Eger - hetilap, 1887

1887-04-26 / 17. szám

130

körül. Több mint 35 évig lakott közöttünk előbb Tisza-Füreden, majd Egerben, s büszkén vallotta a megye őt már akkor is magáénak, mielőtt még tiszti karának tagja lett. Most, hogy mindnyájunk fájdalmára végkép elköltözött közölünk, és többé vissza nem tér, sírjáig érő bánatunkhoz vigaszt is hagyott hátra — derék fiaiban. Ily philhungar családok csatlakozása és beolvadása nemcsak számra nézve, hanem erkölcsi értékben is gyarapítja a magyar nemzetet. Ily századok óta folyamatban levő s újabban — minden nyílt és földalatti üzelmek daczára — mindinkább ismétlődő jelenségek és példák nemcsak a Marmarostól Fiúméig uralkodni hivatott magyar kultúrának vegyi processusát tárják fel s a közel jövőben való teljes diadalát érthetővé teszik, hanem azt is jelezik, hogy magyarrá lenni e földön, melyet Magyarországnak nevezünk, minden az emberiség ügyét itt szolgálni kívánó magasb ambitióra nézve, immár absolut szükségesség.

Rapaics Dániel már harmadik honvédezredes, ki 1867 óta mint e megye tisztikarának tagja végzi életét. 0 mint tisztviselő is úgyszólván katona volt, — amennyiben katonai pontossággal tel- jesité hivatalos kötelességeit. — Ott dolgozott számoló asztalánál véglehelletéig. S ha mint katona tudós és vitéz volt, mint tisztviselő maga volt az élő lelkiismeret. S ha életében méltán szerettük és tiszteltük őt, ki mint ember oly jó és szelíd, mint hazafi oly érdemes, s mint polgár oly feddhetetlen vala, bizonyára halálában sem szűnik meg hozzá nemes viszonyunk, s emlékezetét kegyelettel fogjuk 'őrzeni.

Az egri minaret.

Trefort Ágost, vall. és közokt. magy. kir. minister ő exja S z a 1 a y Imre osztálytanácsost, és W é b e r Antal műépítészt, mint a nevezett ministeriumban az építészeti ügyek élén álló szakférfiakat megbízta, hogy a török hódoltság korából fölmaradt egri mináret, e ritka nevezetességű hazai műemlékünk czélba vett jó karba hozatalának, s diszes körülkerittetésének, Windt István egri építészmérnök által készített tervezetét, a hely szilién szakértő vizsgálat alá vegyék, erre vonatkozó javaslataikat közöljék, illetve a helyi érdekeltséggel a tervezetet végleg megállapítsák. A föntisztelt ministeri megbízottak múlt szombaton, f. hó 23-án érkeztek városunkba, s másnap, vasárnap, a török-mecsetet tüzetes szemle alá vették, s a mináret kitatarozása-, s körülkerítésére a következő tervjavaslatot állapították meg: W éber Antal műépitész-mérnök ur az egri minaretet, egész fölső részéig tüzetes vizsgálat alá vevén, kijelentette, hogy az építménynek úgy középső, mint felső része teljesen ép, s csupán a vaskarzat alapját képező faragott stalaktit-köpárkáuyzatot lesz szükség a jelenlegi stylben, nagyrészt újból kiépíteni. A mináret felső alapépítménye, úgynevezett lábazata azonban teljesen rósz karban van, s egészen újból építése vált,' az alsó kövek óvatos egyenWilhel m j Ágost, zenetanár, 1845-ik évi szept. 21-én született, s igy jelenleg 42-ik életévében jár. Atyja, Wilkelmj Ágost, jogtudor, nyugalm. porosz kir. főtörvényszéki államiigyész, liatten- heimi (Rheingau) birtokos, mint hires bortermelő messze vidéken ismeretes volt. Fiánál, a kis Gusztávnál, már gyermekkorában fölismerhető volt a rendkivüli zenetalentum, s a művészi pályára való hajlani, mi azonban édes atyjánál határozott ellenszenvvel találkozott, s csak az ismerősök és rokonok hosszas rábeszélésére határozta el magát, hogy fiával együtt Weimárba utazzék Liszt Ferenczhez, a világhírű művészhez, megkérni, Ítélje meg a nagy maestro, vájjon igaz-e, hogy fia oly rendkívüli zenetehetséggel van megáldva, mint azt barátai beszélik.

Ez történt 1861-ben. A fiatal Wilhelmj, ki ekkor 16 éves volt, már igen szépen játszott hegedűn. Liszt zongorához ült, s maga kisérte az ifjút, ki két mestermüvet játszott előtte, Spohr „Daljelenet“-ét (Gesangsscene), és Ernst H. W. „Magyarosan“ (Ungarische Weisen) ez. nagy szabású szerzeményét. S miután Liszt kívánságára még néhány müvet á vista eljátszott, a világhírű zongora-király igy kiáltott föl: „S még kétkedbetik valaki ez ifjú rendkívüli hivatottságán'? „Ön, fiatal barátom, született zeneművész, s már is annyira fölkentje a hegedűnek, hogy ha e hangszert még eddig föl nem találták volna, önért kellett volna azt feltalálni! Csak tanuljon tovább szorgalmasan. A világ egykor sokat fog önről beszélni!“

Néhány nap múlva Liszt maga vitte el az ifjú Wilhelmjt Lipcsébe Dávid Ferdiuándhoz, az idő szerint a leghíresebb hegedűmesterhez, hogy a fiatal művészt ennek oktató gondjaiba ajánlja. „Itt hozom önnek — úgymond — a jövő Paganini-ját; s figyelmébe ajánlom öt.“

kinti kiszedése, s újakkal való kicserélése által, sürgetőn szükségessé. Miután pedig a mináret mostani tetőzete épen nem felel meg e monumentális műemlék építészeti jellemének: Wéber műépítész úr e tetőnek teljes eltávolítását, s aj, stylszerü tetőzettel ellátását hozza javaslatba. Ezek megtörténte után a mináret környéke ugyancsak stylszerü diszes vasrácsozattal leszen bekerítendő, s az ezt körülfogó térség, a török-mináret-udvarok módjára, rózsafákkal beültetendő, melyek az alépítménynek nincsenek ártalmára. Amennyiben pedig az ekként módosított tervezet tüzetes kivitelére az eddig városunkban begyült összeg nem lenne elegendő, S z a 1 a y Imre osztálytanácsos ő nsga kijelentette, hogy a költségtöbbletet Trefort Ágost vall. és közokt. minister ő exja hajlandónak nyilatkozott a műemlékek föntartására kijelölt budgetből födözni. ügy a minister ő exjának e nemeslelkű ajánlata, valamint a ministeri megbízottak által proponált tervezeti javaslatok az érdekeltség által a legörvendetesebb elismeréssel s köszönettel vétettek tudomásul.

Amennyiben pedig az egri ó-hitü szerb község, szintén em- lékszerü, de már az idők által tetemesen megrongált egyházának kijavítása czéljából segítségért szintén a vall. és közokt. minister őexjához folyamodott, — ezúttal a ministeri küldöttek, ugyancsak minister ő exja megbizásából, az egri ó-hitü görög templomot is tüzetes szemle alá vették, s a kijavítására szükséges ösz- szeg egy részének minister ő exja által történendő fedezését szintén örvendetes kilátásba helyezték.

A sorozás megyénkben.

A hevesi járás kitett magáért, amennyiben a tényleg megvizsgált hadkötelesek 23% vált be részint a hadseregbe, részint a honvédséghez.

Ezen, mondhatni fényes eredmény daczára sem tudott a járás a deficitből kivergődni. — Hiába, mindenütt divat manapság a deficit!!

A sorozás eredményét a következő adatok mutatják. A négy korosztályba jogosan volt felvéve 835 ember, ezek közöl a sorozásnál meg nem jelent különböző okoknál fogva 97, mint család- fentartó ideiglen felmentetett 30.

A tényleg megvizsgált 708 ember közöl az ujonczjntalék javára besoroztatott 123, a póttartalékba 2, a honvédséghez 44 ember.

Felülvizsgálatra küldetett 42, katona-kórházba megfigyelés végett 1 ember; — kicsinynek találtatott 79, visszahelyeztetett 413, mint mindenkorra alkalmatlan törölve lett 4.

A járás tartozása a fősorozás befejezte után még 39 ember.

Ugyancsak a múlt héten fejeztetett be Tiszafüreden is a

A fiatal Wilhelmj 1861—1864-ig volt a lipcsei zenekorser- vatorium legjelesebb növendéke. Művészi kiképeztetésének koronáját azonban a szintén világhírű hegedűművésztől: Raff Joákim- tól nyerte.

Ez időtől kezdve művészi hírben s dicsőségben folyvást magasabbra emelkedett. Midőn egykor a jövő zenéjének nagynevű megalkotója, s fejedelme, Wagner Rikárd előtt, a hires „Chacon- ne“-t eljátszotta, a „Tanhäuser“ halhatatlan szerzője könnyezve borult a nyakába. „Szólni nem tudok kedves Wilhelmj, — úgymond — de önnek éreznie kell, minő hatást gyakorolt rám játékával. Ez a legnagyobbszerü, amit a reproduktiv művészet terén még eddig hallottam.“ — Oly szavak, minőket avatottabb ajkak még soha művésznek nem mondottak!

Wilhelmj azóta bejárta a világot, s művészi kőrútjából 1882- ben tért vissza Európába, telve diadallal, dicsőséggel s a legmagasabb kitüntetésekkel. Legnagyobb diadalait Amerikában aratta. De egyaránt hódított Ausztráliában, Orosz- és Törökországban. Romániában magának a királyi családnak volt kedves vendége, s a királynő nyájassága annyira föllelkesítő a fiatal művészt, hogy a szellemdús uralkodónőnek, a költeményeiről az egész müveit világban kedvezőleg ismert Carmen Sylvá-nak egyik költeményére egy igen sükerült dalt is szerzett.

Konstantinápolyban a szultáu részéről szintén oly nagyszerű kitüntetésben részesült, minőt még kevés művész ért meg. Az 1886- iki máj. 29-én fogadta a művészt a padisah, a nagykövetek és számos török előkelőségek körében, a Yildiz-palotában, e leirha- tatlanul nagy fénynyel és pompával berendezett császári lakban.