Eger - hetilap, 1887

1887-04-19 / 16. szám

124

Augelo, Leonardo da Vinci). Francziáböl fordította Szász Károly. Fűzve 30 kr. 215 f. Tibullus elégiái. Fordította, bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta Csengeri János. Fűzve 40 kr. 216. f. Petrarca összes szerelmi szonettjei. Fordította és magyarázatokkal f ellátta Radó Autal. Fűzve 80 kr. 217. f. Szász Károly. Schiller. Élet- és jellemrajz. Fűzve 30 kr. 218. f. Storm Tivadar. A kastélyban. Beszély. Németből fordította Bállá Mihály. Fűzve 20 kr. 219. í. Corneille Péter. Cinua vagy Augustus kegyelme. Tragédia öt felvonásban. Francziáböl fordította Pajor István. Fűzve 20 kr. 220. f. Czuczor költeményei. Fűzve 40 kr. 221. f. Racine. Athalia. Tragédia öt felvonásban. Francziáböl fordította Csiky Gergely. Fűzve 20 kr. 222. f. II. Fülöp. Prescott nyomán Szász Károly. Fűzve 30 kr. 223. f. Schiller kisebb prózai irataiból. Aesthetikai értekezések. Németből fordította Zöllner Béla. Fűzve 30 kr. 224. f. AVilliam Brough. Flipper és Nobbier. Vígjáték egy felvonásban. Angolból fordította Csiky Gergely. Fűzve 20 kr.

Különfélék.

— Első áldozási ünnepély. Magasztos és lélekemelő ünnepély folyt le e hó 17-én, fehér vasárnap, az egri angolkisasszonyok templomában, hol az intézeti és a külső iskolák növendékei közül — ha helyesen számláltuk össze — negyvenöt leányka végezte első szent áldozását. Az ünnepies szent-mise 8 órakor kezdődött, melyet az intézet hitoktatója, nt. Fehér Gyula ur mondott az ezen alkalomra csinosan fölékesitett oltárnál. Evangélium végeztével, midőn a növendékek szellemes éneke elhangzott, a miséző hitoktató űr nagy gonddal kidolgozott alkalmi beszédet tartott a jelenvolt szép számú közönség előtt, mely úgy az első ál- dozókat, mint azok szülőit mélyen meginditá. Megható volt nézni a hosszú fehér fátyolos leánykákat, amint igazi áhítattal arczu- kon, sorban ott térdeltek a szentély előtt, hogy magukhoz vegyék az Ur szent testét! Ha nagy Napoleon, a hires franczia császár, nem habozott megvallaui, hogy életének legboldogabb napja az volt, melyen először járult az Ur asztalához, úgy e fehér fátyolos angyalkákon méginkább meglátszott, hogy most igazán boldogok! E boldogságra emlékeztető őket néhány szóval az áldoztató pap is az áldozás után, és erre egy rövid hálaadó imával véget ért a magasztos ünnepély. Ugyanez alkalommal járultak az iparos-iskola kath. tanonczai és a bel- s külvárosi kath. fi- és leányiskolák első áldozó növendékei az Ur asztalához úgy, hogy az előbbiek a sz. Ferenczrendiek templomában, az utóbbiak pedig a fő- székesegyházban ünnepiesen végezték a szent áldozást.

— Dr. Homan Ottó, budapest-tankerületi kir. főigazgató ő nsga, az egri cist. r. főgymnasium hivatalos meglátogatására, tegnap, f. hó 18-án városunkba érkezett.

ház körül, legalább ne a virágos kertbe, hanem a Láz mögé, a konyhakertbe küldjed.

Pista nem válaszolt, kinézett felesége után. Ott ült a menyecske a Rába-parton egy lapda-rózsa-bokor alatt, nézte, mint folyik a viz, s nézte mint bocsájtja horgát a vízbe a túlsó oldalon a fiatal erdész. Ott volt már az kora reggel óta, süttette magát a meleg júliusi nappal, nézte a szép menyecskét s nem fogott semmit — legalább arra a horogra nem, mely a vízben volt.

Pista egy darabig csak nézte őket, aztán odaszólt feleségének.

— Mit czinálsz itt Iluskám ?

— Hüselek.

— Nem jobb volna máshol?

— Elég jó itt is.

— Jó napot erdész ur, kiáltott át a halászra, fogott-e már sokat?

— Nem biz én.

— Talán szerencsésebb volna, ha a maga kertje alatt próbálná meg az erdész ur.

— Nem; itt a malom körül több a hulladék, s arra inkább jönnek a halak. Aztán meg itt a szép asszonynyal szemben hamarabb megy az idő.

Pista felütötte fejét erre a megjegyzésre. Talán nem is illik, hogy ez az erdész az ő feleségéről igy beszél ?

— Az a szép asszony az én feleségem ám, erdész ur.

— Nagyon jól tudom. Irigylem is szörnyen.

— Grande soirée dansante, folyt le e hó 13-án szerdán éjjel csütörtökre virradó reggelre Gáspárdy Géza, városunk egyik legtekintélyesebb ügyvéde vendégszerető házánál. Azt mondtam a farsang végén tartott legutolsó családi estélyről, hogy méltó befejezése volt az idei estélyeknek, pedig hát ki tudná azt megmondani, hol szakad vége, mert még azóta nem múlt el hónap, de hét is alig, hogy ne vettünk volna részt egy-két, táncz- czal egybekötött estélyen. Szép fejlődése ez az egri társadalmi életnek, de még szebb tanúbizonysága annak, hogy az a sokat és sokszor magasztalt magyar vendégszeretet még folyton él hazánk szivének : Hevesvármegyének székvárosában, Égerben. — Nem is mondom tehát, hogy méltó koronája, de oly folytatása volt ez estély az eddigi házi mulatságoknak, mely, mondjuk: koronának is beillett volna. — Alkalmat e kedélyes összejövetelre a házi úr kedves fiának, itj. jGáspárdy Géza, a bécsi keleti akadémia jeles növendékének itthon tartózkodása szolgáltatott. Rendkívül díszes társaság gyűlt össze az épület udvarra néző tágas, virágokkal ékesített gyönyörű szalonjában. 8 órakor kezdetét vette a táncz, melyet pár óra lefolyása után lucullusi lakoma követett. Felköszöntőket hallottunk Zalár Józseftől, megyénk aranytollú főjegyzőjétől, a nagyreményekre jogosító ifj. Gáspárdy Gézára, s kedves szüleire; ifj. Mocsáry Miklóstól stb. — A fényes vacsorát egy igazi animóval teljes souper — majd reggelig tartó táncz követte; természetesen Kálmánt se kellett nagyon biztatni, fogott a vonója úgy, ahogy már rég nem. Úgy a házi úr, mint a háziasszony s két szeretetreméltó leánya: Anna és Coeleszta kisasszonyok mindenkit lekötelező szívessége, nyájassága, eredményezték, hogy a mulatság a fölkelő nap arany sugarainak a csillárok fényével való összetűzése alkalmával is alig akarta végét érni. Kedves és maradandó reminiscentiákkal búcsúztunk el reggel 7 órakor egymástól. S hogy kik voltak ez estély virágai és a kedves háziasszony s két házi kisasszonyon kívül ? Babies Bélá- né, Bubna Ella, Erdélyi Gizella és Marianna, Frantz Etelka és Piroska, Mocsáry Miklósáé (Andoruakról), özv. Okolicsányi Ödönné, Polgár Mihályué (Bpestről) és Ilonka leánya, Szabó Ella, Szijjártó Margit (Andornak) stb. stb. nrhölgyek. ő.

— Dr. Markovics Lajos, egri kir. törvényszéki jegyzőt a magy. kir. igazságügyminister a Berkó Aladárnak egri kir. ügyész- szé történt előléptetése által megürült helyre, egri kir. a 1- ügyészszé nevezte ki.

Dr. Bayer Sándor, orvos-, sebész-, szemész- és szülésztudor, városunk derék szülötte, ki az összes orvosi tudományokból a bécsi orvos-egyetemen nyerte el tudori oklevelét, s mint segédorvos, a bpesti sz.-Rókus-kórházban huzamosabb ideig volt alkalmazva, — közelebbről városunkba, szülőföldére tette át lakását, s itt fogja folytatni orvosi gyakorlatát.

Pista elfordult e szavakra, szótlanul ment a malomba. Egész nap a fülében csengtek az erdész szavai.

Hátha csakugyan volna valami a dologban ? tanakodott magában. Veszedelmes portéka az asszony. Ha csúnya, az igaz, hogy másnak nem kell, de az urának se valami nagyon; — ha pedig szép, de soknak kellene akkor; az ő felesége pedig szép. Eh, jó asszony az én Iluskám, szeret az engemet. S megnyugodott.

De hát ez a jelenet másnap is, harmadnap is ismétlődött; a menyecske ott ült a parton, szemben meg az erdész. Az igaz, hogy elég széles a Rába, de mégsem annyira, hogy az emberek száját betömné. Suttogják már a faluban, hogy az erdészből halász lett a szép molnárné kedvéért.

Pista kijelentette feleségének, hogy neki kezd nem tetszeni a dolog. Az asszonyka elnevette magát, megcsókolta urát s maradt minden a régiben.

Egy idő óta Vera néni sokat megfordult a malomban, vagy nem is annyira a malomban, mint az első házban, a molnárné- nál. A faluban meg azt beszélték, hogy nála jön össze a szerelmes pár: az erdész meg a fiatal molnárné.

Pista megkérdezte az asszonyt, mi van a dologban. Ez elpirult s azt mondá: Vera néni unokája beteg s azt látogatja meg. De szerencsétlenségére, az unokát még az nap látta Pista. Hát hazudik az ő felesége? Ha úgy volna!

— Hallod leányom, az én fejemre szégyent ne hozz, — szólt az öreg Faragó, — nagyon, nagyon sokat beszélnek rád a faluban; ha valami rád bizonyul, velem gyűlik meg a bajod.