Eger - hetilap, 1887

1887-06-21 / 25. szám

194

mellett, a kortesgunydalok rengeteg özönét, melylyel az ez alkalomból gombaszámra termett egri Hazafi Verái Jánosok oly hallatlan mértékben árasztották el városunkat, hogy már-már a 78-iki árvíz ismétlődésétől kell vala tartanunk. Egyet azonban népünk higgadtságának, mérsékletének, s örvendetes fejlettségének becsületére ki kell emelnünk, s az az, hogy az ily esetekben máskor csaknem kikerülhetetlen eszköze a fiitykös-kapaczitáczió- nak ezúttal teljesen elmaradt, bár nem állíthatni, hogy erre való provokálások nem merültek volna föl.

Szóval: vidám kortes-élet volt. Az egri bornak volt kelete. A tanyákon szólt a zene, a dal, s annál a pártnál, amelyik a magas kormány bőkezűségéből ismételve tele töltögetett erszénynyel rendelkezett, — bizony egy kis apró pénz is folyt a máud- li-zsebekbe. De hát semmi sem tarthat örökké, s igy a vidámság napjainak is vége szakadt, midőn jun. 17-én, pénteken — babonás nap! — a döntő ütközet napja elérkezett.

A nap derült égen kelt föl, s az utczák csakhamar megélénkültek, s megnépesültek a zászlóik alatt sorakozó, s a kiváncsiak seregétől köriilözönlött választó polgárok díszes csoportjaitól, melyek a kitűzött sorrend szerint vonultak föl a választási elnökség, s a rendőrség tapintatos intézkedése szerint kijelölt, s mindkét párt részére elkülönzött helyeikre, melyeket katonai kordon választott el egymástól.

A kormánypárt a piacztért, az ellenzék a városház udvarát foglalta el. Mindkét helyütt folyvást szólt a bandák muzsikája, s a derültebb kedélyű polgárok vidám kortes-nótája. E közben megkezdődött, s a legszebb, legpéldásabb rend- és csöndben folyt a szavazás, melynek idönkinti hullámzásai a közönség körébe kiszivárogván, a kedélyekben is változó érzelem-hullámzást idéztek elő. A városnegyenkint való szavazásnak délut. 3 óra körül szakadt vége ; s azután az elmaradottak szavazására került a sor. Ekkor elkezdődött a fiákerok nyargalózása, az elvonult szavat- képes polgárok fölhajhászása, s karhatalommal fölvitele a választás helyére. S e tekintetben a kormánypárt főkortesei, dicséretükre legyen monda, bűvészhez méltó ügyességet s leleményességet fejtettek ki. Mintha a sírból idézték volna föl — úgy kutatták föl s hordták elé az utolsó perczekben titokban rejtekökből a félrevonult szavazókat. — Végre az elnök 4 óra után bezárta a választást, s ünnepélyesen kihirdette annak eredményét.

Az üsszeirási lajstrom szerint Eger város országos képviselő- választó polgárainak száma tett körülbelül 1050-et. Ezekből leszavazott összesen 906. A szavazatokból esett Jókai Mórra 439, Szederkényi Nándorra 467; és igy a választási elnök által Szederkényi Nándor, az egri ellenzék képviselőjelöltje, Jókai Mór, kormány- párti képviselőjelölt ellenében húszonnyolczsza- vzattöbbséggel az 1887—1892-iki országgyűlésre

Az előadás napja elérkezett. Reggel, vásárlás ürügye alatt eltávozott otthonról. Czél nélkül járt végig az utczákon. Minden szögleten megállt a falragaszok előtt, melyeken neve kristály-vörös betűkkel diszeskedett. Mily hosszú nap volt. . . Este lett végre. Férje, Jd .gyermeke betegsége óta komoran, szótlanűl, néha fenyegetőleg vett tudomást neje dőreségeiről, ez estén kissé el- lágyúlva lépett nejéhez.

— Ne menj el Pálma. Légy kegyelmes magad és gyermeked iránt. Ne menj el. A gyermek láza erősbödött.

— Nem megyek.

A fiatal asszony csakugyan otthon maradt. Gondolkozott. —

Van-e valami szeretet az ő lelkében? Vagy csak önmagát szereti? Mi ő? Szerető hitves? Nem. Hát szerető anya? Az sem. Mi tehát? Hitves és anya — nem ez a czél, mely miatt Éva te- remteték ?

E gondolatmenetet a cseléd szakította félbe, ki a szomszéd szoba ajtaját nyitva feledve, keresztül ment a szobán. A szomszédszobában pedig, az ajtóval szemközt ki voltak terítve a díszes öltöny-darabok, melyeket a mai premieren viselt volna Pálma. Ott feküdtek, bájoló össze-visszaságban. A selyem fénye, s a csipke-disz ingerlőén tűntek szemébe. Mily remek szabás 1 mily nagyszerű szinvegyület! Mily jól állna neki!

Felkelt. Gyors mozdulattal az ajtóhoz lépett s bezárta azt. Több határozottság volt talán arczáu, mintsem szivében — de ki tudná azt megmondani ?

Az anya tovább vizsgálta lelke mélyeit. Vádolta magát; ítélt.

Az a pár vers, amit kiadott, s egész irói dicsősége fölér-e

Eger város országgyűlési képviselőjéül megválasztottnak kijelentetett, s a megválasztatásáról szóló jegyzőkönyv neki ott a választási helyszínén nyomban kézbesittetett.

Az egri ellenzék diadalittas öröme leírhatatlan volt. A párt minden tagja érezte, — oly nehéz megpróbáltatások és küzdelmek után, — e győzelem morális értékét és súlyát. Amint az eredménynek hire ment, az ellenzék rögtön küldöttséget indított szeretett képviselőjéért. E közben az egri jogakad. polgárság derék csoportja, mely az ellenzék oldalán küzdve, választási mozgalmainkban is rendkívül élénk, s tevékeny részt vett, mindenütt buzdítva és lelkesítve, — nagy lelkesültséggel hozta meg a gyönyörű fehér zászlót, melyet városunknak az ellenzék elveiért lelkesedő hölgyei készíttettek ez aranyhímzésű fölirattal: „Az egri hölgyek, Szederkényi Nándor képviselőnek.“ E zászló elővitele mellett, s tekintélyes párthivek által környezve, jelent meg néhány perez múlva városunk megválasztott képviselője, választóinak körében, kik határtalan lelkesedéssel fogadták. Ekkor fölment a városház erkély-folyosójára, s miután ott a választási elnöktől átvette megbízó levelét, — mély meghatottságtól átrezgett szavakban köszönte meg a választó polgároknak benne helyezett bizalmukat, s megválasztatása által bebizonyított megvesztegethetetlen, s eltántorithatat- lan elv hűségüket. Szederkényi után még C s i k y Sándor, a 48—49-es elvek ősz bajnoka, majd Loór Ferencz, a jogakade- miai polgárok szónoka, végül P o 1 o n k a y Endre ügyvéd tartottak a közönséghez buzdító, hazafias beszédeket, melyek után az e közben a városház udvarán óriási tömeggé nőtt közönség, Eger város országos képviselőjét közrefogva, a hölgyek fehér diadal-zászlójának elővitele mellett, rengeteg zászló-erdőtől kisérve, vonult ki a városház udvarából, s a ritka lelkesedést ta- nusitó Pál óez Kálmán bandája, valamint több zenekar játéka s hazafias dalok harsány zengedezése mellett, a Széchenyi-utczán, s még több utczákon át ép oly meglepőn impozáns, mint meghatón nagyszerű diadalmenetet tartott, — mig végre az alkony óráiban a legszebb rend- és csöndben eloszlott.

így folyt le városunkban az országos képviselő-választás emlékezetes napja!

*

És most legyen szabad néhány szót intéznünk városunk tisztelt polgárságához.

A harcznak vége. Az izgalmas napok elmúltak. A zaj elnémult. A pártszenvedély lecsillapult, s a kedélyek zaklatott hullámverése megcsöndesült. A kortes-zászlók bevonullak, s jobb idők következtéig a pallásra vándoroltak pihenni. Illő és méltó, hogy ismét, a béke, a szeretet nemtője foglalja el áldásos helyét sziveinkben, s a barátság és egyetértés szent zászlaja lobogjon fel

amaz öntudat-koronával, melyet homlokára tehet, ha gyermekéből becsületes embert nevelt? . . Aztán — irói dicsősége! Yan-e az? Vagy csak agyrém? S ha ő, minden egyéb kötelességét elhanyagolva, kötetet-kötetre ír, s halála után eloszlik a mesterséges tömjénezés, mely életében körülvette? Ha müvei, mint a felszínre került buborékok, hamar elenyésznek ? Ha semmi sem marad meg mindabból, amiért, a rósz anya s rósz feleség bélyegét hagyta magára süttetni ? Érdemes-e ennyit koczkáztatni ? Érdemes-e ennyit, — semmiért ?

Könyvszekrényéhez szaladt, mely müveivel volt tele. Lázasan forgatta a lapokat. Helyenként olvasgatni kezdte őket, miközben féihalkan mormogá: „érdemes-e? érdemes-e?" Tekintete, a lapokról néha gyermeke arczához tévedt. A parányi szájacska nyitva volt. A kis rózsás mell nehezen zihált. Oly nehezen, hogy nézni is kin. . .

Pálma szerte hajigálta könyveit. Ma nem tetszettek úgy, mint egyébkor, mikor magánkívül, négyszer-ötször elolvasta egy- egy mondatát s nem tud betelni vele. Kezét a gyermek fejére tette. Szinte megkönnyebüit tőle a kis beteg. Ej valóban, még soha senki nem bizonyította be neki úgy, mint e szenvedő gyermek : „nem érdemes.“

Nyolcz óra! Kezdik az előadást. Azt már reggel óta tudja, hogy minden jegy elkelt. A színház zsúfolva van. A páholyokban s körszékekben fényes úri közönség foglal helyet. Még csak egymást látcsövezi e selymes nép, s az elsurranó gonosz megjegyzések egymás öltözetét illetik. Pillantások váltatnak, mosolyok keresztezik egymást. Az apró villanyos-lámpák oly barátságosan csillognak. Oly illatos, langyos, kedves a színház levegője. Egy- egy szinlap megzördül hanyagtartású kezekben. Pár elkésett szin-