Eger - hetilap, 1886
1886-02-02 / 5. szám
5-ik szám. 25 -ik év-folyam 1886. február 2. Előfizetési dij: Egész évre . 5 írt — kr. Félévre . . 2 »» 50 51 Negyed évre. 1 ÍJ 30 n Egy hónapra — ít 45 n Egyes szám — n 12 )> EGER* Hirdetésekért minden 3 hasábozoit petit sorhely után 6, béiyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilitérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogat!: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztöseg (Széchenyi-utcza, zsebköz, 24. sz.) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Visszapillantás az egri növendékpapság magyar egyházirodaimi társulatának 50 éves múltjára. (IV. közlemény. Vége.) E futólagos áttekintésből is láthatjuk, hogy minden tekintetben szép reményekre jogositó haladásnak indúlt a csak nem rég egyesített társulat; a lelkes tagok már-már közel voltak azon időhöz, midőn kitartó fáradozásuk édes gyümölcsét szedhetni reménylék ; de közbejött 1848—49, és azután az ötvenes évek. melyek szeretett hazánkra gyászt, e társulatra pedig enyészetet hoz- tanak. — 1848 april 25-én tartja a társulat hosszú időre utolsó gyűlését, melyben a tagok, 100 forintot tevő összes vagyonukat az egykorú jegyzőkönyv idevágó szavai szerint ,.a szükségben levő édes Haza oltárára áldozák. örömtől csillogó szemekkel, s a lelkesültség kitörő hangjaival.“ E nemes tettel — mondák ők — „kötelességeik égjük legszebbikét teljesiték.“ — S itt megszakad a társulat élete. — Az 1848-iki szabadságharcz elsodorta a szépen fejledező egyesületet, — de vigasztaló mégis, hogy meghagyta a talajt, s hagyott benne csirát, melyből évek múltán ismét kihajthatott. Megmaradt mindig az ifjakban a nemzeti nyelv lángoló szeretete, megmaradt annak műveléséhez való édes vonzalmuk, — megmaradt az utódok számára ez egyesületnek rokonszenves, kedves emléke, s mindezek együtthatása biztos reményét nyujtá a föltámadásnak. Hasonló volt e társulat ama csörgedező kis patakhoz, mely alig hogy elhagyja fonását, ismét visszatér a föld alá. de nem örökre, hanem hogy újból előtörve, hosszabb pályát fusson s dúsan termő völgyeket, termékeny lapályokat öntözzön üde habjaival. A nemzeti élet ébredésével, a magyar alkotmány visszaállításának közelgésével, a „magyar világ" beköszöntével, i860—61- ben az egri kispapok között is áldásos mozgalom indúlt meg a régóta szendergő irodalmi társulat felébresztése érdekében. — Forró vágyálmuk találkozott az intézeti főt. elöljárók szándékával, kik az intézet növendékeit az egykori „magyar társulat“ visszaállítására serkenték. — Szavok nem hangzott el sikeretle- nül. — A lelkesült növendéksereg égő vágygyal ragadá meg az alkalmat, mert régtől óhajtott reményét megvalósíthatta. Különös buzgalommal serénykedett e visszaállítás körül: Stepha- novszky Sándor, akkori aligazgató, mint az a társulat 1861— 62-ik évi III. gyűlése jegyzőkönyvének ezen szavaiból kétségkívül következtetheti!: „T. Pászty Gyula a társulat legbensőbb óhaját fejezi ki, midőn indítványozza: hogy a főt. elöljáróságnak s különösen, a N. T. (Stephanovszky Sándor) Aligazgató úrnak ne csak jegyzőkönyvileg szavaztassák a legőszintébb, a legforróbb hála társulatunk megszilárdítása és felruházása ügyében tett fáradalmaik és áldozataikért; hanem az elnök és jegyző megbiza- tik, hogy élőszóval is fessék le — amennyire szó festhet — a főt. ur előtt a társulat hálás érzelmeit.“ 1861-ik év nov. 10. volt tulajdonkép újjászületése napja a jelenleg fenálló „magyar egyh. irodalmi társulatnak;“ amennyiben ekkor tartotta első s egyszersmind megnyitó gyűlését; - amikor — hogy a jegyzőkönyv szavaival éljek — „öröm és lelkesedéstől sugárzó arczokkal gyűltek össze a tagok társulatunk várva várt első rendes gyűlésén.“ — Elvonúltak lelki szemeink előtt — Írja a jegyző — mindazon áldások, melyek erőink ezen egyesülése által önmivelődésünkre, ezután egyházunkra és hazánkra háramolhatandnak; és szivünkben ezen érzelmek áldásos keze alatt ezer üdvös feltétel született.“ >) A közakarattal választott elnök, Luga László, eszmedús beszéddel nyitotta meg a megifjodott Phőnixként új életre kelt társulat első rendes gyűlését, amely beszédben egy futó pillantást vetve a 13 évvel előbb megszűnt társaság életére, avatott előadásban vázolja: mint jött létre ismét az óhajtott egyesület ; — mi czélja van e magyar egyh. irodalmi társulatnak; mint kell munkálkodni minden egyes tagnak, hogy a kitűzött czél eléressék? — Áttérvén ezután a társulat védő szentje, a szeplő nélkül fogantatott Szűz dicsőítésére s segélyül hívására, avatott tollal fejtegeti: miért helyezte magát e társulat a szeplőtelen Szűz Anyának védő szárnyai alá. — „Ez által azt akartuk kijelenteni, — mondja ő — hogy valamint Mária gondolatai, szeplőtlen lelke érzései, s minden tettei tiszták voltak: úgy a mi gondolataink, lelkünk érzései és külső tényeink is az úgjmevezett világ korszellemének szennyétől nem csak mig e társulatban működendiink, hanem egész életünk folytán tiszták és szeplőtelenek lesznek. Társulatunk évenkint megülendi „A bűn nélkül fogantatott Isten Anyjának“ ünnepét, hogy egész évi működésére különösen kikérje anj'ai pártfogását s újólag elzengje: „Sub tuum praesidium confugimus.“ Megérkezett hát végre valahára a föltámadás várvavárt órája! „Uj nap fényle le ránk, annyi veszélyek után.“ — Az elüljáróság közbenjárására, és boldog emlékű Bartakovics érsek kegyes jóváhagyása folytán megalakúit ismét az irodalmi egylet, most már ,.Áz egri növendék-papság magyar e g y h á z i r o d a 1 m i társulata" czimen, mely egy viharos nap, s erre következett hosszú gjászos sötét éj után egész fenségében fölkelő naphoz hasonlóan, az elöljárók által jól átgondolt, bölcsen összeszerkesztett, tapintatosan körvonalazott törvények s alapszabályokra fektetve, a legszebb remények közt kezdte meg működését. Az igy csak nem újjá alkotott társaság czélja alapszabáljrai- nak 1. §-ban van kifejezve, mely igy hangzik: „A magyar egyh. irod. társulat czélja: a tanoda és növelde által igénybe nem vett időt jeles egyh. irodalmi müvek olvasása, tanulmányozása, majd hasonszellemű, részint eredeti dolgozatok, részint forditmányok készítése által az önképzésre szentelni; azaz: az egyházi irodalom jeles termékeivel megismerkedni, az egyházi tudományokban gyarapodni, az irodalmi nyelvben elő halad ni. — A társulat ezen czéljával nem ellenkezik a jól megválasztott világi tudományos munkák megszerzése és olvasása; de ezt a társulat másodrendű dolognak fogja tekinteni.“ íme ezen szavak jelölik meg az utat, melyen e társulatnak minden időben haladnia kellett, s mely úton kisebb-na- gyobb szerencsével igjrekeztek is előbbre és előbbre jutni lelkes tagjai. — „Egység szt. lelke — igy sóhajtott fel egyik alkalmi beszédében a társ. első elnöke — szállj le társulatunkra, hogy kölcsönös barátság, szeretet által példát adva, sükeresebben munkálhassa szerencsétlen, de mégis kedves honunk javát“ ... S ha elfogulatlanúl vizsgáljuk a társulat működését, be kell látnunk, hogy tagjainak ifjú szelleméhez mérten derekasan megfelelt czél- jának; el kell ismernünk, hogy évről-évre, a körülmények szerint, majd több majd kevesebb, de mindig kielégítő sükerrel haladt az önképzés fáradságteljes utján. — Minden iskolai év kezdetével >) III. jk. l.
