda felügyelők, —az osztálymérnökségek: Kuthy Béla, Bér köve ez szakaszmérnökök, Trifunácz segédmérnök, S i m o n y i Elek, uradalmi orvos, a „Nagykunság“ lapvezére; — a vállalatrészéről: Ki aj cső vies Lajos, Arnstein Henrik, S c h w a r c z Freund dr. budapesti mérnökök, kik a legszívesebb előzékenységgel voltak a társaság tagjai iránt. A vonatot a megálló helyeken mindenütt nagy lelkesedéssel fogadták. A vonaton a vállalat megvendégelte a vendégeket; jégbe hütött pezsgőt, kitűnő villásreggelit szolgáltak fel. Hevesen pedig nagyszerű diszebéd volt. A mütanrendőri bejárási bizottság nem talált semmi kifogásolni valót, teljes megelégedését fejezte ki különösen a taskonyi 787 méter hosszú és 9.6 méter magas Tisza-hid felett, mely Gregersen müve, s a legnagyobb fahíd eddig az országban. — Este 7 órakor diszebédet adott a vállalat Párádon a fürdő éttermében, hol a toasztok árjának végé-hossza nem volt, A pálya a közforgalomnak eddigi megállaponyok, hagyjatok fel a munkával, és a konyha után lássatok, süssetek, főzzetek, hogy kedves vendégeinknek panaszuk ne legyen. Maga pedig kiment; de néhány perez múlva visszatért egy nagy kancsó bánhorváti borral és két üveg csernelyi savanyú vízzel kezében. „Parancsoljanak uraim — monda, — üdítsék föl magokat, mig az estebéd elkészül.“ A szives kínálásra csakhamar kvaterkázáshoz fogtunk. Vendégszerető házi gazdánk társalgás közben értesült lakásunk, s ide jövetelünk czélja felől, s nagyot ka- czagott, amint megtudta, hogy mi a Bükkségbe vizslával jöttünk szalonkázni. „Pedig én ám, kedves uraim — monda szeretetreméltó házigazdánk, —• nem vagyok képzett vadász vagy erdész, — mert az én foglalkozásom üvegköszörülés volt; de mióta az üveghuta megszűnt működni, a méltóságos gróf erdőfelügyelőnek rendelt. Azonban fel tudom azt fogni, hogy a Biikkségben vizslával szalonkára vadászni sükertelen fáradság, s czélt tévesztett, mulatság, mint ezt önök kétségkívül tapasztalták is. A társalgás további folyamán kedves gazdánk elmondá, hogy őt Eger- városához kedves emlékek kötik. Emlegette a „Bárány korcsmát,“ ahol olyan jó ráczürmöst szokott mérni a kopogós papucsú nagymama. Elmondta, hogy máskor is volt már szerencséje egri urakhoz, kiket Kosa György ur, mint vendégeit hozott ki magával Szilvásról, még név pedig szerint Csiky Sándort, Kapácsy Fe- renczet, Dombrády Lászlót, és Matékovics Józsefet. Az urak egyike pompásan tudott hegedülni. Monosbélból is meglátogatta Makay Antal ur, öcscsével Félix urfival stb. Beszélgetésünket legidősb leánya, Julianna, e szavakkal szakitá félbe: „Tessenek uraim, kész a vacsora!“ Fölkerekedtünk hát és a szomszéd benyílóban részünkre fölteritett asztalhoz telepedtünk. És valóban, a mama leánykáival méltán kitett magáért, mert az estebéd oly Ízletes és pompás volt, hogy az e tekintetben messzeszerte hires egri „Korona“-vendéglősné, Bronts *
