Eger - hetilap, 1886

1886-03-09 / 10. szám

76

is a szövetségi tanács úgy a törvényhozásnak, mint a végrehajtásnak és igazságszolgáltatásnak orgánumát képezi.

Törvényhozási jogkörét illetőleg azonban megjegyzendő, hogy törvények, a birod. gyűlés előleges beleegyezése nélkül nem hozhatók, s a császári szentesités és kihirdetés nélkül végre nem hajthatók. Ámde a császár az alkotmányos úton hozott birod. törvényektől szentesítését meg nem vonhatja, s azokat kihirdet- tetni köteles. A szövetség-tanács határoz továbbá a birod. gyűlés elé terjesztendő törvényjavaslatok tekintetében is.

A végrehajtó hatalom szempontjából a birodalmi tanács, a birod. törvények végrehajtását illetőleg, rendeletek kibocsátása utján intézkedik és határoz, és azok végrehajtását ellenőrzi, — hasonlag intézkedik a törvények végrehajtása körül netalán felmerült hiányok pótlása tekintetében is, föltéve, hogy a birodalmi gyűlés az idevágó rendelkezési jogot a császárnak, birod. cancellárnak, s más birod. hatóságnak fönn nem tartotta. Bizonyos kategóriákhoz tartozó tisztviselői állomások betöltése alkalmával, a közvetlen választási, vagy pedig előterjesztési jog illeti meg a birod. tanácsot; más tisztviselők (pl. a consulok, a birod. vám- és adóügyi hivatalnokok stb.) ismét csak meghallgat- tatása után neveztethetök ki.

Az igazságszolgáltatás körében is több rendbeli tevékenységet fejt ki. — így hivatva van a szövetség alkatrészei között felmerült, s nem magánjogi természetű viták békés kiegyenlítése czéljából, bármelyik fél kérelmére közbenjárni; — a menynyiben pedig ez nem sikerülne, közvetlenül elintézni, vagy az ügy elintézését valamely bírói v. más erre hivatott hatóságra átruházni. — Bizonyos esetekben, közigazgatási bíróságként jár el; valamint ítél akkor, ha valamelyik szövetségi alkatrész az alkotmányban körülirt kötelességét nem teljesiti, egyúttal ez ítélet végrehajtásáról is gondoskodván.

(Folyt, köv.)

Városi ügyek.

Eger város képv. testületének 1886. márcz. 7-én tartott ülésében, mielőtt a napirendre kitűzött ügyek tárgyalása megkezdetett, kérdés intéztetvén a polgármesterhez, hogy mennyiben igaz azon közbeszéd tárgyát képező hir, hogy a legközelebb múlt héten a közvágó hidon egy lépfenében szenvedő szarvasmarha vágatott le szabályellenesen ? és ha igaz ? mi történt ezen marha húsa és egyéb részeivel ? — A polgármester azzal nyugtatta meg az interpeííálót, s vele együtt a képviselő testületet, hogy igaz ugyan, mikép f. é. febr. hó 27-én a városi közvágó-hidon, látszólag, a szabályos eljárás mellőzésével egy szarvasmarha vágatott le, mely a bonczjegyzőkönyv adatai szerint bélanthraxban

szenvedett; azonban e marha húsa minden részével együtt a közélvezettől elvonatván, megsemmisittetett, és szabályszerűen 1.58 méter mélységű gödörbe mészszel összeégetve, s bőre összehasogatva f. é. febr. 28-áu elásatott; s ugyan ez alkalommal ez ügyben a vizsgálat megkezdetvén, jelenleg is folyamatban van, melynek eredményét annak idején, amennyiben a képviselő testület intézkedését fogná maga után vonni, elő fogja terjeszteni. Az elnöki előterjesztés tudomásúl vétetett.

Ugyancsak a polgármester interpelláltatott, hogy mennyiben igaz az, mikép a város több ezerekre menő közmunkaváltsággal van tartozásban, és hogy a beszedett összegekről rendszeres elszámolási napló nem vezettetik? A polgármester kijelenti, hogy ezen kérdésekre ez alkalommal határozott választ nem adhat, azonban kijelenti, hogy ez ügyben a legközelebb tartandó képviselő testületi ülésben tüzetes előterjesztést fog tenni.

Az 1886. május 1-től 1887. május 1-éig érvény nyel bírandó városi legtöbb adót fizetők névjegyzékének összeállításával küldöttség bizatott meg.

Az Egervárosi gyámpénztári készletnek a hevesmegyei és egri takarékpénztárakban leendő elhelyezése, névszerinti szavazás utján, szavazattöbbséggel fogadtatott el.

A hevesmegyei gazd. egyesület felhívása folytán, a város az egyesületnek rendes tagja lett, 5 forint évi tagsági díjjal 3 évre. Továbbá alapitó tagja lett a „verseczi magyar nyelv terjesztő egyesületnek“ és a „torontálmegyei magyar nyelv terjesztő és közművelődési egyletének 20—20 forint tagsági díjjal, s egyszersmind intézkedés tétetett, hogy ezen czélra a város területén a fertálymesterek által gyűjtés eszközöltessék.

A szőlészeti s borászati egylet kezdeményezése folytán a mübor-gyártásnak törvényhozásilag leendő eltiltása iránt az országos képviselőházhoz kérvény intéztetett.

Egy bécsi czég ajánlata, gázvilágitás létesítése iránt, bizottsághoz utasittatott.

A vallás- és közoktatásügyi miniszterhez felterjesztés tétetett, hogy a községi iskolák szükségleteire vonatkozó költségek folyóvá tétele iránt annyival inkább intézkedni szíveskedjék, minthogy az iskolai pénztár teljesen ki lévén merítve, a tanítók fizetése már több hónap óta csak kölcsön nyert előlegekből volt kielégíthető.

Fővárosi levél.

Budapest 1886. marczius hó 5.

(Farsang. Opera-bál. Veresesagin. Szélhámos színésznő. Ziláh herezeg. Czigánybáró.)

Farsangi jó kedv uralkodik mindenütt. Számtalan tréfa, bo- hóczkodás járja szünetlen; egyik bál a másik után, kapósak a

Az „EGER“ tárczája.

Egri emlékek.

Az Auróra-kör felolvasó estélyén Budapesten, március 5-én felolvasta

dr. Sziklay János.

Fagyos, ködös idő volt, mikor éppen déli harangszóra Egerbe érkeztünk. A nap sápadtan bujkált a lassau felhuzódó ködgomolyok felett. S mikor eljöttünk, csontszivó hideg szél zúgott le a Bikkről, mely úgy átjárta a legvastagabb téli ruhát is, mintha az papírból lett volna.

Hanem az érkezésünk és távozásunk közt elmúlt két napon át a szívesség, a szeretet oly melegét volt alkalmunk érezni, mely úgyszólván minden mást feledtetett velünk. A szives fogadtatás, a magyaros barátság édes emlékénél melegszik most is a lelkem, mikor az egri napokról emlékezem.

Az „egri napok“ nemcsak a hősöket, hanem a vendégszerető egrieket is megilletik. Költő és művész, különösen a magyar, ott mindig talált lelkesülő, rokonérzéssel megáldott szívre. Előttünk, a kik a most először föllépő, még pólyában levő Auróra-kör nevében tértünk be a dicső hirü városba, nem neveink súlyossága nyitotta meg a barátság ajtaját. Alig bírtunk eszmélni az ölelő karok közt. S mikor mi inkább csak rokonszenves érzést, mint hires nevet vihettünk oda: érthetővé vált rögtön előttünk a lelkes hang, melylyel az egri barátságot egy Vörösmarty és Petőfi, köszönték, a kiknek szive fölött még egy nagy név koronája is ragyogott.

Csak a napokban jelent meg egy franczia pap könyve, a ki Egert nevezi magyarországi Rómának. Igaz, hogy a hasonlítás mindig gyönge és bizonytalan szokott lenni. De már vérében van az embernek a hasonlitgatás természete. Látunk egy ismeretlent; szent, hogy igyekezünk valami ismerősünkhöz hasonlítani, mintha ezzel többet tudnánk róla. így nevezték el Nagy- Szombatot is kis Rómának, s az említett franczia pap. Ollivier atya, Egernek követeli ezt a nevet.

Pedig Eger semmihez sem hasonló, csak Egerhez. Egy külön sajátsággal bíró, a maga nevével és múltjával jelessé lett város, melyet jelzőnek igen, de hasonlatnak nem szabad használnunk.

Vannak szép és hatalmas templomai, nagyszerű épületei, tudományos intézete több, mint bármely kisebb városnak; fölötte emelkednek a régi vár erős falmaradványai, melyek hosszú ideig az egész felvidék őrbástyái voltak; a várost övező hegyek oldalán, mintha csakugyan a törökök forró vére volna, terem a vörös borok királya; a várfokról messze, a Tiszára nyúló völgybe lát határt már nem lelő szemünk; lenn a katlanban egy török mecset maradéka, a száz lábnál magasabb minaret nyújtja fel vékony nyakát, a katlan nyílásánál török fürdők vize locsog érthetetlen regéket a letűnt hős-korból: mindez nem csak az idegennek érdekes, de meg-megújuló érdeklődést szül abban is, a ki ezt a képet mindennap láthatja. S talán azért lakik olyan szívesen az egri ember Egerben.