Eger - hetilap, 1886
1886-01-12 / 2. szám
11 Különfélék. — Heti naptár. Jan. 12. Kedd. Rk. Ernő. — Prot. Rezsőid. — Go. (decz. 31) Melánia. — Napkel. 7° 47 p.; napny. 4°. 29 p. Januári orsz. vásár befejező napja. Jan. 13. Szerda. Rk. Vidor. — Prot. Hilár. — G'-o. (1886. jan. 1.) Uj év. Első negyed, d. u. 1. ó. 40. p.-kor. Jan. 14. Csütörtök. Rk. Bódog. — Pr. Bódog. — G.-o. (jan. 2.) Szilveszter. Jan. 15. Péntek. Rk. Mór. — Pr. Mór. — G.-o. (jan. 3.) Malachiás. Jan. 16. Szombat. Rk. Marczel. — Pr. Marczel. — G.-o. (jan. 4) 70 apóst. Az egri önk. tűzoltó egylet tánczvigalma a törzskaszinó termében. Jan. 17. Vasárnap. Rk. Jézus sz. neve. — Pr. Rém. Ant. — G.-o. (jan. 5.) Theophem. Jan. 18. Hétfő. Rk. Piroska. — Pr. Piroska. — G.-o. (jan. 6.) Epiphania. — Napkel. 7° 44 p; napny. 40. 37. p. Hevesmegye évnegyedes közgyűlése. A hevesmegyei tisztikar részéről az arany toll ünnepies átnyujtása Zalár József megyei tiszti főjegyzőnek. — Estve, ugyanez alkalomból, bankett, a törzs-kaszinó nagytermében. Időjárás: (Herschel szerint) 13-20-ig derült, hideg napok. A bpesti orsz. időjelzési állomás tudósítása szerint: általában változó, szeles idő várható, csapadékokkal. — Dr. Samassa József, érsekünk ő exja tegnap, f. hó 11-én, a főrendi ház tárgyalásaira Budapestre távozott. — Dr. Samassa József érsek ö excja palotájában, a múlt csütörtökön, f. hó 7-én vették kezdetöket az ugyn. „farsangi udvari ebédek“, mely alkalmakkor, tudvalevőleg, az ép oly szellemes társalgású, mint mindenki iránt megnyerő, lekötelező nyájasságú egyházfő, mint vendégszerető házi gazda, a magyar lakomákkal járó fesztelenebb, nyíltabb társadalmi érintkezés szempontjából is, városunk értelmiségének összes, számot tevő tagjait, mondhatjuk : kivétel nélkül szokta maga köré gyűjteni. A múlt csütörtöki, úgy a szombati második lakomán mintegy 70 —70-en vettek részt a főkáptalan, a polgári hatóságok, a helyőrség és polgárság előkelőségei, kiknek legtöbbjével váltott néhány barátságos szót a -szives házi gazda, az étkezést megelőző eercle-n. A lakomák, a helyi katonai zenekar játéka által is élénkítve, szokott fesztelen kedélyességgel folytak le. Csütörtökön a negyedik fogásnál dr. Vavrik Béla, az egri kir. törvényszék elnöke föl- állott, s az uj év alkalmából is, egy magvas toasztban, minőket és még kezdetén elfojthatták volna a veszedelmet, mert hiszen világosan látták, hogy egy részeg ember, kezében éles íejszével, más portáját támadta meg minden igaz ok nélkül, s nekik egyszerűen a részeg embert lefegyverezni, és a község házához kísérniük lett volna kötelességük. Ezt azonban nem hogy elmulasztották, hanem még egyes felkiáltásaikkal szarvat is adtak az önkívületben lévő részeg embernek, s a megtámadott szegény Mátyás higgadtságát is gyávaságra magyarázták már akkor, midőn az a kapu-ajtót kinyitni vonakodott,'. Most pedig, midőn a sógora által reá irányzott ütés elől, mely, ha ki nem kerüli, életét oltotta volna ki, udvarába visszaugrott, — futásnak tekintve, helyeslőig röhögtek fel, s ez által mig egyrészről vérszemet adva a megtámadónak, — a megtámadott egyénben keltették fel az ellenállás határozottságát. így történt azután, hogy midőn Jóska sógor a védtelenül maradt, s a nyitva lévő kapu-ajtón visszavonuló sógora után az udvarba benyomult, s annak feje felé ismét egy súlyos vágást mért, megmozdult Mátyás kezében a vasvilla, amivel mig egyrészről felfogta a reá irányzott ütést, másrészt a méltatlanság és igazság érzete által felháborítva, visszavágott, és a veszedelem véget ért. — Jóska sógor ott feküdt végig nyújtózva, mozdulatlanul, tehetetlenül, Mátyás udvarán. A vasvilla vasazott vége épen halántékon érte, s ez egy ütés épen elégséges volt arra, hogy az italtól, és méregtől feldühödött embert, örökre csöndes emberré tegye. . . — Megölte, meggyilkolta sógorát! . . . Gyilkos, gyilkos; erőszakos gyilkos! — hangzott az udvarra tóduló kiváncsi emberek ajkairól, kik körülállva a holttestet, dühös tagjártatás közt, fenyegetőig néztek a szegény Mátyásra. Az pedig állott, mint egy kőbálvány, megdermedve az ijedségtől ; — nem látva, nem hallva semmit, csupán a tompa zúgást, a szónoktól már megszoktunk, adva kifejezést az évek váltakozó során csak egyre erősbült ama határtalan tiszteletnek és ragaszkodásnak. melylyel Eger nagynevű főpapja iránt az egri közönség viseltetik, köszönté fel az érsek házigazda ő excját, mint egyháznagyot és hazafit, ki „szelleme mélységével“, s „hazafiul erényeinek magasztosságával“, miként ezt a nagyság hozza magával, mindenkit saját bűvkörébe vonz.“ A lelkes éljenektől kisért pohárköszöntő után, a szives házi gazda, érsek ő excja emelkedett föl, az igaz bensőség hevétől áthatott szavakban mondva köszönetét az irányában tanúsított, s a szónok szavaiban is kifejezést nyert bizalma- s ragaszkodásáért a város nemes közönségének. Osztja — úgymond — a szónok azon állítását, hogy azok, kik szellemi, s hazafiui magas tulajdonokban kiemelkednek. hatalmas büverővel vonnak magukhoz bennünket ; de, amennyiben ez netalán reá vonatkoztatnék, részéről deprecálni kénytelen azt, csupán annyiban fogadhatva el a szónok magasztaló kifejezéseit, amennyiben azok az irányt jelölik meg ama kötelességek teljesítésében, melyeket állása eléje szab. S emelt fővel moudhafja: a lefolyt 12 év, mely alatt az egri közönséggel való folytonos érintkezésben bő alkalom nyílt, a kölcsönös megismerésre, s melyre mindenkor nyugott önérzettel tekint vissza, bizonyságot tehet arról, hogy e kötelességeket minden körülmények közt híven, lelkiismeretesen s becsülettel iigyekezett teljesíteni, soha sem tévesztve szeme elül amaz elvet, mely a hazafiui követelményeknek a magán érdekek fölt étien alárendelését parancsolja. A remek rögtönzetet, mely a kellemes meglepetéstől a lelkesedésig fokozott vendégeket sokszoros „éljen“-ekre ragadta, érsek házi gazda ó excja, Eger városa, s polgársága szellemi s anyagi fölvirágzására az ég áldását kérve, fejezte be azon vég- ohajjal, hogy az Ur kegyelme őt a kötelességek teljesítésének azon utján, melyen eddig is mindenkor önzéstelenül, becsülettel igyekezett haladni, továbbra is megóvja. — Végül Lengyel Miklós püspök, egri főkápt. nagyprépost ő mlga emelt poharat, s kifejezést adva abbeli sajnálkozásának, hogy ő exját, változott egészségi viszonyai folytán, nem lehetett szerencsés, az uj év alkalmából, paptársai élén üdvözölhetni: örömmel ragadja meg a jelen alkalmat, hogy érsek-főpásztor ő exja iránt, az egri egyházmegyei papság nevében is, határtalan ragaszkodásuk,- szeretetök s hódolatuknak szive legmélyéből kifejezést adhasson. — Az egri mélt. fökáptalan kebelében közelebbről a következő tiszteleti Mvatalváltozások vannak tervezetbe véve: Szele Gábor érseki helyettes, kis-prépost ő nsga, bokros elfoglaltsága miatt, az ájt. alapítványi gondnokságról — némely fundatiok kezelésének további megtartásával — visszalép, s helyét mint és sógora elterült holttestét, kinek nyitott, üvegesedett szemei merőn reá voltak függesztve, mig nyitott ajkán lassú cseppekben szivárgott alá a vér, az udvart elborító tiszta fehér hóra. Egy vérfolt a tiszta fehér havon, és egy pár megüvegesedett, nyitva levő szem : — ezek voltak Mátyás előtt, s ő nem látott mást semmit. Nem látta a házból kirohanó feleségét, ki remegő sikoltással borult vállára; nem látta a holttestre borult sógornőjét, ki szivrepesztö jajhangokban öntötte ki fájdalmát; nem látta az ellene zúgó tömeg haragos arczát; — ő nem látott mást, mint a néhány csepp vért a havon, s a nyitva maradt, reá me- redező két szemet; csak állott, állott némán és mereven. Rá nézve ekkor meg volt halva a világ! Végre megérkezett az elűljáróság. Az öreg biró a felvégi, — a falusi rendőr az alvégi korcsmából: a törvénybiró a szomszédból, végre a kis biró a falu házától. Akkor jöttek ezek, mikor már nem rajok, hanem csak a papra és temetésre lett volna szükség. — Hogy volt, mint volt ? ki tette, ki kezdte ? — A kérde- zősködésnek vége-hossza nem volt, s az eredmény végre is az lett, hogy Mátyást elvezették a falu börtönébe; — a holttestet pedig átszállították saját házába, s nagybölcsen kisütötték bírák uraimék, hogy gyilkosság történt, és Mátyás meggyilkolta saját sógorát. Másnap reggel már megérkezett a vizsgáló biró egész kíséretével. Doktor, sebész, a vizsgáló biró Írnoka: összesen négyen voltak ezek az urak. kiknek oly szomorú kötelesség jutott osztályrészül, hogy csak bűnt, szerencsétlenséget vizsgálnak, hogy csak fájdalmat, szenvedést és siralmat okoznak embertársaiknak azért, ,hogy az igazság ki legyen derítve. És volt a faluban nagy sürgés-forgás. Egyik része ott ácsorgóit a halottas ház ablakai alatt, lesve a bonczolásra; más ré*