Eger - hetilap, 1886

1886-11-30 / 48. szám

383

hály, Tárná-Örs u. p. Méra, Stern Miksa, Káál, ifj. Samassa János, Eger, Simon József. Verpelét, Sipos Bertalan, Réde u. p. Gyöngyös, Sipos Lajos, Ecséd. Sperlag József, Hatvan. Scheidl Ágoston, Hatvan, Szmrecsányi Pál, Eger, Simáczius Gusztáv, Eger, Szederkényi Nándor. Eger, Tóth József, Adács, u. u. Vá- mos-Györk, Torkos László, p. Kőkút, u. p. Verpelét, Töttösy Sándor, Kompolt, u. p. Kápolna. Tavasy Antal, Eger, Uzelman Gerő, Tófalu, u. p. Kápolna, Vajda Bálint, Tisza-Nána. Végh Péter, Boczonád, Veinreich György, F-Abony, Vurumpek Károly, Pétervásár, Vancsay Ferencz, Eger, Visontai Ignácz, Eger, Zsen- dovits József, Eger, Zaleczky Imre, Hatvan, Zay Károly, Sz.- Erzsébet, Zalár József, Eger, Zettner Károly, Kápolna, Zubkú Ferencz, Gyöngyös.

Városi ügyek.

Eger városa részéről nov. hó 28-án tartott képviselő-ülésben következő ügyek nyertek elintézést:

1. Tekintettel arra, hogy a községi iskolák költségei fedezésére kért államsegély legnagyobb része nem folyósittatott, és igy a városi pénztár már ez ideig 2900 irtot, meghaladó összeget előlegezett a községi iskolák költségei pótlására, mely fedezetlen kiadást a városi pénztár továbbra elviselni nem képes; a vall. és közokt. ügyi ministerhez felterjesztés intéztetett azon kijelentéssel. hogy ha a hátralevő államsegély az egri községi iskoláktól megtagadtatnék. a város legjobb akarata mellett is azon kényszerhelyzetbe jut, hogy a folyó iskolai év végével községi iskoláit feladni lesz kénytelen.

2. Néh. Ötömösy János helyébe az egri szőllőszeti és kertészeti iskola felügyelő bizotsági tagjául Mednyánszky Sándor hozatott javaslatba.

3. Kossuth Lajos nagy hazánkfia Eger város díszpolgárává egyhangúlag megválasztatott, s a díszpolgári oklevél részére megküldetni határoztatok.

4. Sir Antal műkertész részére, ennek kérelme folytán, és azon indokból, mert az általa hosszú évek folytán a várostól bérelt úgynevezett „Sorskert“ a bérlettől elvonatván, a város érdekeinek megfelelően a közoktatás czéljára fordittatik, 500 ft. az ajánlati pénztárból kifizetendő kárpótlás fejében megszavaztatott, kijelentésével annak, hogy ámbár a város volt bérlője iránt semmiféle kötelezettséggel sem tartozik; tekintve azonban az elől említett indokot és azon körülményt, hogy folyamodó a kérdéses kert talajának javítására s termőképességének emelésére folyton működött, s ennek köszönhető, hogy ezen kert a város részéről czélba veendő telepnek tökéletesen megfelel, az 500 frt megszavazása méltányossági szemponton alapszik.

czát cseppet sem szelídíti az a hosszúkás gödör ajkán. Milyen jól áll az másoknak! ennek a képnek nem. Ez is szigorúbbá teszi. Hanem a szemek! Azok nagyon szépek lehettek. Hogy néznek még ezen a hideg papíron is! Egyszerre kérnek és követelnek, fenyegetnek és hízelegnek. Ki lehet ez ? Ki mondja meg azt neki ? A néni? Nem, attól meg nem kérdi soha. Oh az öreg Maris, az öreg szolgáló. (ő bizonyosan tudja, hisz régibb időtől van a háznál, mint ő. Épen itt van a kertben.

— Maris, édes Maris, ismerte maga az én édes anyámat?

— Hogyne ismertem volna, hiszen itt betegedett le nálunk, itt is halt meg. szólt durczásan.

— Ismerte! Es nékem soha se beszélt róla!

— Mit beszéltem volna?-- Mit ? Egy leánynak az édes anyjáról, mit beszélt volna ? Oh Maris, nincs magának szive!

— Hát minek nekem a szív ? Minek ebben a házban a szív ? Azt a téns asszony nem fogadta meg. Nekem a dologért adnak bért, nem a szivemért.

— Oh Maris, mondjon nékem valamit ő róla. így nézett ki, mint e képen látszik? Ugy-e szép volt, ugy-e jó volt?

— így. Szép volt; — jó volt-e ? Hm, hm. Persze hogy jó volt, nagyon is jó volt. Ha oly jó nem lett volna, akkor. . . .

— Ne hallgasson el Maris, — mit: akkor ? mondja tovább.

— Akkor nem lett volna — — szerencsétlen.

— Szerencsétlen ? Miért volt az én édes anyám szerencsétlen ?

5. Steinfeld Hermanne kérelmét a Kacsaépület előtti tér bérbe-vétele iránt, a szépészeti bizotts ághoz utasittatott.

6. A női alapítványi kórház-igazgatóság kérelme a „Tündér part“ egy részének átengedése iránt, eg'T szűkebb körű küldöttségre bízatott.

7. A házi pénztárnok és ellenőre, nJ- 1885-ik évi pásztorbéri, és többrendbeli alapítványi pénztári szállodások alól felmentetett.

A hegyesi csataemlék.

Jegyzőkönyvi vázlat. Felvétetett 1886. évi október 20-án Hegyesen, az 1849-ik julius 15-én vívott csata emlékének felállítása tárgyában.

Jelenvoltak: Hegyes, Topolya, Szeghegy, Feketehegy, Kula községbelí bizottsági tagok, összesen 19. Ezek meghívására a bácsmegyei honvédegylet elnöke Vujevich Zakár és jegyzője is megjelentek.

A tanácskozás tárgya: A nagybízottság elnökévé Vujevich Zakár Zomborból, helyettes elnökké Cziráky József Hegyesről. jegyzővé Bakay Károly, és pénztárnokká Molnár Miklós Feketehegyről választaiott meg.

Elnöklő Vujevich Zakár megköszönte a benne helyezett bizalmat ; kimutatja a zombori takarékpénztárban kamatozásra elhelyezett összeg mennyiségét, mely 1397 frt 60 krt tesz ki; szinte tudomásul vétetik a 300 írtra terjedő összeg, mely a kulai takarékpénztárban kamatoz.

A nagybizottság 27 tagra kiegészíttetett. Ezek közt topolyai : Radimetzky Ferencz. dr. Hadzsy János, Lőrincz József, Pastyik István és Szilák Péter.

A nagybizottság közűi kilencz tagból álló végrehajtó bizottság választatott, névszerint Kiss Ábel, Fratricsevics János, Horváth Illés, Karaszy Sándor, Kereskényi Károly, Molnár Ruffi Hegyesről, Gyilkos Mihály Feketehegyről, Szeghegyről a községi bíró, és Szabó János öreg honvéd Fehérmegyéből, mint a csata- emlék tervezője és alapitó tagja. E bizottság a maga köréből egy elnököt, jegyzőt és pénztárnokot választ e hó utoljáig, működését azonnal megkezdi és felhívja Hegyes. Szeghegy és Feketehegy elöljáróságát, a hármas határon a nevezett községek összeszőgelő területéből egyenkint 3 □ öl terület képviseleti utón Írásbeli átengedésére. Ézen írásbeli átengedés a nagybizottsági elnökhöz négy nap alatt beküldetik, a megyénél átiratás és elintézés végett.

Minthogy ezen eljárás 60 napot vesz igénybe, utasittatik a végrehajtó bizottság, hogy a három község képviselő gyűlése által átengedett terület addig is elegyengettessék és fellialmoztas— Eh, nem érek én rá fecsegni, — kell mennem a konyhába, mert nem lesz kész az ebéd. Maga is jobban teszi, ha bemegy a szobába s megkérdi a téns asszonyt, nem kiván-e valamit.

— Csak még egyet Maris. Hát ezt a férfit ismeri-e?

— Szent Isten! Hogy jutott ehhez az átkozott képhez a kisasszony ?

— A néni adta.

— A téns asszony? A kisasszonynak? Ezt a képet? Ezt az embert, a ki minden bajnak az oka? A ki édes anyját, azt a jó leányt, elcsábította, szerencsétlenné tette, megölte ?

— Az istenért, Maris, mit mondott? Az én édes anyámat szerencsétlenné tette, megölte ? Ki ez az ember ? S miért nevezi édes anyámat jó leánynak?

— Miért? azért mert — azért mert. — Minek kérdezősködik én tőlem, nem tudok én semmit, fecsegő vén bolond vagyok én, a ki azt sem tudja, mit beszél! Hagyjon engem a kisasszony.

— Maris, szóljon, az isten szent nevére kérem, szóljon! Hisz kétségbeejt. Mondjon el mindent, a mit tud.

— Eszter, hol vagy Eszter!

— Hallja, a ténsasszonv hívja!

— Nem bánom én. Szóljon Maris, mit tud. Jaj nekem!

— Eszter! nem hallod? Eszter!

— Az édes anyja leánya volt a téns. —

— Hát ide kell utánad jönnöm? Annyi a dolgod s te itt beszélgetsz. Takarodjék Maris. Te itt maradsz.

*