Eger - hetilap, 1886

1886-10-05 / 40. szám

318 ben azt a t. megye-bizottság, s tisztikar érezheti, mely immár helyette uj, — s mint reméli és óhajtja, — jobb és derekabb fő­ispánt kap, mint ő, kinek ezentúl egy jeles, szeretetteljes megye­bizottság, s tisztikar környezetét keilend nélkülöznie, ügy érzi magát, mint a vándor, ki hosszú útra kél, konnét többé nem tér meg, s az utolsó bucsú-tekintetet veti szeretteire vissza! . . . ígéri, hogy a megyei bizottság s tisztikar tagjainak emlékét hí­ven megőrzendi szivében, s viszont kéri, hogy őt is tartsák meg szives baráti emlékezetűkben! .... E szavak közt kezet fogott a jelenvoltakkal, kiknek szemei a távozó főispán beszéde alatt könyekkel teltek meg. Nem volt ott érző szív, melyet e megható jelenet mélyen meg ne indított volna! Maga, a búcsúzó főispán is mindjobban el érzékenyült, hangja remegővé, s utóbb alig hallhatóvá lön, — a meghatottság miatt szavait gyakran félbe kellett szakasztania, hogy érzelmein, s előtörő könnyein uralkodhassék! . . . . S e bucsuzással befejezést nyert a kedves múlt, — hogy helyet adjon a reményteljes jövőnek. * Heves-vármegye uj főispánja, gróf Keglevich Béla ő mlga a múlt pénteken, e hó első napján, a fővárosból indulva, ér­kezett megyéjébe, melynek határán, Hatvanban, az ottani járás tisztikara, majd Füzes-Abonyban az eléje siető alispán, mindkét helyütt lelkes néptömegtől környezve várta s üdvözölte főispán őmlgát, ki ez üdvözlő megyei tisztviselőktől kisérve érkezett meg a megye székvárosába. Itt, az egri pályaháznál, a megyei s városi tisztikar, a me­gyebizottság, a magy. kir. honvédség, a különféle hivatalok s egyletek vezértagjai, díszes csoportba gyűlve, s nagy néptömeg­től környezve, várták az uj főispán őmlgát, ki a 12'/4 óra után berobogó vonatról leszállva, ifjúi ruganyos léptekkel, s derűit arcz- czal közelgett a perronon reá várakozók elé, hol, lelkes éljenzés után, Zalár József, megyénk aranytollú főjegyzője, a követ­kező, — „éljen !“-ek által gyakorta félbeszakasztott — beszéddel üdvözölte megyénk uj kormányférfiát: „Méltóságos főispán ur ! Elébe jöttünk Méltóságodnak, hogy ünnepélyesen bevezes­sük megyénk székvárosába. Nem vagyunk már a régi szertartá­sos nép. De örömest tartjuk magunkat a régi szokásokhoz, főleg ha azokat nem csak illemből, hanem — mint ez alkalommal — szivünk szerint is gyakorolhatjuk. Jó, hogy a szívnek két kamarája van. A két hir, hogy egy szeretett főispánt veszt el megyénk, s hogy Méltóságodat nyer­jük helyette, egyszerre érkezett közénk. Alig volt időnk a szo­morúságra, s szívünkbe is zártuk csakhamar ez érzést, mint ke­gyeletet és hálát a távozó iránt, hogy a másik hírnek, hogy Méltóságod megérkezésének örvendezhessünk. Az „EGER“ tárczája. Kákay Aranyos 40 év előtt. „Magyarkák“ czimmel egy 1845-ben névtelenül megjelent Ká­kay— „Árny és féuyképek“-féle gyüjteményfüzet akadt iközelebb kezeimbe. Ez azon lipcsei sajtó terméke, mely akkoriban a ma­gyar röpiratok kiadását megkezdette. A leplezetlen, gunyoros, sokszor csipős éllel irt rajzok érdekes, kapós olvasmányok lehet­tek abban az időben, s most 40 év múlva is érdekes olvasni a még élő, vagy elhunyt jelesek akkor festett képeit. El-elmoso- lyodunk a negyven év előtt irt röpke jellemrajzokon, midőn em­lékezetünk élénken fűződik a könyvben felhozottak élettörténe­téhez, kiknek nyilvános szereplése mintegy előttünk játszódott le. Azt hisszük, olvasóink szívesen veendik, ha a „legidősb“ Ká­kay Aranyosból valamit bemutatunk az elhunyt, vagy élő jeleseink­ről írottakból. A nemzeti színházról irt fejezetben a tagokról, többek közt, ezt olvassuk: Lendvay Márton. Vannak szerepei, melyekben jeles; vannak mások, melyek nem neki valók. Azokat szorgalommal és gondolkozva tanulja, ezekben hanyag; azért a művész nevetnem érdemli meg föltétlenül. A súgóra ilyekben sokszor van szüksé­ge, mi nem szép, nem jó. Egressy Gábor. Ezt sokan Lendvayval teszik párhu­zamba. Helytelenül. A hasonló köztök csak az, hogy mindenik Ha nem ismernök is Méltóságodnak fényes személyes tulaj­donságait, mint ahogy ismerjük, már maga a név, Méltóságod neve s azon közelrokoni viszony, mely ahhoz a nagynevű férfiú­hoz kötő Méltóságodat ki megyénkben a régi szabadéinál párt áldozatokban kifogyhatatlan vezére volt, s kinek küztanácskozási termünkben szemlélhető arczképe, mintha szólana, még mindig a haza és szabadság szeretetére buzdít bennünket, már maga ez elegendő volna arra, hogy szeretet és tisztelettel s a legjobbat sejtő bizalommal üdvözöljük Mólt óságodat főispánsága küszöbén. De midőn igy üdvözöljük, engedje meg azzal hízeleghetnünk magunknak, hogy Méltóságod is már magában e körülményben elegendő alapot talál arra, hogy jól érezze magát néhai dicső nagybátyja — gróf Keglevich Miklós vármegyéjében. Hozta isten Méltóságodat! Legyen üdvözölve a legmelegebben általunk!“ Mire főispán ő mlga könnyed, salonias modorban, folyékony előadással, rövid, de korrekt kifejezésekben köszönte meg a szi­ves fogadtatást. Nem volna Keglevi eh — úgymond, — ha öröm­mel nem jőne e megyébe, melyet családja mindenkor ősi fészkéül tekintett, s melyhez annyi szép s kedves emlékek fűzik. ígéri, hogy törekedni fog jeles elődjének, a megye nagy emlékű férfiú­nak, gróf Keglevich Miklósnak, — kinek életpályája példányké­pül áll előtte, — nyomdokaiba lépni, s tehetségeit e megye jólé­tének s felvirágzásának szentelni, melyet szivéből óhajt. Ezután főispán ő mlga Zalár főjegyzővel, s néhány közel­ben levő s bemutatott notabilitással kezet szorítva, majd Tavassy Antal rövid üdvözlő beszédére válaszolva, a köréje gyűlt előke­lőségek kíséretében, a nép éljen-rivalgása közt kocsiba ült, s mintegy 50—60 úri fogattól kisérve, a fellobogózott utczák, s az ezeket ellepő, s éljenző közönség sorfalai közt, — mint egyelőre az alispán tisztelt vendége, — a megyeházhoz hajtatott. * Az uj főispán beigtatása. Gróf Keglevich Béla, Heves­megye újonnan kinevezett főispánja ő mlgának föispáni székébe igtatása, a most folyó évnegyedes megyebizottsági közgyűlés al­kalmából, tegnap, hétfőn, f. hó 4-én történt, nagy számú megye- bizotts. tagok jelenlétében, kiknek sorai között ott láttuk gr. Almássy Kálmán, és gr. Keglevich Gyula ő mlgaikat fé­nyes diszmagyarban, br. Orczy Elek, visontai Kovách Lász­ló, Almássy Sándor, Szederkényi Nándor orsz. képviselő­ket, stb. K a s z a p Bertalan alispán a közgyűlést megnyitván, minde­nekelőtt a föispáni kinevezést tárgyazó belügyminist. leirat felol­vasását kéri, melynek megtörténte után, az uj főispán ő migát, föispáni széke elfoglalására meghívó küldöttség tagjaiul Almássy Sándor, Fülöp József, Ivády Miklós és Vavrik Béla bizotts. ta­gokat ajánlja, s kéri föl. színész. Egressy legtöbbet olvasott és tanult szaktudományából, azért a legjobb theoreticus magyar színész; de a praxis, a praxis! A természet túlzásában, eltorzításában helyezi ő a művészetet, azért nem művész - praxisban. Fáncsy Lajos. Cselszövő színpadon — s mondják azon kívül is. Játéka sohasem emelkedik fölül a középszerűn; azért több­ször ront, mint épit. Szereptanulással nem igen fárasztja magát. Réthy Mihály. Igen haszonvehető ember; bár művelné magát. Alárendelt szerepekben tündökleni szintúgy lehet, mint nagyokban kontárkodui. Szigety József. Nem régi tag a n. színháznál; de ha szabad jósolni eddigi pályájáról, nem sokat várhatunk belőle. — Hogy kezével ott is,Jiol nem illik, jól tud hadonázni, azt érezte Remellay. A nőszemélyzet közül Lendvayné és Labor falvi Ró- z a nyújtanak élvezetest a művészetben; egy idő óta azonban igen kényelmessé lett mind a kettő. Talán mert meggyógyulván, az imádók serege ismét szaporodik'? . .. Beh nagy kár, istenem! hogy ezek a mi színházi asszonyaink nem akarnak inkább szin-, mint szem- és arezművésznők lenni! Kovács né — mindig csak kofa és boszorkány, neki más szerepet a világ bármi drámaköltője sem tud Írni. Szava, test­mozgása mind mind csak a „peleskei nótárius“ kérlelhetlen üldö­zőjére emlékeztet — még a „Két Barcsay“-ban is. Szathmárynéból lehetne valami, ha későn nem lép a mű­vészet pályájára. E két szó: színésznő és művésznő nem egyet jelent. Priel Kornélia bátran visszavonulhat; a művészet sem­mit sem fog veszteni, ha ő nem áldoz oltárán.

Next

/
Thumbnails
Contents