Eger - hetilap, 1887

1887-04-19 / 16. szám

125

— Hevesmegye évnegyedes rendes közgyűlése, jövő héttőn f. hó 25-én, s következő napjain fog megtartatni. Ez alkalommal fog egyszersmind az üresedésben levő megyei pénztárosi, — s a lemondás folytán közelebbről megürült I. aljegyzői tiszti állomások betöltése választás utján megejtetni.

— Wilhelmj jön! — A virághirű hegedű-király, Wilhelmj ■Gusztáv, ki Európa összes fővárosaiban, legutóbb Bécsben és Budapesten, rendkívüli hegedű-játékával az összes művészvilágot bámulatba ejtette, a hírneves zongora-művész, Niemann Rudolf társaságában, legközelebb hazánkban művészi körútra indul, s ez alkalommal városunaat is útba ejti. Itteni hangversenye f. é. május hó 4-én, szerdán leend, a színkör helyiségeiben, s hogy a rendkívüli műélvezetben városunk kevésbbé vagyonos művelt közönsége is részesülhessen, szerkesztőségünk gondoskodott, hogy a helyárak, a rendes színi előadások alkalmával szokottak legyenek. Azt hisszük, a páratlan hangverseny által kínálkozó nagyszerű műélvezetre nem szükség zenekedvelő müveit közönségünk pártoló figyelmét bővebben fölhívni, mert eléggé fényes biztosítékul szolgál erre nézve Wilhelmj európai hírű neve; — s miután a helyek kétségtelenül keresettek lesznek, ajánljuk az illetőknek az előre való gondoskodást. Helyekre előjegyzéseket elfogad t. Szolcsányi Gy. ur könyvkereskedése.

— A hevesmegyei népfölkelök tisztjelöltjeinek kiképeztetése. Würth Lajos és Beniczky Sándor honvédtisztek vezetése alatt, a várban javában foly, s a jelöltek nagy buzgalmat fejtenek ki a tiszti szakismeretek elsajátításában. Vannak pedig számszerűit kilenczen. Ezek közöl három ügyvéd: dr. Káuitz Gyula, Med- nyánszky Sándor, és Tomanóczy Béla; három főkáptalani gazdatiszt: Busa Adám, Horváth József, és Tomanóczy Gyula; egy pénzügyi fogalmazó: Lasicz Béla; egy kir. segédmérnök: Dékány és egy közigazg. gyakornok: Mészáros Kálmán. A tiszti csapatot az utóbbi napokban Wildner honvédezredes is megszemlélte, s azt a megjegyzést tette, hogy soha nem látott még életében „jobban élelmezett hadtestet. Messze túltesznek a k . . . iákon!“ — Hja! nem is krumplival élnek ezek,“ — jegyzé meg tréfásan a tisztjelöltek egyike.

— Az egri pénzügyi tisztviselők által, a múlt hó folytán rendezett zártkörű tánczmulatság alkalmából, a költségek levonása után fölmaradt 13 frtnyi fölösleg-összeget a piknik rendezősége a szegény tanulókat ruházattal segítő, úgynevezett „rongy-egylet“ javára ajánlotta fel.

— Az egri polgári lövésztársulat évi rendes közgyűlését 1887 április hó 17-én tartotta meg, mely alkalommal a választási eredmény lett kihirdetve. Beadatott 87 szavazat, ebből 3 figyelmen kívül hagyatott, elfogadva lett 84 szavazat, melyből 74 szavazattal főlövészmeterré: Mártonffy László m. főügyész lett megválasztva, lövészmesterré: Komáromy József 78, pénztárossá: Má- tékovits Mór, 79, jegyzővé ifj. Subich György 79 szavazattal. Vá— Ugyan édes apám, mit gondol? szeretem én az uramat.

— No ha szereted, hát hű is légy hozzá és ne igen találkozzál azzal az erdészszel, mert baj lesz a dologból. Pista már nékem is panaszkodott.

Búcsú volt a szomszéd Gyarmat faluban. Pistáék is elmentek. A gyarmati molnáréknál ők voltak a komák. Este felé, mikor kissé „bucsus“ hangulatban voltak, beállít az erdész ; czigányt is hozott. A gyarmati molnárék ugyanannál az uraságnál voltak, a hol az erdész, szívesen látták tehát, még meg is örültek neki is, meg a czigánynak is.

— Legalább ugrunk egyet, szólt a házi gazga.

Tánczoltak hát virágos kedvvel. Csak Pistának nem volt kedve. Az asztalnál ült, szomorúan nézett maga elé, és ivott. S minél többet ivott, annál hallgatagabb, annál komorabb lett.

A menyecske nem sokat gondolt vele, járta az erdészszel, kinek szörnyű széles kedve volt.

— So se búsuljon molnár ur — kiáltott Pistára — csak ■egyszer élünk. Ma nekem, holnap másnak, — tóditotta meg a •szót nevetve.

Pista ránézett, morgott valamit fogai közt, aztán kiment. Nehéz volt lépése, mint a részeg emberé.

Az erdész látva, hogy Pista kimegy, magához szoritá a neki tüzesedett menyecskét, és egy fordulón át megcsókolta. De nem vette észre, hogy Pista az ajtónál megfordult, s látta az egész jelenetet.

lasztmányi tagok lettek: Hibay György 79, Babócsay Sándor 77, Barsy József, 76, Grónay Sándor 76, Kaiser János 76, Eisenman Oszkár 72, Ruzsin lgnácz 71, Makay Felix 70, Sztupka János 70, Petravich Bertalan 68, Csókás István 67, Dr. Akantisz Jusztin 64, Egedy Antal 62, Károly Károly 62, Csernyus Kálmán 60, ifj. Móser Antal, 59, Subich Géza 58, Ringelhann Rafael 57, Bu- rik István 49, Koncz Lajos 44 szavazattal. Igen megható volt a volt jegyző Énekes Gusztáv elbucsuzása, ki 26 évi jegyzői tisztjéről más elfoglaltsága miatt lemondott. A társulat elismerve volt jegyzője eddigi bokros érdemeit, őt egyhangúlag tiszteletbeli taggá választotta meg, és 26 évi fáradhatlan munkásságáért jegyzőkönyvi köszönetét szavazott neki. A lövölde ünnepélyes megnyitása f. év május 1-re tűzetett ki, a mikorra is nemcsak a tagtársak, hanem a n. érdemű közönség lövészkedvelői is szívesen láttatnak az egylet helyiségében a lövésztársulat részéről.

— „Iparügyünk érdekében!“ „Az igazság érdekében“ ez. a. az „Eger“ legutóbbi számában a „Különfélék“ rovatában, — vonatkozással az „Eger“ ápr. 5-diki számában megjelent „Iparügyünk“ I. czikkére, egy közlemény jelent meg. Örömmel elhallgatnám mindakettőt, különösen a mai kozmás időben, midőn minden czikknek politikai szaga van. Ezt azért vagyok bátor jelezni, hogy legkisebb szándékom sincs, de épen az iparos-körben elfoglalt állásomnál fogva (mely kötelességemmé tette e felszólalást) nem is szabad politizálnom; de meg nem is tudok („Suszter, maradj a kaptafánál“). De „az igazság érdekében“ czimű közleményre bátorságot veszek magamnak az igen tisztelt czikkiró polgártársam engedőimével csekély felvilágosítással szolgálni 1-ször is arra, mikép nincs kétségünk benne, hogy derék csizmadia mestereink maguk is concurrálnak a felszerelési munkákra, ha erről kellőképen értesülnek és informáltatnak stb. Erre azt vagyok bátor jelenteni, hogy a mi derék csizmadiáinkat tökéletesen informálta t. Szederkényi Nándor ur, midőn körükbe meghivatott; megmagyarázta, felvilágosította, és kérte őket, hogy' bármily kevésre, csak legalább vállalkozanak; de mind meg annyi sok szép kérés és magyarázat a pusztában kiáltó szava volt, sőt a mi derék csizmadiáink nem hogy nem nyúltak a nekik nyújtott kenyér után, hanem azt határozottan visszautasították. Nem áll tehát, mintha nekik sem pénzök, sem idejök nem lett volna, hanem az volt a hiba, hogy nem volt ez a pályázat sült galamb. — 2.) Igaz, hogy m. t. képviselőnk, Szederkényi Nándor ur az iparos-kör elnökéhez márt. 1-én keltezett igen szép levelet irt, melyben felhívja a választmány figyelmét a nm. honvédelmi minister által kiirt pályázatra; de már ez ügyben az iparos-kör előbb mozgalmat indított meg, hogy ngos Babies János kanonok ur és ngos Kovács Kálmán kir. felügyelő ur szives utasítása folytán már febr. 20-án Szabó Sándor és Dienes Lajos tagtársak Budapesten jártak a honvédelmi miniszter urnái, hol azt az értesítést nyerték, hogy a kiirt feltételek és a kellő biztosíték letétele mellett az egri iparosok munkát kaphatnak; — tehát kiOdarohant, félrelökte az erdészt, vasmarokkal rántotta el az asszonyt — s

— Megyünk haza, hörgé.

Nem szólt egész utón semmit, hanem mikor haza értek, megverte az asszonyt.

Ez sikoltva rohant ki s szaladt atyjához. Az öreg Faragó meghallgatta, aztán haza parancsolta. Lassú léptekkel, zokogva, karját s hátát fájditva támolygott haza felé a szép Faragó Ilus. Az ajtót zárva találta. Zörgetett.

— Csak maradj ott, ahol vagy, — szólt ki Pista.

Az asszony daczosan megfordult, s elment Vera nénihez.

Másnap kibékültek, de azért a békesség oda volt. Pista folyvást kémlelt az asszony után, ez durczáskodott. Mit féltékeny- kedik ő rá, hát tehet ö arról, hogy az erdész őt megcsókolta, hogy jár utána, ö nem csókolta meg azt, ő nem jár az után.

Beköszöntött a tél, a farsang s volt több lakadalom. Hitták Pistáékat ide is, oda is; de Pista csak akkor ment, ha tudta, hogy az erdész nem hivatalos.

Egyszer olyanba hívták, hol egyik hivatalos személy az erdész volt. Megtagadta a résztvételt. Bárhogy esengett is az asszony, bárhogy mondta is: lám rokonok Fejősék, illenék elmenni. Pista hajthat lan volt.