Eger - hetilap, 1887

1887-06-21 / 25. szám

196

3. A poroszlai választó-kerületben Cs á v o 1 s zky Lajos, a magyar parlament egyik kiváló tagja, az „Egyetértés“ szerkesztője, függetlenségi párti jelölt 10 szavazattöbbséggel, Kovács Kálmán lievesmegyei állami főmérnök, kormánypárti jelölt ellenében.

4. A gyöngyös-patai választókerületben Kürthy Sándor, függetlenségi párti jelölt, a kerület eddigi képviselője, 460 szavazattöbbséggel, Szabó Imre antiszemita jelölt ellenében.

5. A pé terv ás ári választókerületben Ivády Béla mérs. ellenzéki jelölt, ugyané kerület eddigi képviselője 217 szavazattöbbséggel, gr. Almássy Kálmán kormánypárti jelölt ellenében.

Irodalmi újdonságok.

— Jókai Mór legújabb regénye: „A három márvány fej“ a Révai testvérek által megindított füzetes kiadásnak foly- tatásakép ép most kezd megjelenni és a kiadóhivatal, mely fá- radbatlanúl buzgólkodik azon, hogy irodalmunk jeles termékeihez mindenki a legkisebb áldozattal juthasson, szerkesztőségünknek átküldötte az 1. és 2. füzetet.

Ha az ajánlatot a külső kiállításon kell kezdenünk, ezt csak azért teszszük, mert az iró neve maga felment az alól, hogy a tartalmat is ajánlanunk kelljen, — nos tehát a kiállítás csinos, ízléses és a mellett elegáns, — Jókai Róza illusztra- czióival diszitve.

Szinte fáj nekünk, hogy maga a nagy közönség csak talán e czikkünkből vesz tudomást a regényről, mely úgy kompoziczió- jánál, mint humoros tartalmánál fogva a nagy iró egyik legkiválóbb, legérdekesebb müve. Ha Francziaországban egy Daudet, egy Ohnet uj regénye jelenik meg, elég az első példányt meglátni valamelyik könyvkereskedés kirakatában, hogy még az nap este ezrekre menjen az elfogyott példányok száma, hogy majdnem óránként új és új kiadásról kelljen gondoskodni. — Mi pedig a regény-irodalom terén talán örök időkre utód nélkül álló nagy alkotónknak világra szóló műveit még annyi érdeklődéssel sem vái'juk, mint a parlamentben esetleg három éven át unatkozott egyik-másik képviselőnek hallgatóit és álomra buzdító beszámoló — illetve programm-beszédét.

Pedig hát a magyar olvasóközönségnek e más tekintetben talán kifogás alá nem vehető közönye a jelen esetben nemcsak mint ilyen megrovandó, de határozott udvariatlanság is. Rideg visszautasítása oly készséggel felajánlott szolgálatnak, mely ép az ellenkezőt érdemelné.

Mert mi a jelen vállalat czélja? Nem Jókai nevét tenni ismertté, mert ezt a nevet ismerik mindenütt, hol írni és olvasni tudó ember valaha megfordult, — hanem az, hogy műveit miu— Darabom akkor is sikert arat, ha itthon maradok. Ám fiam meghalhat, mig odajárok.

— Sikert arat, valószínűleg. Hanem egész őszintén: a harmadik felvonás némi aggodalmat ébreszt bennem.

— A harmadik felvonás ?

— Igen. Kissé hosszadalmas.

— Színmüvem megbukik?

Indulatosan hagyta el székét s párszor fel-alá járt a szobában. Aztán összefont karokkal s redőzött homlokkal állt meg a „Tanya“ „saját külön tudósítója“ előtt.

— Megbukik? mormolá szenvedélyesen. Ami hosszadalmas, unalmas; ami unalmas, azt a közönség elejti; biztosan elejti.

— Ki beszélhet bukásról ? Ön éppen a harmadik felvonáskor érkezik páholyába. Minden szem ön felé fordul. A taps s kihívás valóságos düh„el ered meg. A figyelmet igy ;ön elvonja a kissé hosszú — bár kétségkívül tartalmas — jelenetektől. A negyedik felvonás pedig pompás. Az ötödik meg épen sensatiót fog okozni. Jön ?

Az előkelő tollú Pálma még habozott. A gyermek fejére tette kezét, szemei szórakozottan vándoroltak ide-oda. Keble hullámzott.

— Jön?

A fiatal asszony köpenye után nyúlt.

— De a toilettem.

— Ön elragadó így. Mig átöltözik, a darabnak vége lesz. Fogadja el tőlem e rózsát a hajába. Á nők akkor szépek, ha egyszerűek. Menjünk.

— Megyek . . .

denki bírhassa és díszét képezzék azok nemcsak a gazdagok üvegajtós, ébenfa, arany csillogású szekrényének, de ragyogásából sohasem veszíti díszét a legszegényebb ember polczáu sem, ki a halhatatlan költő lángelméjének termékeit ott tartja imakönyve mellett és mint ebből hitet, reményt és kételyei közepette bizalmat, úgy azokból lelkesedést, ihlettséget merítsen és a koszorús iró bűbájos, igéző nyelvében szeretett magyar hazáját megszépülve, a költészet fényével megaranyozottan lássa.

Jókai müveit terjesztve, saját nemzeti büszkeségünket istá- poljuk és dicsőségét szemlélve, önmagunk dicsőségét élvezzük.

Müveit ezren és ezren bírták eddig is, — jussanak most be a legszerényebb hajlékokba. — Húsz krajczáros füzetekből kincset gyűjt magának az egyszerű munkás is és a heti foglalkozás után pihenésre vágyó lelke Jókai műveiben az élvezet kiapad- hatlan forrását fogja feltalálni és visszatükrözve látja bennök nemzete múltját és jelenét.

Ajánljuk a Révai testvérek e füzetes vállalatát különösen azért, mert itt a költőnek legújabb és kizárólag azon müvei jelennek meg, melyek könyvalakban nem, hanem csak a lapok tárcza-hasábjain láttak napvilágot.

Ajánljuk e vállalatot, mert olcsó, díszes, kitűnő és a nagy közönség érdekében állónak tartjuk a figyelmeztetést, hogy leg- czélszerűbb egyenesen Révai testvérek kiadóhivatalánál (Budapest, IV. váczi-utcza 11.) előfizetni. (Előfizetési ára egész évre (30 füzetre) 6 fit., félévre (15 füzetre) 3 frt.

— Az Egyetemes Regénytár legújabb kötete (második évfolyam, XV. köt.) Turgenyev Ivánnak, a nagy orosz Írónak a nevével ékeskedik. Az a vállalat, mely feladatául tűzte ki, hogy a hazai és külföldi legjelesebb elbeszélők műveit fogja közölni, nem hagyhatta ki sorozatából Turgenyevet, ki valamennyi orosz prózairó közt nemcsak a legismertebb, de a legjelesebb is. Szívesen fogadjuk hát a Singer és Wolfuer czég derék vállalatának jelen kötetét annyival inkább, mert a benne közölt Első szerelem czimü kis regény Turgenyev kisebb müvei közt határozottan a legkitűnőbb. A szív érzelmeinek fakadását s a szenvedély nagyságát oly látszólag igénytelenül s mégis oly meggyőző, ellenállhatatlan erővel és igazsággal alig festette még valaki, mint Turgenyev ez egyszerű elbeszélés folyamán. Mint Turge- nyevnek minden legkisebb rajzában egy-egy darab Oroszországot ismer meg az olvasó, úgy találkozunk itt is az orosz társadalomnak olyan tipikus alakjaival, a melyek már magokban véve is elég érdekesek volnának. Különösen illik ez, a kötetben foglalt második elbeszélésre, a Ki p- kopp czimüre, mely úgyszólván egy irodalmi korszak divatját mutatja be a Lermontov szerint fatalistának nevezett hősében. A legmelegebben ajánlhatjuk olvasóinknak e kötetet, melyet az Írónak egy szép kivitelű arczképe is ékít. Mint az Egyetemes Regénytár minden kötete, ez is csinos piros vászonkötés, s ára 50 kr.

Mikor Pálma egyik páholyban megjelent, óriási taps s éljenzés fogadta. A fizetett tapsolok jól működtek. A szép asszony diadal mámorban úszott.

Szorongó érzéssel ment haza. Gyalog ment; a „Tanya“ „saját külön tudósítója“ kisérte. Hideg volt, s ez jót tett lüktető halántékainak. Az utczákon már alig volt járó-kelő boltőrökön kívül, kik egymásnak éles fütyökkel adtak jeleket. Az utczasep- rő-gép végig sistergett a kövezeten. Különböző templom-tornyokban az órák harsányan ütöttek. Sarki gázlángok szaladó árnyékvetései kergelőztek a falakon. A csillagok hidegen néztek alá. Szó nélkül értek Pálma kapujáig. Az álmos kapus dörmögve nyitott ajtót s lámpájával szemük közé világított.

Szaladva ment fel a sötét lépcsőkön. A kapus nejével jött össze. Ez kezeit összecsapkodva, sóhajtások között értesité, hogy gyermeke meghalt. Az előkelő tollú Pálma hirtelen jóéjszakát kívánt, s futott, futott lefele a lépcsőkön. Nem volt bátorsága felmenni. Hirtelen határozott. Nem tudott volna a férfi elé lépni, ki most bizonyára holt gyermeke előtt áll, és sir talán. írónői finom idegei hogy tudnák elviselni egy férfi könnyeit? Pedig ő szerette gyermekét. Életben maradt volna-e akkor, ha ő nem megy el? Vagy az a bűne, hogy nem ő fogta le szemecskéit? De vájjon képes lett volna-e erre? így mindig szépnek marad meg emlékezetében. Mig amúgy, mindig egy holt-arcz jelent volna meg álmaiban; egy rút holt arcz.

Künn állott az útczán. Egyedül volt. Szabadságát vissza nyerte. Azt tehette, amit akart. Daczosan nézett el a házak felett, hol néhány csillag látszott. Feltette, hogy tovább megy a „halhatatlanság út“-ján. Gyászdalokkal fogja megkezdeni légi