Eger - hetilap, 1886
1886-01-12 / 2. szám
10 randumot nyújtson be a hatóságnak e kérdésről, ennek elkészítésével az egyl. titkár bizatik meg. Dr. Brünauer D. rámutat városunk azon utczáinak állapotára, hol csatornázás nincs, hol szeny és piszok mint a járvány góczai, felhalmozódnak. Dr. Brünauer Ambrb, egyl. titkár. A jogászbál. 1886. jan. 9. Künn zuhogott az eső. . . . Benn örömtől, — és talán egyik-másik kis szivecskébe belo- pózott. szerelemtől is ragyogó arczok, fény, fesztelen jó kedv mindenütt. Ilyen sikerült jogász-bál régen nyitotta meg víg Egerben a farsangot. Még a papák is gyönyörködve legeltették szemüket azon nem mindennapi látványon, melyet a fiatalság, szépség és kellem jókedve nyújtott; örömmel adták át magukat azon tudatnak, hogy nekik is részük van az est dicsőségében, és a meglapitott tárczára nem is gondoltak. A mamák, Carneval herczeg e leghűségesebb szövetségesei, természetesen, szintén meg voltak elégedve. De hogy is mondja a latin közmondás: „Post equitem sédét atra cura“; ami magyarul annyit jelent, hogy „nincs olyan mama, ki ilyenkor a parthiera ne gondolna.“ Beökönyi Victor né, szül. Keszlerffy Irén úrnő őnsga a lady patronesse szerepét szeretetve méltóan vitte. Az ő gyöngéd figyelme, — párosulva a rendezőség tapintata- és ügyességével, — eredményezte, hogy a népes bál, — az első négyest 42 pár tán- czolta — kitűnő rendben, mindenki teljes megelégedésére folyt le. Körülbelül V410 óra lehetett, mikor a bálanya (bordeaux-ruha, rózsaszín diszitéssel) szeretetreméltó kedves leányával. Margittal (fehér tárlatán ruha), megérkezett. A rendezőség, élén Síin on yi Károly elnökkel fogadta és gyönyörű Ízléssel kiállított csokrokkal lepte meg az érkezőket. Alig léptek a pompásan díszített, csillárok fényétől ragyogó terembe, midőn fölhangzott a helybeli katonai zenekar „Nyitánya.“ Azután pedig Palócz Kálmán kezdte rá az ez alkalomra Szabó Béla jogh. által szerzett ugyancsak talp alá való csárdást, és húzták czigányaink lankadatlan tűzzel — lévén a lelkesedés felébresztésére elég idejük, mivel a többi táncz-darabokat a katonai zenekar játszotta, — ugyannyira, hogy alig vettük észre a szünóra elérkeztét, mely az éttermekbe vonzá a kigyűlt arczok és elvesztett szivek bájos és elbájolt birtokosait. — A fő-asztalt az étteremben a lady patronesse és az általa meghívott rendező bizottság foglalta el. Köd előttem, köd utánam — újra benn volt az egész társaság a táncz-teremben, s kezdte újra olyan animóval, mintha éjfél előtt mit se tett volna. Hanem őszintén szólva volt valami, a mivel megelégedni nem lehet. — Ez a csárdás tánczolása. Nem a nemzeti elfogultság, hanem az általánosan elismert tényen alapuló büszkeség mondatja velem, hogy nincs táncz - melyet nagyobb méltósággal és kellemmel lehetne előadni, mint a csárdás. És mit csinálnak ebből tánczosaink ? ízléstelen, ficzamitó ugrándozást; lábukkal dübörögnek, kezükkel oly mozdulatokat tesznek, mintha el akarnák maguktól dobni és e mellett kurjongatnak. Ez nem való a tánczterem fényes parkettjére; nem való elite- bálba. A nők, — kik a polkát, walcert annyi ügyességgel, kelemmel tudják tánczolni, a helyett, hogy az ildomtalan mozdulatokat tevő és kurjongató tánczosokat, rendre utasítanák, s szükség esetén a faképnél hagynák, — úsznak az árral és a magyar nemzeti táncz elfajulását elősegítik. A tánczrend csínnal kiállított kettős lap volt három (bordeaux, kék és rózsa) színben, felső lapján, pallos, mérleg és bagolyfővel. A mulatságnak reggeli 6 óra vetett véget. A régi hírnevéhez méltó fényes bálban Hevesmegye szépei közöl a következőket jegyeztük össze: Babies Béláné, Beökönyi Margit, Borhy Ilona, Bubna Ella, Csicsa Szidi, Diviatzky Irma (Szikszóról), Dubrovszky Tériké és Mariska, (Apátfaláról) Dusárdi Etel, Erdélyi Gizella és Marianna, Eötvös Rózsa, Farkas Szeréna, Fiilöp Berta és Piroska, Galambos Margit, Gariup Irma, Gáspárdy Cecil és Anna, Horánszky Irma, Horváth Ilona, Jekkelfalusi Etel, Ilona, Káldy Gyuláné, Kolossy Margit (Homok-Terennéről), özv. Kolossy Sándorné, Kiss Istvánná, Kovács Kálmánná, Lefevre Margit, (Hatvanból), Lipov- niczky Kálmánná, Lipovniczky Irén, (Hevesről), Markovics La- josué, Manszbart Margit, Mészáros Kornél, Petheő Irén, (Jász- Apáti) Ringelhann Mariska, Scheidl Lujza, (Hatvan) Szabó Im- réné, Szabó Janka, (Bessenyőről), Szuhányi Anna, Vass IloT’"'<F Irodalom és művészet. „A szent unió“ ápol. czikksorozat a magyar szent korona alatt élő gör. szert. kath. románok védelmére, irta dr. Lauran Ágost, nagyváradi g. szer. kath. kanonok. Ára 60 kr. Táborszky és Parsch bpesti zenemüárúsok kiadásában megjelent : „Paraplui polka“ (schnell) ifj. Fahrbach Fülöptől. Ára 75 kr. Fél virulóan kebléhez ölelni, Felébresztné vérem melege. S óh! jobb neki, jobb — mint élni — pihenni, Mert keserű az élet kenyere. Vig volt s fiatal, gyűlölt s szeretett, ám Örökre befagytak e patakok, S én nem láttam ezért, ölő bút arczán: Elégedettség terjed el ott. Megborzadtam rá. Szép Erzsiké, — szóltam — Majd téged is elnyő óra, idő ? A ragyogó nyakon, melyre hajoltam, Nem nyer más, csak a bús temető ? Két szép szemed, e görög-égi reggel, Hogy szerteomoljék, arra való ? S már bent van a rútság kicsiny kezedben? És ereimben a — nagyapó ? Mi is meghűlünk? Nem lel kegyelemre Semmi a földön? E nyugalom Üdv lesz minekünk? nyájas szerelemre A halált óhajtjuk hallgatagon ? A kő, mit a végtelenbe dobunk fel, Vissza a saját fejünkre esik ? Nem kezdődik a való, születéssel, Csak ha az embert már temetik ? így a gyönyörnél jobb a siralomnak, S az isteni szépnél a nyomorék Áldottabb, s kik a bútól meghajoltak, S ki a tehertől összerogyék.. Hírnévnél jobb a nem-értve gyalázott Lángelme roppant kínja: ezek Könnyen halnak meg; mig annak, ki csábos Jólétben él, sokkal nehezebb. .... Szürkült. Szemeim rászálltak a holtra — Mintha mosolygna zárt ajaka. A reggel, az olyan őszi, mogorva, Úgy bánt az élet szép, fürge zaja. Vér, vér a hajnal szűz pírja; a harmat Sár; holtszag a vadfű; sir-mécses a nap. . . Csörgése, dicső ez aszú avarnak, A mely a fákról már leszakad ! E sárga levél s holt kedves előttem. Lány, ma hiába lész te remek. Ne öltözzél csinosan, tetszetősen, Ne légy derült, ne, én — remegek. Ne övezz ma körül, mint fény a felhőt, Vidám eszeddel, én szent aranyom! Ott láttam, amért küzdünk, a jövendőt, S a szerelmet, ott a — ravatalon! A szegény Mátyás. — Igaz történet 1873-ból. — Irta : az „E g e r“ egy régi munkatársa. (V ege.) Persze, hogyha a nézők jóravaló, értelmes emberek, köteles- ségöket értő polgárok lettek volna, régen megakadályozhatták,
