Eger - hetilap, 1887
1887-04-26 / 17. szám
17-ik szám. 26 -ik év-folyam 1887. Április 26. Előfizetési dij: Egész évre . Félévre . . Negyed évre. Egy hónapra Egyes szám 5 frt — kr 2 „ 50 ,. 1 . 30 „ n 45 „ 12 „ Hirdetésekért minden 3 hasábozoit petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Baktai-ut, Exingerféle ház.) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Hevesmegye közgyűlése. Hevesmegye közönsége, gr. Keglevich Béla megyei főispán őmlga elnöklete alatt, tegnap, hétfőn, f. hó 25-én nyitotta meg rendes évnegyedes közgyűlését, nagyszámú megyei képviselőtagok részvéte mellett, mi nagyrészt annak is tulajdonítható, hogy ez úttal fontos megyei tiszti állomások voltak, választás utján betöltendők. A közgyűlés a rendes tiszti jelentésekkel, s mindenekelőtt az alispán évnegyedes jelentésével vette kezdetét, melynek első pontját, mint fenkölt szellemű megemlékezést, a megye egyik nem rég elhunyt derék tisztviselőjére, — ezennel egész terjedelmében ide iktatjuk : „Szomorú kötelesség teljesítésével kell ismét kezdenem évnegyedes jelentésemet, — úgymond az alispáni jelentés. Újabb gyász érte a megyét. Rapaics Dániel megyei pénztáros f. é. febr. hó 23-án, csendesen — mint ahogy élte utolsó éveit töltötte, — elhalálozott. De nem mindig volt ily csendes az ő élete. — 1848-ban, midőn a szabadság lelke keresztül-fuvallt Európán, az ő szive is sebesebben dobogott. Cs. kir. kapitány volt s bár nyelvére nem magyar, de Magyarország fia. S amint a háromszinű zászló véde- emre fiivá fel a haza fiait, nem habozott; tudta, mi a teendő, Az „EGER“ tárezája. Egy menyasszony albumába. Most a „legszebb verset“ Kellene megírnom, Emlékűi, e hideg Sárguló papíron -- Beváltanom a szót! Kész is rá a lelkem; Hogy legszebb ünneped’ Ezzel ünnepeljem ! Oh, zenghet a dalban Szivem minden hangja! — Mint zeng is, végtelen Üdvödet óhajtva; — Oh, lehetne méltó Babérra is dalom: Mit érne ? . . . Nem lehet Szavam beváltanom! Mikor legszebb rímképp Két szív dobban egybe, — Megárad a szivek Legédesb érzelme — tudta, hogy neki is a közös anya védelmére kell kelnie. — A Damjanicsok vére lüktetett ereiben. A hősök azon fajából való volt, kik katonának születnek, s béke idején fegyelemtudó rendes emberek, valamely tanári székben ülnek, vagy könyvekben búvárkodva stratégiai problémákat fejtegetnek; de ha az emberiség nagy érdeke egy-egy válponthoz ér, midőn a szó s toll többé nem elég, hanem a karddal kell a kérdést eldönteni: egyszerre az események színvonalára emelkednek, s a jobb, — bár veszélyesebb — részt választják, azt a részt, hol a haza és szabadság ügye áll. Rapaics Dániel tudományosan képzett katona lévén, megmérhetetlen hasznára vált a magyar ügynek, különösen mint a lőporgyár igazgatója szerzett nagy érdemeket. De a csatatéren is kitűnt nemcsak tudománya, hanem vitézsége, s nemcsak vitézsége, hanem humanismusa által is, mely utóbbi tulajdonságáról, tiszteletreméltó jellemének ezen egyik legfőbb vonásáról, megható tanúságot tett egy szép czikkben egyik neves Írónk, ki alatta szolgált s kit a halál torkából mente ki. El is ismerte érdemeit a magyar kormány s honvéd-ezredesnek nevezte ki őt. — De ezen kinevezés nagy veszedelemmé vált rá nézve a világosi fegyver-letétel után. Hosszú várfogság várt reá, még jó, hogy nem a halál. — Szabaddá lett végre, s megyénkbe hozta végzete, hol ha anyagi jólétet nem talált is, de talált hálás hazafi sziveket, kik szeretet és tisztelettel vették őt Tündérvilágot nyit A szó: holtomiglan — Ez csak a költészet, Fölülmulhatatlan! A legszebb költeményt így írtad meg magad! Nekem csak egy buzgó, Hő óhajtás marad : Ki ma igy ünnepied A legszebb ünnepet: Szép költemény legyen Az egész életed! S. B. Wilhelmj Ágost a hegedű-király. A közelgő május hó 4 én páratlanul ritka műélvezetnek néz eléje városunk zenekedvelő müveit közönsége. E napon tartja hangversenyét az egri színkörben Wilhelmj Gusztáv, korunknak az összes müveit zenevilág által elismert legnagyobb heged ű-m ü v é s z e. Akik a napi sajtót olvassák, s ebben a zeneművészeti mozgalmakat figyelemmel kisérik, ösmerik ama rendkívüli hatást, melyet Wilhelmj nemcsak a világvárosok nagy közönségénél, hanem a világ legnagyobb zeneművészeinél is, mint mondani szokás: „a száraz fából nyirettyűjével“ elővarázsolt.
