Eger - hetilap, 1887
1887-05-03 / 18. szám
141 — Felfüggesztés az ügyvédi gyakorlattól. Az egri ügyvédi kamara, tudvalevőleg. Béta Szilárd egri ügyvédet, az ellene fólmeiült s bebizonyult több rendbeli visszaélések, s fegyelmi kihágások folytán ügyvédi gyakorlatának egy évre való fölfiiggesz- tésére Ítélte, mely Ítélet ellen Bóta Szilárd fölebbezéssel élt. A felső biróság közelebbről az ügyvédi kamara Ítéletét helybenhagyta, minek következtében Bóta Szilárd, egri ügyvéd 1887. évi apr. 27-től 1888-ik évi apr. 27-éig az ügyvédség gyakorlatától eltiltatott. Ennek következtében megtétettek a lépések, hogy Bóta Szilárd a jelölt évre, mint Hevesmegye bizottságának, s Eger város képviselőtestületének tagja, ebbeli polgári jogainak gyakorlatától is eltiltassék. — A szélhámos. — A napokban X. alezredes, Y. főhadnagy társaságában a sorozásról tért vissza. Útközben egy elegánsán öltözött, mintegy 22 évesnek látszó fiatal ember ugrott a coupé- ba. hol a tisztek ültek, könnyed fesztelenséggel, s első dolga volt magát az ott ülőknek bemutatni: „Én gr. D égen féld László tartalékos huszártiszt vagyok.“ S azontúl csak úgy dűlt hatalmas svádáju s ami legfőbb: pompásait rrácsoló ajkairól a nagyzoló fanfaradeok szakadatlan áradata. Elbeszélte egyebek közt, minő mágnás-körökben fordult meg legközelébb, s midőn az alezredes, aki ama körökben szintén ismerős volt, családi kérdéseket intézett hozzá, oly ügyes, és körmönfont válaszokat adott, hogy a különben ovatos törzstisztet magát is félrevezette. E mellett a pseudo-gróf elkezdte a pénzt dobálni. Egyik vonat- vezetőnek nagy grandezzával 3 frt. borravalót adott, s a pohárba. melyben a m... i állomáson vizet nyújtottak neki. egy darab ezüst forintost dobott. — Egerben a „Koroná“-ba szállt, s csakhamar fiákerra ült „recognoscirózni.“ G.-nél fehérneműt vásárolt, s fizetett. De már a K . . szabó üzletében sükerült egy salon-öltözéket „hozom“-ra vásárolnia. Esti 9V2 óra felé br. Z. törzstiszt lakása elé hajtatott, miután megtudta, hogy X. alezredes ott van tlieára. Kikérette az alezredest, s elmondta neki, mily zavarban van. Elvesztette a pénztárczáját 340 írttal. Kéri. inig sürgöny utján pénzt kap, segítsen baján az alezredes, ki nyomban udvarias készséggel állt szolgálatára az épen kezeügyé- ben levő 00 írttal. Azután bevezette a fiatal grófot Z-ékhoz, s bemutatta a hölgyeknek. Itt theávál kínálták, de megköszönte azon ürügy alatt, hogy rendszerint éjfélkor szokott estelizni, s már megrendelte ez időre magának a „Koronádban a dinert. Azután zongorához ült és sokat játszott, nem épen művészileg, de valamivel jobban a klampirozásnál. Másnap a hölgyeknek egy nagy kosár narancsot küldött „prezent“-be, de e „furcsa“ udvariassága visszautasittatott. Azután I. M. ügyvédnél tett reggeli visitet, s a szokott mód szerint zsarolási kísérletet, — de itt felsült. Majd X. alezredeshez tért be, ki épen ki akart lovagolni, rögtön nyergeltetett a fiatal grófnak is, s együtt száguldtak tova. Az alezredes csakhamar észrevette, hogy a gróf huszártiszt ur nagyon is „cibil“-módra lovagol, s e körülmény rögtön fölkeltette gyanúját. E közben a tisztek, kiknek éttermébe „souper“-re Ígérkezett, utána néztek az almanach és schematis- musnak, és se gr. Dégenfeld László nevet, sem ilynemű tartaté kos huszártisztet nem találtak. Az alezredes kérdezte a gróf urat, tett-e már jelentést elvesztett tárczája felől a — rendőrségnél ? — Ah, ily bagatelle miatt, csak nem fogok a rendőrséghez fáradni ! — válaszolt hetykén a gróf. De az alezredes ur jónak látta a dolgot forceirozni, — hátha időközben a tárezát meg is találták'? — mire a gróf engedett, s a rendőrséghez kocsiztak, mely eközben már értesítve volt némi gyanú-okokról. Itt a gróf urat udvariasan megkérték, igazolja magát. „Én gr. Dégenfeld László vagyok. Csak nem fognak szavamban kétkedni!“ — kiáltott sértődött indignáczioval. mi azonban nem használt, mert a rendőrtisztviselő, ismét a gróf úr rangját megillető humanitással, megkérte, szíveskedjék addig náluk „helyet foglalni“, mig kiléte felöl a távirati tudósítások megérkeznek. — Mialatt az ál-gróf úr, H. rendőrtisztviselő felügyelete alatt úri módon megebédelt, s az érsek-kertben sétát tett, megérkezett Bpeströl a rendőri tudósítás, melyben a rendőrileg nyomozott s báró Wenkheim név alatt kalandozó szélhámos személyleirásával a gróf úr alakja teljesen összevágott. Rendőrségünk tehát ennek, s az időközben érkezett följelentéseknek alapján, miután az előzetes vizsgálatot ellene, de kellő eredmény nélkül, megtartotta, az algrófot az egri kir. törvényszéknek szolgáltatta át, melynek elnöksége az ügy megvizsgálásával Boday Aurél vizsgáló bírót bízta meg, s ezzel, mint a következés, s a gyors eredmény fényesen igazolta, a sensá- tiós ügyet a legügyesebb kezekre bízta. A pseudo-gróf ur ez utón hurokra kerülvén, azon hitben, hogy föllépése által a vizsgáló bírónak is imponálni fog, kérte a börtönfelügyelőt, hogy miután azt hiszi, hogy a vizsgáló bíró nem sokára ki fogja hallgatni, adja át neki salon-öltözetét, hogy a vizsgáló biró előtt kellő díszben jelenhessék meg. A fölügyelő megnyugtatta, hogy a vizsgálatra a rajta levő utczai öltözékben is megjelenhetik; de tart tőle, hogy nem sokára ez öltözékét is föl kell a fegyenczek hivatalos öltözetével cserélnie. Boday Aurél vizsgáló biró a múlt szombaton és vasárnap hallgatta ki a szélhámos grófot. „Mi a neve'?“ volt a hozzá intézett kérdések elseje, s rendkívül érdekes volt ama lélektani küzdelmet, megfigyelni, mely a kérdést tevő vizsgaló biró s a vádlott közt lefolyt, ki vakmerő makacssággal állította, hogy őt gróf Dégenfeld Lászlónak hívják, s a debreczeni főispán fia. Midőn azonban a vizsgáló biró kijelentette, hogy vádlottat a törvéyszéki orvos által nyomban meg fogja vizsgáltatni, — az ál-gróf ur azonnal megadta magát. „Ha igy van, — mondá, — bevallom, hogy zsidó vagyok.“ A vizsgáló biró aztán figyelmeztette, hogy úgy saját érdeke, valamint a vizsgálati fogság megrövidítése czéljából legjobb lesz, ha mindent őszintén bevall, — mire vádlott kijelentette, hogy kész mindent őszintén és igazán bevallani. — Vallomása, rövid foglalatban, a következő: Neve: Goldberger László, zsidó vallásit, született Kis-Kemecsén, jelenleg 24 éves, könyvvezető, szolgált a 65 sz. gyalogezrednél, honnét f. évi febr. 26-án, betegség miatt, szabadságoltatván, Bpestre ment Goldberger Miklóshoz, állítólag édes atyjához, ki azonban, vádlott édes anyja halála óta, rendkívül mostohán, s szolgailag bánt vele, minek következtében a szülői házat csakhamar elhagyta. F. é. febr. hó 28-án Munkácsra ment, hol mintegy 4 hétig, egy nyilvános házban, mint z o n- gorás kereste kenyerét. Innét Bpestre, majd Kis-Várdára ment, hol mint gr. Török Napóleon fia, sükerült Hrabovszky ügyvédtől 20 irtot kicsikarnia, melylyel Ungvárra utazott, hol két napot töltött, s itt gróf Wenkheim név alatt sükerült UÍlmantól 20 irtot kipréselnie. Ugyanitt szerzett egy katonától gr. Wenkheim névre szóló marsch-ruotát melylyel Sátoralja-Ujhelyre utazott, hol a marsch-routa alapján, a katonai hatóságtól, nyugta mellett 5 frt utravalót kapott; de Matolay alispán is adott neki 5 frtot. — Innét Miskolczra ment, hol Goldschmidt ezredestől 40 frtot„ Melczer nyug. alezredestől pedig 20 frtot sükerült, szintén gr. AVenkheim név alatt, kipréselnie, — honnét bérkocsin Szirma- Bessenyőre rándulván, itt gr. Szirmay Alfrédet 30 írtig pumpolta meg. — Miskolczról Debreczeube utazott, hol gr. Degenfeld főispánnál megjelenvén, ez — vádlott állítása szerint — nyomban rá ismert, mint törvénytelen fiára, s kérés nélkül megnyitván tározóját, 50 frtot adott neki azon kikötéssel, hogy azonnal távozzék Debreczenből. De mielőtt innét távozott, még jónak látta eléhb az ott időző gr. Teleky Sándort is 20 írtig megfejni. — Debreczenből Nagy-Váradra ment, hol mint gr. AVenkheim Viktor mutatván be magát gr. Korniss Józsefnél, ettől 100 frtot, kapott, melyet azonban csakhamar visszafizetett, sükerülvén neki a nagyváradi alispántól is 100 frtot szereznie, melylyel — miután még Zsüdényi Nándor szabó-mestertől is szerzett „kontóra“ egy öltözet ruhát, — Bpestre pályázott. Útközben a vonaton megismerkedett gr. Teleky Domokos bpesti lako-sal, kitől szintén 50 frtot csalt ki. — Innét Érsekújvárra rándult, hol gr. AVenkheim Viktor név alatt a vendéglőben néhány úri emberrel találkozván, ezek egyikétől, „ki — mint mondja — valami biró féle urnák látszott,“ 20 frtot kért kölcsön, de 70 frtot kapott. (E kalandja pár nap előtt a bpesti lapokban részletesen le volt írva), — tagadja azonban, hogy e kalandja alkalmával revolvert használt volna. — Ekkor Pozsonyba ment, szintén gr. AVenkheim Viktor név alatt; de midőn meghallotta, hogy id. gróf AVenkheim itt lakik, „nehogy az öreggel találkozzék,“ tanácsosnak látta innét mielőbb eliszkolni, de nem előbb, mig Maczkó nevű pozsonyi szabómestert 50 írtig s egy öltözet ruháig meg nem fejte. Pozsonyból Szegedre kéjutazott, hol szintén gróf Dégenfeld Lászlónak adván ki magát, Kállay főispánt 80 írtig, Haleczky, vagy Balogh ezredest pedig szintén bizonyos összegig sükerült befonnia. Szegeden a „Tisza“-szállóban lakott s itt ismerkedett meg egy félvilági hölgygyel, ki őt Czeglédig kisérte, itt azonban elhagyta, kaipereczét azonban, — mely vádlott bőröndjében megtaláltatott, — távozásakor nála hagyta. Vádlott erősen tagadja, mintha ez ékszert az illető nőtől eltulajdonította volna. — Innét Hatvan felé tartó útjában megismerkedett Kecskéssy huszárszázadossal, ki szintén szívesen megnyitotta számára tárcsáját. Alajd kirándulást tett Ecsédre, hol Fáy Zoltán 100 írttal „présén tel te“ meg. — Hatvanban találkozott s ismerkedett meg az Egerben állomásozó AI. alezredessel, kinek, s kisérő tiszttársának, mint gr. Degenfeld László huszártiszt mutatta be magát, s miután még nem
