Eger - hetilap, 1887
1887-06-21 / 25. szám
25-ik szám. 26-ik év-folyam 1887. Junius 21. Előfizetési díj: F.gész évre Félévre . . Negyed évre. Egy hónapra Egyes szám 5 frt — kr. 2 „ 50 , 1 „ ' 30 „ n „- „ 12 „ Hirdetésekért minden 3 hasábozo.t petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért lő kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztöseg (Baktai-ut, Exingerféle ház.) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. A képviselő-választás Egerben. Alkotmányos életünk újabb aerája alatt, aligha volt még városunk közönségének politikai életében érdekfeszitőbb, izgalmasabb esemény, mint a múlt pénteken, f. hó 17-én lefolyt országos képviselő-választás. Nem csuda. A képviselők ez úttal választatnak meg a magyar parlamentbe először öt évre terjedő mandátummal, s ez a körülmény országszerte nagy mértékben fokozta az idei választások iránt a nemzet érdeklődését, annál inkább, mert a mostani kormány évtizedet haladó uralma alatt, hazánk állapotaiban örvendetes előhaladást minél kevesebbet, de annál nyomasztóbb, elszomorítóbb, s egyre fokozottabb hanyatlást, sülyedést kelle tapasztalnunk. S ez bizony oly kevéssé biztató reményt helyez kilátásba, hogy a komoly hazafiban, kinek keblében nem aludt ki az önzetlen hazaszeretet éltető lángja, méltán aggódhatik hazánk jobb sorsa, nemzetünk szebb jövője fölött. Ez érzelmek vezérelték Eger város ellenzéki polgárságát, midőn elhatározta, hogy városunk eddigi ellenzéki képviselője mellett, ez alkalommal is erős pártállást foglal, s annak megválasztását minden erejéből ügyekezni fog keresztül vinni. Mert ez úttal hatalmas ellenféllel állott szemben, s erős küzdelemnek nézett eléje. A régóta szunnyadó kormánypárt egész váratlanul ébredt egyszerre életre, s mig egyelőre csak titokban terjesztgette szárnyait, csakhamar közmeglepetésre, oly tekintélyes phalanxszal lépett a nyilvánosság küzdő terére, mely nemcsak számával törekedett imponálni, de még inkább hatni képviselőjelöltje: Jókai Mór, nevével, melyet zászlajára irt; oly Az „EGER“ tárczája. A premier.-- Rajz — Irta: Egri Gyula. Az „előkelő tollú Pálma“ ment lefelé a lejtőn, feltarthatatla- núl. „Kedvesen fogadott“ regények tervezgetésébe merülve féléjszakákon : a való élet üde jelenségei érintetlenül hagyták. A családi élet nem vonzotta. Hiszen férje hallani sem akart „sikereidről; s elméjük — egyik az élet tüneményeihez tapadva, másik beteges képzelődésekben kéjelegve — sohasem találkozhatott. Egyszer egyetlen fiacskája megbetegedett; a legrosszabb- tól lehetett tartani. Ugyan e napokban első színművének előadására készültek. A darab — a Tanya szerint — nagy sikert ígért s a próbák erősen folytak. Ott volt minden próbán, s mindent kifogásolt. — Kisasszony, önnek szép szemei vannak, de nem tudja velük kifejezni az előkelő nyugalmat; ez művemre végzetes lehet. Vagy: — Uram, ön pompás vígjátéki alakítással lep meg; de most, az istenért,'legyen kissé drámaibb, a szerep kedvéért. Néha: — Asszonyom, ön ugyan születve van arra, hogy jólelkü koros nőket adjon; ám most több élénkségért esedezem. fényes névvel, mely nemcsak e hazában, de ez ország határain túl is messze tündököl. Jókai Mór,a politikai téren, —hollegtöbbnyire az Opportunismus követője vala — nem tartozik hazai celeb látásaink közé. E pálya a journalistikáb an sem szerzett homlokára babérokat. De neve, mint a magyar nemzeti irodalom ez idő szerinti vezérférfiáé, minden müveit magyar ember ajkán és szivében osztatlan köztisztelet tárgya, melynek dicsősége a föld összes müveit népeit bejárta. S mert Jókai ez idő szerint a kormánynak egyik legtántorithatatlanabb hive, s legbefolyásosabb s hathatósb támasza, méltán sorakozott melléje az egri kormánypárt, mint a kinek megválasztatásához, elhagyatott, elfeledett városunk fölvirágzása s szebb jövője érdekében, sok reményt kötött. S e két, összeférhetetlen ellentét: egyrészt az ellenzék törekvése, hogy megválasztandó képviselője által elősegítse bukását a mostani kormánynak, melytől hazánk bajainak orvoslására semmi jót sem remélt; másrészt a kormánypárt ügyekezete, mely országos hírnevű, s nagy befolyású képviselő-jelöltjének diadalra segítése által hitte városunk fölvirágzását előmozdíthatni, oly párt-harczot provokált Egerben, amelynél élénkebb, s izgalmasabb aligha folyt le még hős Dobó városának falai között. Csatába vitte itt mindakét ellenfél összes hadi erejét, a rokkantakat sem véve ki, kiknek megjelenése a bizottság előtt, — mint sírból kikelt árnyaké, — valóban fájdalmas képet nyújtott. Nem volt eszköz, nem volt fegyver, — megengedett, vagy tiltott: a hivatalos kapaczitácziótól, a lélek-vásárlásnak minden nemeig, — mely a győzelem kivivására föl ne használtatott volna. Nem is említve, a suttyomban terjesztett aljas pasquilusok A férfiak elszivelték megjegyzéseit, szépségéért; a dívák duzzogtak, s az utolsó perczig nem egy akarta eldobni szerepét. — Az égre kérem önöket, mondá ilyenkor — nézzék, el idegességemet. A darab bukása bántana, s otthon veszélyesen beteg egyetlen gyermekem. * Érzékenyebb nők szemeiket törülgették. Férfiak vigasztalták, hogy gyermeke mindenesetre felgyógyul. — Önök is azt vélik, — kérdezte ily esetben némi megkönnyebbüléssel. — A gondviselés nem sújthatja oly keményen anyai szivemet. Ki örökölné, ha gyermekem meghalna, költői hajlamaimat ? Néhány lakomát is kellett adni a „sajtó képviselői“-nek, mig a másik szobában halállal vívódott gyermeke. E lakomák alatt kitűnő ételeket ettek s felséges borokat ittak rá. Kábító illatot leheltek az asztalra helyezett virágok. E fesztelen lakomák alatt, férfi ruhában, erős szivarokat szíva, bókoktól kábul- tan ült az előkelő tollú Pálma. Olykor megállt kezében a „pezsgő-pohár, melyet ajkaihoz vitt: gyermeke jutott eszébe. Őrültként ugrott fel s rohant a másik szobába. A bölcső felé hajolt. Arcza s szemei hevűltek, mozdulatai idegesek voltak. A beteg gyermek — az ő szivének magzata — fölriadva és sikoltva fordult félre ez arcztól, mely égetett mint a tűz, s melyből zamatos borok illata s szivar-szag erős vegyületben szállt felé. — Nem szeret, nem szeret! — mondá ilyenkor színpadias hangejtéssel, s egy pillanatra mély, valódi kétségbeesés fogta el. Az öreg ápolónő szánalmasan nézett végig ez ünnepelt, fiatal, s látszólag jómódban élő asszonyon, — akit gyermeke nem szeret. . .
