Eger - hetilap, 1886

1886-11-16 / 46. szám

366 Ültessünk gyümölcs-fákat. Eger vidéke úgy földrajzi fekvésénél, mint talajminőségénél fogva oly kiválóan alkalmas — különösen az enyhébb fekvésű, északi szelektől védett lejtők, — a gyümölcstermelésre, hogy hazánkban ritkítja párját. Felismerték ezt Eger lakói már szá­zadunk elején, midőn a szőlőhegyek alját s más, szőlőmivelésre többé-kevésbbé alkalmatlan területeket számtalan s közöttük sok igen jó fajú gyümölcsfával ültették be; mely fák közöl ma is nem egynek élvezzük kitűnő gyümölcseit. Azonban a legtöbb, részint ápolás hiányában, részint s nem ritkán, durva lelkű emberek ál­tal, okozott sérülések következtében már kiveszett, vagy kivesző félben van ; s csak kevesen gondolnak arra, hogy az ily fák fia­tal nemes fajokkal pótoltassanak. Innét van aztán, hogy szőlőhe­gyeink között oly sok szomorú kinézésű kopár, vagy csak imitt- amott néhány elvénhedt fával bíró lejtő létezik. Pedig ha az alkalmas területek nemes fajú gyümölcsfákkal ültettetnének be, könnyebben nézhetnénk eléje azon szomorú közel jövőnek, midőn még ma dúsantermó szőlőhegyeink a filloxera pusztí­tás áldozatává esvén, városunk lakóinak fojövedelmi forrása el­apad s a szegény napszámos ember csaknem egyedüli jövedelmi forrása, a szőlőmunka nagy részben megszűnik. Ha nem is egé­szen, de némileg pótolhatná óriási veszteségünket, ha jó karban levő gyümölcsfa-telepekkel bírnánk. Csak tekintsük Nagy-Kőrös, Kecskemét városokat és azok vidékét, mily jólétnek örvend ott a lakosság. S nagyrészben kifejlett gyümölcsészetének köszönheti azt. Egész vonatok indulnak azon vidékről nemes fajú gyümölcsök­kel megterhelve, részint a fővárosba, részint külföldre. De nem is oly rendszert követnek azok, mint mi. Nálunk aki némi figyel­met fordít is a gyümölcsészetre, azon igyekszik, hogy minél több fajt produkáljon. Ez pedig igen téves felfogás, mert igy egy-egy fajból keveset állíthat, elő s azt csak a helyi piaczon értékesít­heti igen silány árban, mivel kereskedésbe nehány pulton nem bocsátható. A helyi piaczon pedig nem igen akadván szakértő vevő, a nemes fajú gyümölcs is a többivel egy árban kél el. Másként lehetne ez. ha gyümölcsészetünket kelló figyelemre mél­tatnék, azon igyekezvén, hogy a vidékünkön már kipróbált jól te­nyésző s bőven termő nemes fajokból minél többet termelhessünk, így ha nem is a helyi piaczon, de a kereskedelemben biztosan s magasabb árban értékesíthetnék termésünket. De hogy ezt elér­jük, mindenek előtt egy megbízható városi faiskolára volna szük­ség. hol a vidéken már kipróbált botermő, nemes fajú gyümölcsfa oltványok nagy mennyiségben előállítva, jutánjos áron megszerez­hetők volnának. Azután pedig egy kis fáradságot kellene vennünk, könyvekből, vagy szakértő egyénektől a gyümölcsfa ápolásnak leg­alább ABC-jét megtanulni, s arra munkásainkat is megtanítani. Mert addig, mig fáink ültetését, nyesését stbit az eddigi szoká­sok szerint, vinczellérjeink és napszámosainkra bízzuk, kik ha inkább érvényesítheti s hasznosíthatja tehetségeit s munkásságát, semmint az országos képviselőház vitatkozásaiban : ugyanazért az erre következő képviselőválasztásnál a jelöltségtől, a közohaj da­czára, határozottan s föltétlenül visszalépett. A megye azonban semmikép sem nélkülözhette e kiváló te­hetségű férfiját, s a következő tisztujilás alkalmával a közbizalom a megye tiszti főügyészi állására emelte Nánássy Ignáczot, mely tisztjét ismert buzgalma- s egész odaadásával viselte az uj me­gyerendezés beküvetkezteig. Ekkor a köztisztviselői pályától is végleg v sszavonult, hogy azontúl főkép gazdasága emelésének, s főleg három szép tehetségű fiu-gyermeke alapos növelésének szentelje idejét. De azért a közügyek iránti szeretete, s folytonos lelkese­dése azontúl sem hagyták őt nyugodni, mert ez időtől fogva, mint a megyebizottság különböző osztályainak szorgalmas, szakértő, s tevékeny tagját továbbra is folytonos működésben találjuk N fi­ll ássy Ignáczot. Nemcsak állandó tagja volt a megye közigaz­gatási bizottságának, hanem ebben több szakosztály elnöki te­endőinek terhe is az ő vállaira nehezült. S daczára, hogy több­nyire leleszi birtokán lakott, s csak időnkint helyezte át tartóz­kodását egri úri házába: nem volt egyetlen megyei választmá­nyi, vagy közigazgatási bizottsági, s általán megyei közgyűlés, melyen meg nem jelent volna, annyira, hogy Heves megye kö­zönsége bizonyára hosszú időn át érezni fogja hiányát amaz erős kötelességérzetnek, kiváló szakértelemnek, sokoldalú képzettség­nek, alapos gyakorlattal párosult tapintatos eljárásnak, s önzet­len, hazafias buzgalomnak, mely a boldogultnak a megyei köz­ügyek előmozdítása s fejlesztése körül közel félszázadon át tel­jesített szakadatlan s fáradhatlan működését jellemezte. nem is rósz akaratból, de tudatlanságból, már az elültetésnél meg­nyomorítják fáinkat, a nyesésnél pedig, mint számtalan helyen láttam, baltával neki mennek s össze-vissza vagdossák, hosszú éltü, erőteljes, bőtermő fáink nem lesznek; s ha egynéhány itt-ott hosszabb életet él is, nem hozza meg azt a hasznot, mit gondos ápolás és szakértő nyesés által adhatna. E bajon úgy lehetne se­gíteni, ha városi hatóságunk a gyümölcsfa-tenyésztés, oltás, nye­sés stbiből a téli időszakban ingyen oktatásokat rendezne, hol különösen a munkás emberek, vinczellérek elsajátítanák a leg­szükségesebb elméleti és gyakorlati ismereteket. S hogy ezen is­meretek minél szélesebb körben mihamar elterjedjenek, oltási és fanyesésí versenyek rendeztetnének s a legügyesebbek részére bi­zonyos jutalmak tűzetnének ki. Szőlőbirtokosaink pedig csak oly vinczelléreket, pásztorokat, vagy csőszöket fogadnának, kik a fa- nemesités, nyesés stbhöz értenek. Ily módon vélem én a gyümöl- csészet iránti érdeklődést felkelteni és a szükséges ismereteket általánosítani. Ahány embert megtanítunk fát nemesíteni, ugyan­annyi jó barátot szerezünk fáinknak; mert aki egyszer ez igen egyszerű, de szép mesterséget megtanulta, örvendeni fog saját mun­kájának, s örömmel fogja oltványait ápolhatni, azokra felügyelni. De szeliditeni lehetne ez által az oly vad kedélyeket is, kik ed­dig a mások által ültetett és gondosan ápolgatott fácskákat, ha hozzáfértek, egész bravourral tördelték le, vagdosták össze, vagy tövestül kicsavarták, csak azért, mert nem bírtak kellő érzékkel. Az ily lelketlen suhanezokat az általuk eszközlendő legelső sike­res oltás biztosabban megnemesitendi, mint a legékesebb szónok­lat. vagy a legszigorúbb büntetés. De eddig a gyümölcsfa nálunk valóban a növényvilág pá­riája ! Tudatlan, vagy tolvaj kezek, gyümölcsei végett tépik, szak- gatják ágait; a hernyók egész légiója pusztítja le táplálkozási szerveiket, — leveleiket; élősdi moha borítja be törzsét és ágait; kártékony rovarok tanyáznak kérgében; férgek furdalják belse­jét; gyom szívja el gyökereitől a szükséges nedveket s nincs ki ezen kedvezőtlen körülményeket elhárítaná. Ugyan ki kívánhat­ná, hogy ily elhanyagolás mellett a fa tartós életű legyen, sok és jó gyümölcsöt teremjen'? Jó mezei rendőrség e tekintetben is sokat tehetne. Megkevesbbitené a tolvajok számát, kényszerítené a hanyagokat, hogy télen gyümölcsfáikról a hernyó-fészkeket leszedjék és megsemmisítsék. Jutalmak volnának kitűzendők a szegényebb sorsú gazdák, vinczellérek és pásztorok számára, kik szorgalmasan lehernyóznak, kik a mohát, főlhámló kérget s az elszáradt ágakat fáikról legrendesebben letakaritják; szóval kik magukat a gyümölcsfa-ápolásban kitüntetik. De vájjon megérdemlik a gondos ápolást mostani gyümölcs­fáink ? Talán nagyobb részben nem ; mert — azt hiszem nem mondok sokat — három negyedrészben elvénült gyümölcsfák gyö­kereiről hajtott, vagy a természet által vetett magról kelt, soha át nem ültetett s oltás által nem nemesitett gyümölcsfáink vannak ; De nemcsak a megyei, hanem gyakran az országos ügyek is igénybe vették a boldogult alapos és kiterjedt szakismereteit, s tevékenységét. Az országos kataszteri munkálatok körül Ná­nássy Ignácz, nemcsak mint a pétervásári kerület kataszteri bizottságának elnöke, hanem mint az országos kataszteri bi­zottság tagja is, oly sükerdús tevékenységet, s ügybuzgalmat fejtett ki. melylyel örök hálára kötelező emléket emelt magának a pétervásári kerület közönségének szivében. S mit szóljunk magán- és társas-életi jeles tulajdonairól: lángoló hazaszeretetéről, törhetlen elvhüségéről, nemes szivéről, finom lelkületűről, atyai s baráti gyöngédségéről, kiváló művelt­ségéről, megnyerő modoráról, s előzékenységéről; szóval: mind­azon társadalmi s polgári erényekről, melyekről fényesen tanús­kodik az országos elismerés, a közbecsülés, tisztelet és szeretet, az őszinte vonzalom, ragaszkodás, és bizalom, mely a boldogultat még életében, mindnyájunk részéről környezte, s a kegyelet és hála. mely ravatala körül oly meghatón nyilvánult, hogy fényes temetése alkalmával, melyen, Eger városa s a megye értelmisé­gének impozáns tömegén kívül, az elhunyt jóltevőjökért határta­lan szeretettel rajongó Lelesz község képviselete is díszes tes­tületben jelent meg, — a hálás lelesziek nem engedték meg, hogy drága halottjuk hült tetemei a gyászkocsira tétessenek, hanem koporsóját karjaikon vitték ki az örök nyugalom helyére. Legyen áldott emléke! Az igazak és jók angyala őrködjék siri álmai fölött. Az ő nemes életpályája pedig fényes példakép világoljon késő nemzedékek előtt, hogy megtanulják belőle: mi­ként kell a liazafiui s polgári kötelességeket híven, becsülettel és odaadással teljesíteni. T. G.

Next

/
Thumbnails
Contents