Eger - hetilap, 1886

1886-02-02 / 5. szám

34

örömmel siettek ifjú tagjai az évi működést megnyitó első gyűlésre, s az idő haladtával hatványozott szorgalommal igyekeztek minél gyümölcsözőbbé tenni a minden héten egyszer, vasárnap, tartatni szokott rendes gyűléseket. — S ezzel röviden átfutottuk a társulat 50 éves történetét.

Hogy mennyire felelt meg mindenkor kitűzött czéljának, mennyiben maradt hű elveihez, tanúskodnak róla a levéltárban elhelyezett tekintélyes számú dolgozatok. — De ezektől eltekintve, azon befolyásból is megítélhetjük életrevalóságát, mit tagjaira, illetőleg azok képzésére gyakorolt. — Erre nézve elegendő felvilágosítást adnak a dolgozatok, s az azokban észlelhető haladás.

Egyébiránt a társulat csak a magnak ad talajt, s azt fejleszti, — gyümölcse azonban az életben érik. — Valamint a társulat nemes büszkeséggel mondja magáénak egy Tárkányi, egy Szvorényi, egy Mindszenti, s több ismert nevű jeleseinknek, kebelében kezdett zsenge szárnypróbálgatásait: úgy — elmondhatjuk — hogy ezek is édes megemlékezéssel s hálára kötelező figyelemmel gondolnak vissza amaz egyesületre, melyben a munkásságra nemes ösztönt, munka közben pedig a testvéri szeretettől, gyámolitást, buzdítást nyertének.

„Isten és Haza!“ — „Edzzük erőnket.“ — E két jelszó alatt küzdött meg félszázad viszontagságaival e szerény egyesület, s ismerjük el: nem köznapi lelkesedéssel. — A haza dajkálta, az egyház pedig szerető keblén fölnevelte e társulatot s e két legszentebb és legfönségesebb eszme karöltve teremtette meg azt az egy háziasán hazafias, és hazafiasán egy házias szellemet, melyet az egri növ. papság magyar egyh. ifod. társulata mindig sajátjának vallott. — Volt mindig miért lelkesülni e kettős eszme birtokában, mely szüntelen buzditásúl szolgált a tán már lankadni kezdőknek. — Szives örömest sorakoztak minden évben az egri érseki szeminárium növendékei a félszázad előtt kibontott zászló alá, - s büszkesége volt e társulat mindenkoron az egri főegyliázmegye lelkes, magyar szellemű kispapjainak. — S Isten után kinek tartozunk mindezért hálával ? Néhány férfiúnak, kik félszázad előtt a kor viszonyaihoz képest merészen áthatva a bizodalomtól, hogy jó harczot, harczoluak, elég lelki erővel bírtak e társulat alapját megvetni. -- Forró hála nekik a társulat részéről, s nyugtassa meg nemes keblüket ama tudat, hogy nem volt haszontalan 50 év előtti fáradalmuk, mert ime él, s még most is szépen virágzik az általuk elvetett kicsiny mustármagból életerős fává fejlődött egyesület ; nem gyorsan ellobbanó szalmaláng volt a lelkesűlés, mely egykor nemes szivüket oly hangosan dobogtatá, mert ime ugyanazon lelkesültség hevíti még ma is e társulat ifjú bajnokait. — Nyugodtan tekinthetnek a társulat jövője elé, bizton remélve, hogy a buzgó utódok az immár

kinyílt virágot elhervadni többé nem engedik. — A „szeplő t- lenül fogan tatot t, szent szűz“ dicső védasszonyának oltalma alatt évenkint egybesereglő tagok az anyaszentegy- ház dicsőségéért és a drága magyar haza boldogságáért dobogó szívvel továbbra is küzdeni fognak ama dicső pályán, melyet elődeik oly szorgosan, annyi fáradsággal egyengettek. Ha nem büszkélkedhetik is szerény egyletünk azzal, hogy a világ szemei elől elvonúlt csendes működésével az irodalmi világ figyelmét magára vonja: de azt mégis elmondhatja magáról, hogy egy-két porszemmel ő is járul nemzeti és kath. irodalmunk épületéhez. Nem tündökölni, hanem tanúlni akar! Ambrus László.

Megyei élet.

Hevesmegye közönsége f. január hó 19. s. köv. napjain tartotta Beöthy Lajos főispán ő mlga elnöklete alatt, s nagy számú megyebizottsági tagok részvéte mellett, rend. évnegyedes közgyűlését. Az alispáni jelentés szerint a m. kir. földmiv. ipar s keresk. minisztérium által jóváhagyott a „Kéményseprés-iparról“ szóló szabályrendelet, közhírré tétetett s a szolgabiráknak tudomás és további eljárás végett kiadatott. A bizottság azon intézkedése folytán, hogy a meghalt vagy eltávozottakéi bejelentett mbizotts. tagok helye választás utján betöltessék, Pásztón 2 ily üres helyre rendeltetett el a választás. A m. kir. vall. és közokt. ministerium azon rendelete folytán, miszerint kerületenkint csak egy izraelita anyakönyv vezetendő, az egri és gyöngyösi orthodox hitközségek kérelme, külön anyakönyv vezetésére, elutasitta- tott. A gyöngyösi járás azon kérelme, hogy továbbra is két faiskola-felügyelőt tartson, megadatott.

A közbiztonság a megye területén a múlt évnegyedben kielégítő volt, emberölés 1, testi sértés szintén 1 eset merült föl. Tűzeset volt 1. Leleszen. A megye vagyonából, az 1874 évben vetőmag szerzésére felvett kölcsön törlesztésére kifizettetett 2232 frt 08 kr. — behajtandó még 1404 frt, 30 kr.

A poroszló-tiszafüredi útvonal munkálataira nyert 10,000 írtról a számadás elkészíttetett s a m. k. közmunka miniszterhez felterjesztetett, azon kérelemmel, hogy az ut felülvizsgálását rendelje el, és a törv. hatósági utak fen tartására fordítandó áll. adományból segélyt a folyó évre is engedjen.

Az 1872/3 é. cholera alkalmával az áll. kincstár által előlegezett s még meg nem téritett összeg 1159. irtot tesz. Mikó- f'alva környékén, kuruzslással foglalkozó apátfalvi illetőségű For- róné ellen a vizsgálat megindítására Borsodmegye alispánja hivatalosan megkerestetett. A kir. földmiv. ipar és keresk. minister

Az „EGER“ tárczája.

A múltak árnya.

Csillagh Mórtól.

A csillagokban úgy van az megírva,

Hogy a felejtés — hiú dőreség.

A vágy reád száll . . . s lelked visszasírja Első, egyetlen, drága kedvesét,

S e vágy ragad, mint végtelen vizekről Füledbe csengő szirének dala,

Hogy menj utána egy élten keresztül,

S hogy utoljára elveszsz általa.

S ne hidd te azt, hogy régen sírba tetted Első szerelmed fényes álmait!

Sötét borúlat tornyosul feletted,

S a vész siráma félni megtanít ;

S im fény szakad rád, fejed égve kábul, Rémült szived verése elakad. . .

— A kriptaajtó csöndesen kitárul S te viszontlátod szép halottadat.

S előtted áll! oly bájosan, oly ifjan,

Minő csak egyszer, akkor lehetett,

Mikor remegve pihent karjaidban És boldog hittel, bízva szeretett;

De most vádló küny ég a szép szemekben Egy átalszenvedt élet záloga,

Szól nyomoráról, amely véghetetlen,

S amelynek csak te — te valál oka. . .

Te, akit szived féltő hiúsága,

És sértett gőgje vakon vezetett,

S szilaj haraggal dobtad a világba Egyetlen, drága, féltett kincsedet;

Öli! hát zokogj, hogy meghalnál ma érte, S hogy nem szerettél soha, soha mást. . . S mint üldözött vad, bújj el más vidékre, Hogy vádló arczát soha meg ne lásd.

Hiába! bár az erdők árnya fed be,

Képét elődbe hozza a magány.

Ez a vádló szempár ragyog szemedbe Álomtalan, bús, kinos éjszakán;

Magános lámpád fénye azt lobogja,

S mig félve, búsan nézesz szerteszét,

Úgy érezed, hogy lázas homlokodra Rátétté könnyű patyolat-kezét.

S ez árnyék üldöz az egész világon,

E vád kisér át egész élteden,

Azt sem tudod már, mi való, mi álom ?

S bár volna kéz, mely áldón, melegen Ápolna, óvna, sebedet bekötné:

Te eltaszitod a gyöngéd kezet. . .

A korhadó fa nem hajt soha többé Újabb virágot, újabb levelet!