Eger - hetilap, 1887

1887-06-21 / 25. szám

197

— „A Nevető-Magqarország“ czim alatt egy rendkívül érdekes adomás-könyv jelent meg a Lampel R. (Wodianer F.) czég köny vkiadásában. Az adomás-könyv, — melyet Gr a ez a György, a „Budapest“ ismertnevü szerkesztője és Follinus Emil iró- társunk állítottak össze, — 316 oldalra terjed, s közel 1000 adomát tartalmaz; ezenkívül 18 pompás kivitelű czimrajz gazdagítja. A „Bilincsek közt“ (Bach-adomák) fejezeten kívül, — melyet szerzők nyilván csak azért vettek fel a gyűjteménybe, hogy hazánk történetének e szomorúan emlékezetes korszaka is képviselve legyen, — a többi cziklusok egészen ujjak s a modern társadalmi élet keretébe illesztvék. Maga a „Krónikás adomák“ czimű fejezet, mely hazánk és Európa majd minden szerepvivő nevezetes emberéről mond el egészen uj s jellemző apróságokat, — megérdemli „A Nevető-Magyarország“ elolvasását. A vaskos kötet gazdag tartalmáról, leleményes összeállitásáról különben elég bő tájékozást nyújt maga a tartalom is, mely a következő:

I. Krónikás adomák. II. Bilincsek közt. (Bach-adomák). III. Budapesti élet. (Adomák a fővárosi életből.) IV. A kiállításról. (Visszaemlékezések az 1885-ik évi orsz. kiál- litásra., V. A gentry. (Adomák a magyar köznemesség életéből.)

VI. Kortes világ. (Képviselőválasztási adomák). VILA színfalak mögül. (Adomák a színész-életből.) VIII. Baklövések. (Vadász-adomák). IX. A hol az igazságot mérik. (Adomák a törvényszéki teremből s az ügyvéd-életből.) X. Csöppek. (Orvos-adomák). XI. A kaszárnyából. (Katona-adomák.) XII. Szemita világ. (Zsidó-adomák.) XIII. 0zigány-kerekek. (Czigány adomák.) XIV. Rántás. (Vendéglői és korcsmái adomák.) XV. A társaságból. (Adomák a társas életből.) XVI. Az iskolából. (Diák adomák.) XVII. Gyermek-észj árás. (Gyermek-adomák). XVIII. A nép humora. (Adomák a népéletből). — Amint a fejezetek czimeiből is láthatjuk, „A Nevető Magyarország“ felöleli a társadalmi élet minden ágát, majd mindegyik osztályát, sőt eddigelé érintetlenül hagyott téren (Budapesti élet, Gentry stb.) is mozog. — Bátran elmondhatjuk, hogy Vas Gereben „Nevessünk“ és Jókainak „A magyar nép éleze, szép hegedű-szóban“ czimű gyűjteményeik óta, ily tartalomdús és szép kiállítású adomatár meg nem jelent. A könyvkedvelő közönség, továbbá kaszinók és egyletek bizonyára sietni fognak megszerezni e legújabb egyetemes adomáskönyvet. Ara szines czimlappal fűzve 1 frt 80 kr. kötve 2 frt. Kapható Lampel Róbert (Wodianer F.) budapesti és minden vidéki könyvkereskedésben.

Különfélék.

— Az egri érs. jogakademia zárünnepélye, e hó 15-én következőleg folyt le. Reggel 9 órakor hálaadó istenitisztelet tartatott a lyczeum kápolnájában, melyen dr. Kerekes Arvéd akadémiai

röpiilését, melyekben kis fia halálán kesereg. Bámulatba fogja ejteni a világot fájdalom-kitöréseivel. Az Isten rendelte igy. Ez eseményben Isten ujja van. Gyermeke kedvéért szakítani akart rendeltetése htjával; a gondviselés elvette tőle. Gyermeke meghalt, de halálában nincs-e meg a megnyugtató gondolat, hogy általa az irodalom nyerend?

Mert gyászdalait a „Tanya“ aligha nem igy fogja bevezetni:

„E dalok értékes gyöngysort képeznek. Mily jó, hogy e gyöngysor nem idegen nép kincstárába került. Csak egy Pálma van, s ő a — mienk. Kivéve hírét, mely valamikor az egész emberiségé leend.“

S Pálma kissé megvigasztalva lépkedett az éjszakában. A „Tanya“ szerkesztősége felé tartott. A szerkesztőség ablakai világosak voltak. Keresztülment a gépszobán, s szinte fejében érezte a gép zakatolásait. Az ólom-betűk gőze s a nyomdafesték elállták idegeit. Lélekzetét visszatartva tántorgott be az irodába. A „Tanya“ saját külön tudósítója oly mosolylyal fogadta, mely azt jelenté: vártam önre. Mutatta neki a holnapi nagyszerű bírálat kefelenyomatait.

— Gyermekem meghalt, — mondá a szerencsétlen hölgy. —

— Pista, jöjj csak hamar, kiáltá a „saját külön tudósitó“ egész nyugalmasan. Egyik asztal mellől barna vézna ifjú állt fel, akinek az a rósz szokása volt, hogy mellényét mindig nyitva tartá. Megismerte a szerkesztőség karosszékében Pálmát s kabátját minden zavar nélkül gombolta végig. Ezen ifjú volt a „halálozások rovatának vezetője.“ Meghajtotta magát Pálma előtt.

— Szedd össze Pista minden eszedet. Kitűnő írónőnk gyermeke — egyetlen gyermeke, Pista — ma éjjel meghalt. A legönhitszónok celebrált. Innen az akadémia II. emeleti igazgatósági termébe gyűlt össze az akad. polgárság, hova nemsokára megérkezett a tanári kar is, élén Babies János igazgató őnsgával. Az igazgató bevezető beszéde után — melyben a jogakadémiai polgárság szorgalma és magaviseleté fölötti megelégedését fejezte ki, — kiosztattak a Rajnerféle szorgalmi dijak. E dijakat Tóth Pál

I. Bertha János II. Csaplaky Lipót III. és Sipos Sándor IV. éves joghallgatók nyerték. Ezután a tanárszéki jegyző által a folyó évi pályázatok eredményei hirdettettek ki. A pályázatok eredménye a következő: 1) A nemzetgazdaságiam kérdésre: „Adassék elő az értékforgalmat közvetítő eszközök elmélete, különös tekintettel azoknak nemzetgazdasági és pénzügyi szervezetére.“ Beérkezett 2 pályamű, a nyertes szerzője Csoór Gáspár, II. joghallgató; dicséretet kapott Roth Dezső, III. éves jogh. 2) Kívántatik Aclién- vall, Süssmilch, Quetelet, irodalmi munkásságának rövid érintése után, azon befolyás ismertetése, melyet müveikkel a statistika fejlődés- menetére gyakoroltak.“ Beérkezett 1 pályamű, mely nyertes is lön; szerzője Loór Ferencz IV. éves jogh. 3) Az egyházjogi kérdésre : „Fejtessék ki a privilégium fori, tekintettel a hazai jogfejlődésre.“ Beérkezett 2 dolgozat. Nyertes lön Ragó Ferencz

IV. éves theologus; dicséretet nyert: Békefi Lajos III éves jogh. A magánjogi kérdés meddő maradt. Az olvasókör által kitűzött 3 pályakérdés közül: 1) a politikából, „Fejtessenek

ki a főbb államformák elvei, melyiket tartja szerző ezek közül legtökéletesebbnek s miért? Beérk. 1 pályamű, mely nyertes is lön; szerzője Sipos Sándor IV. é. jogh. 2) a statistikából: „A gyermekhalandóság okai és arányai hazánkban.“ Beérk. 1 pályamű, mely méltónak nem találtatván, jeligés levele olvasatiam!] égettetett el. A 3-ik, a büntető jogi pályakérdés meddő maradt. Végül az igazgató zárbeszéde után az ünnepély véget ért.

— Az egri belvárosi róm. kath. elemi iskolákban a szokásos évi záró-vizsgálatok ns. Ludányi Antal kanonok és igazgató elnöklete alatt és szép számú közönség érdeklődésének kísérete mellett f. hó 10 —18-ik napjain tartattak meg. Az egyes osztálytanítók által felmutatott eredmény bizonyságot tett arról, hogy az elemi iskolai ügyben mindinkább közeledünk azon niveauhoz, amikor a gymnásium alsó osztályainak vezetői teljes megelégedéssel vehetik át az elemi iskolából hozzájok érkező tanulókat. Ezt általánosságban elmondhatjuk minden egyes osztályról. — De ha a közelismerésben jutalmat vélünk rejleni és akarunk adni, azt legszívesebben adjuk az egyesitett V., Vl-ik osztályok ifjú tanítójának: Szőke Sándornak. Sokan úgy tartják, hogy a paedagogiai téren az irodalmi munkásság többé-kevésbbé a gyakorlati működés rovására esik, mert az a physikai időnek jó részét felemészti, a lelkesültséget absorbeálja, a szellemi erők friss iidesé ét és ruganyosságát egyedül élvezi közvetlenül, s a gyakorlati tevékenységhez csak a kifáradt szellem marad; — azonfelül az ilyen egyén, mint az elmélet embere, tulmagas ideált tűz

feláldozóbb ápolás s az^ anya minden mélységes kétségbeesése sem tudta őt megmenteni. Életét adta volna érte. — Reményiem, nem kerüli el figyelmedet ama drámai erő, mely azon körülményben rejlik, hogy jeles Írónőnk akkor vesztette el szive magzatát, midőn irodalmi dicsőségének csúcsára lépett. Ki tégy magadért, Pista.

Pálma hálásan szorította meg a „saját külön tudósitó“ kezét. A halálozások rovatának vezetője gépiesen ült vissza íróasztalához. Irt.

Kívülről behangzott a gépek zaja. Az ablakok, ajtók s a padozat, mint hideglelésben, megrázkódtak a gépek erejétől. A szerkesztőség néhány tagja nevetve tárgyalt egy bohó esetet. A „Tanya“ „saját külön tudósítója“ s Pálma beszélgetésbe merültek. E nem igen szomorú beszélgetésben nem gátolta fájdalma az. anyát; sőt inkább fájdalma jól állt neki.

A „Tanya“ tudósítója, közelebb húzza székét a fiatal asz- szonyhoz. Hangjuk suttogásig halkúlt.

— Szeretsz ? — kérdezte a férfi szenvedélyesen. —

— Nem tudom. Minek kérded? Tied leszek.

Együtt távoztak el. . .

*

Az Írónő színmüvének, mely annyi zajt ütött, ez volt a czi- me: „A családi boldogság.“