Eger - hetilap, 1886
1886-09-28 / 39. szám
313 közkézen forognak, s ő nálunk mostanság a legnépszerűbb fran- czia iró, s méltán. — A másik meglepetés Rákosi Viktor (Sipulusz) egy kötetes humorisztikus regénye lesz, mely nagy baladást mutat első regényéhez képest, noha ennek hatása alatt irta már egy igen kiváló kritikus, hogy „Rákosi Viktor nemsokára oly humorisztikus regényeket fog Írni, melyek után csak úgy töri magát az olvasó-közönség.“ — A „Budapesti Hírlap“ évről-évre gyarapszik erőben, nyer frisseségben, máskép szólva évről-évre elterjedtebb és kedveltebb lesz. A főváros ügyei mellett kiváló tért szentel a vidék eseményeinek, s nincs az a város az országban, hol avatott tollú levelezője ne volna, aki figyelemmel kiséri a társadalmi és politikai mozgalmakat. Legfőbb ereje azonban pártatlanságában van, s abban a jótékony és áldásos befolyásban, mely a társadalmat átölelő nagy nemzeti mozgalmakban neki vezérszerepet biztosit, s a küzködő magyarságnak valóságos központi orgánumává teszi. A lap vezéremberei: Rákosi Jenő, Csukássi József és Kaas Ivor báró garancziát nyújtanak arra, hogy a lap valamint eddig, úgy ezután is megőrzi politikai és társadalmi függetlenségét, s ezzel igazságosságát. — Előfizetési ára félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr. egy hóra 1 frt 20 kr. Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest, IV. kalap-utcza 16. Különfélék. — Heti naptár. Kedd, szept. 28. — Ek. Venezel kir. — Prot. Venczel. G.-o. (szept. 16.) Eufémia szűz. — Napkel. 5 ó. 55 p. — Napnyiig. 5 ó. 46. p. Szerda, szept. 29. — Ek. Mihály főangyal. — Pr. Mihály. — G.-o. (s?ept. 17. ) Zsófia. Országos vásár Egerben. Csütörtök, szept. 30. — Ek. Hyeronimus. — Prot. Jeromos—G.-o. (szept. 18. ) Eumén. Péntek, okt. 1. — Ek. Bemigius. — Prot. Bemig. — G.-o.. (szept 19.) Trofim. Szombat, okt. 2. — Ek. Leod' gár. — Prot. Leodegár. — G.-o. (szept. 20. ) Euszták. Vasárnap, okt. 3. — Ek. Sz. Olvasó ünnepe. — Prot. Jair. — G.-o. (s-ept 21. ) Kodrát. A kath. legényegylet s/ini előadása a színkörben. Hétfő, okt. 4. — Ek. Szeráf. Ferencz. — Prot. Szer. Ferencz. — G.-o (szept. 22.1 Fókás piisp. Hevesmegye évnegyedes közgyűlése. Országos vásár Hatvanban és Mező-Kövesden. Időjárásunk, hónapokig tartó aggasztó s árazság után a múlt héten, szept. 23—24. körül esősre változott, s a lég hőmérséke is tetemesen megenyhült. Hersehel szerint a folyó hétre derült, jó meleg napokat várhatunk, hűvös éjek-, s reggelekkel. Mert nagy tapasztalásaim voltak nekem az ilyen dolgokban, és keserves tapasztalásaim. Sok könnyen kideríthető fontos bűnügyeket szoktak igy a falu elöljárói megsemmisíteni, nem annyira haszonvágy, mint pletykaságból. Jobbnak tartottam azért elejét venni itt is minden ily fajta visszaélésnek, nehogy ad a nagy fáradságom, melyet már ezen ügyben tettem, haszontalanná váljék. Néhány pillanat múlva jött a csizmadia. — Csinos, kisded barna ember volt, nyírott, tüskés fekete szakállal, kissé előre hajlott nyakkal, a mi rendesen a hegymászók sajátságos testállása szokott lenni. Midőn keresztüljött a fali) háza küszöbén, annak eresze alatt még egy kevés össze nem gázolt hó volt, abba bele gázolt, a minek én nagyon örültem, mert rögtön kimentem a nyomhoz, kivettem vadász-tarisznyámból azt a kis papiros-darabot, melyből az erdőben talált kis csizma-nyom ki volt vágva. — Hozzá mértem, egészen bele illett. Ez is jó volt egynek; valamivel tisztább lett ismét a helyzet. „Hogy hívják ? hány éves; családos-e; van-e vagyona ? hogy megy a mesterség? mi a jövedelme? Kik a czimborái, akikkel pajtáskodni szokott? Vannak-e még szülei ? Nehéz-e az élet ? Képes-e a családját gondozni ? Milyen mulatságai szoktak lenni? Ösmeri-e a közel fekvő vidéket? Hogy hívják ezt és ama bérezel ? Merre megy azok között az ut ? Mely határokon, és melyik tájon szögellenek össze? Van-e fegyvere ? Lőtt-e már vadat és minőt az életben ? stb! Számtalan ilyen kérdéseket intéztek hozzá azon reményben, hogy egynémelyikre adott feleletben csak meg lehet majd fogózni, — és azután azon a fonalon tovább fejleszteni a vizsgálatot. — Beöthy Lajos, megyénk főispánja őmlga lemondásának hírét hozzák a bpesti lapok. A hir, hogy szeretve tisztelt főispánunk ez állásáról lemondani készül, nem mai keletű; s mi, már hónapok előtt a legközvetlenebb forrásból értesültünk, hogy e nehéz állástól való visszavonulás és nyugalomba lépés bekövetkezése már ekkor sem őmlga szándékán múlt, hanem mindekkoráig halasztotta azt egyrészt a főispánjához határtalan szeretettel, ragaszkodással, s iránta a legőszintébb tisztelettel viseltető megye közönségének, a legutóbbi megye-gyűlésen is tüntető ová- tiókban nyilvánult marasztaló kérelme; másrészt a kormánynak azon aggodalma, hogy Beöthy Lajos visszalépésével Hevesmegye főispáni székén egy aligha könnyen betölthető űr marad. Mert ide ember kell ám a gátra. S aki e „heves“ nevének ugyancsak megfelelő ellenzéki megye főispáni székét méltókép, s hiva- tásszerüleg, azaz úgy akarja betölteni, hogy abban minden ingadozás és kaczérkodás nélkül, a kormány intentioinak is, állása követelményeinek, s egyéni tulajdonainak egész méltóságával képes legyen megfelelni: annak egy Beöthy Lajos szere etreméltó- ságával, egyszerű nemes lelkületűvel, egyenes, magyar nyiltszivű- ségével, leereszkedő, megnyerő, nyájas modorával, s erélyes önérzettel párosult nemes mérsékletével, s finom tapintatával, szóval: oly lelki tulajdonokkal kell bírnia, melyek hóditni képesek. — Utódjára nézve különféle versio kering. Némelyek F öld vár y Mihályt, Pestmegye mostani alispánját, mások gr. Ke gl évi eh Bélát emlegetik Hevesmegye leendő főispánjául. Legújabb értesülésünk szerint, gr. Keglevich Béla kinevezése Hevesmegye főispánjává, már a legközelebbi napokban várható. — Kegyeletes gyászistentisztelet. A haza és a szabadság, a jog és igazság védelmeért a dicsőség útjáról vérpadra lépett 13 aradi vértanú és egy nagy hazafias jellem emlékezete megköveteli, hogy emlékünnepet üljünk haláluk gyászos évnapján; — ennélfogva a hevesmegyei honvédegylet az 1849. október 6-án vértanú-halállal kimúlt gróf fiatthányi Lajos, az első független felelős magyar ministerium elnöke, — gróf Vécsey Károly, Török Ignácz, Laliner György, Knézich Károly, Kiss Ernő, Aulich Lajos, Damjanics János, Nagy Sándor József, Pöltenberg Ernő, gróf Leiningen-Veszterburg Károly, Schveidel József, Dezseffy Arisztid és Lázár Vilmos honvéd-tábornokok gyászos emlékezetére f. évi október 6-án reggel 10 órakor az egri minorita szerzet templomában a helybeli dalkör közreműködésével díszes gyász- istenitisztelet fog tartatni, — a melyre a honvéd-bajtársak, valamint minden honpolgár és honleány tisztelettel meghivatnak. Eger, október 1-én 1885. A hevesmegyei honvédegylet közgyűlése által. — Szoldatics Ferencz, jeles festőművész hazánkfia, Rómából, hol családjával nyaralt, hazajött, s 84 éves édes anyját meglátogatván, miután nehány napot Jászberényben töltött, tegnap a déli vonattal városunkba érkezett. A művész Kozma Károly kaTillai Józsefnek sem ösmerőse, sem czimborája; — a vidéket nem ösmeri, puskája soha sem volt, nyulat solia sem lőtt, őzet pedig sohasem látott; a mestersége után lát, abból megél keservesen, mert hát nagy családja van, de azért nem szorul senkire, megél a maga emberségéből. Ezek voltak a feleletei. De hát a kutató csendlegények megérkeztek. Hoztak magukkal egy régi egy csövű puskát rézzel díszítve, posztószéllel felszerelve, két fekete irhabűr zsacskót; egyikben kevés lőporral, a másikban vágott ólommal, meg azutáu hoztak egy cseréptálban négy darab nyulmájat, és egy hátulsó őzlábat, mely bűnjelek épen elégségesek voltak arra nézve, hogy a csizmadiát szekérbe pakoltassam, és fedezet mellett a székvárosba vitessem. — Most is megmarad azon állítása mellett, hogy soha sem látott őzet, nem hogy lőtt volna? — Állítom mind halálig. Hadd jöjjön be Czifra Panni! — Ösmeri ezt az embert? — Igenis, kérem alássan. — Hogy hívják ezt az embert? — Tillai Józsefnek. — Honnan ösmeri ? — Egynéhányszor lőtt őzet vettem tőle. — Mikor vett utoljára? — A múlt szerdai hetivásáron. — Minő őz volt az: suta vagy bak? Jól emlékezzék vissza. (Vége köv.)
