Eger - hetilap, 1886
1886-08-03 / 31. szám
31-ik szám. 25-ik év-folyam 1886. augusztus 3. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 , 30 , Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „ EGER* Hirdetésekért minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztöseg (Baktai-ut, Exingerféle ház.) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Ovatio. Hevesmegye bizottsága jul. 27-én tartott ülésén zajos ova- tióval üdvözöltetett a megye főispánja, Beöthy Lajos, mely jegyzőkönyvbe iktattatni határoztatván, azt egész terjedelmében közöljük. Almásy Sándor biz. tag, a kihirdetett 1886: XXI. t. ez. életbe léptetése s az e czélból tett és a felolvasott jegyzőkönyvben foglalt intézkedések alkalmából, indíttatva érzi magát a felszólalásra. Kijelenti, hogy az országgyűlésen, mint képviselő, ellenezte a törvényhatóságokról szóló új törvényt, egyéb indokokon kívül már csak azért is, mert az túlságos s az önkormányzatot fölöttébb megszorító hatalmat ad minden felelősség nélkül a főispánok kezébe, melylyel könnyen visszaélhetnek s a közigazgatást múlandó politikai irányzatok szolgálatába erőszakolhatják, mire egyik-másik megyében eddig is szomorú példák vannak. De Hevesmegyére nézve e tekintetben nincs ok az aggodalomra, itt e részben is teljesen nyugodtak lehetünk. Mert azon mélyen tisztelt férfiú, ki több mint tiz esztendeje ül a megye fő- ispáni székében, erős jogérzete, mélyen gyökerezett igazságossága, az ellenkező nézetekkel szemben tanúsított részrehajlat- lansága, a napi érdekeken felül emelkedő tárgyilagossága, a legkényesebb esetekben kitüntetett tapintata s a legnehezebb kérdések fölött uralkodó böksesége által, Hevesmegye közönségének osztatlan szeretetét és tiszteletét oly mértékben érdemelte ki, mely a kegyelet határáig ér. S meg van győződve, hogy ama fényes és nagy tulajdonságok, melyek őt oly nagymérvű szeretet és tisztelet tárgyává tették, bármily kiterjedt lesz is ezentúl megbízatása, csak úgy fogják éreztetni a közélet minden terén jótékony hatásukat, mint eddig érezteték, mert a nagyobb hatalom is csak arra szolgáland kezében, úgy intézni a közügyek vezetését, hogy arra szükség ne legyen. Örvend, hogy e meggyőződésnek kifejezést adhat, hogy köszönetét és hálát mondhat a múltakért, hogy bizalommal tekinthet a jövőbe. Kívánja is teljes szivéből, hogy megyénk szeretett főispánját még sokáig, nagyon sokáig tisztelhessük elnöki székében, mert az ő bölcs kormányzata alatt könyebben fogunk ezentúl is diadalmaskodni a közélet nehézségein s biztosabban haladhatunk a mindnyájunk által óhajtott czél felé, mely nem más, mint a haza üdve és megyénk boldogsága. .. Ezen, az egész megye érzületét kifejező s az egész közgyűlés által helyeselt és lelkes éljenekkel kisért szavak után, megyénk ünnepelt főispánja — mélyen meghatva a szeretet és tisztelet ily egyetemes s a szív igaz melegétől áthatott nyilatkozat által — alig talál szavakat érzelmei kifejezésére, mert ha magán embernek is jól esik az elismerés, mennyivel inkább kell éreznie annak becsét a közügyek férfiának, főleg ha az ily váratlanúl, ily meglepőleg s annyi bensőséggel, oly tekintélyes testület részéről nyilatkozik, mint a megyebizottság. De ő — mint szerénysége kifejezi — erénynyel és érdemmel nem dicsekedhetik, mert ezek csak ott kezdődnek, hol a kötelesség végződik, ő pedig csak kötelességét teljesítette. Kéri a bizottságot, fogadja e kitüntető szeretet nyilvánításáért legmélyebb köszönetét s azon biztosítását, hogy ezentúl is csak azt teendi, mit a törvény és igazság parancsolnak. Ha valaha jót tett, ez elismerés minden tettének jutalma s magával viszi ezt sírjába is... Az elérzékenyülés e tiszteletreméltó perezében, ismét meg- újúlt a bizottsági tagok ajkairól felhangzó és szűnni alig akaró lelkes éljenzés, mely megható jelenetnek, a közgyűlés egyhangú határozatából, a megye jegyzőkönyvében való megörökítése legyen az utódoknak lelkesítő példa arra, hogy ünnepli Hevesmegye közönsége a valódi érdemet. A szőlők réme. ii.*) A phylloxera vastat rix (szőllőtetü, Reblant) Amerikából csempésztetett be Európába, de amott is csak a jelen század közepe táján tűnt fel először, a midőn 1845-ben Asa-Fitch- ben akadtak pusztító nyomaira. Ezen időtől kezdve rendkívüli szaporasága s rohamos pusztításai continensünkön is mindinkább észlelhetők lettek. így 1863-ban már London mellett, néhány évvel utóbb pedig Anglia és Irland egyéb részein lépett fel. Ugyanez időben Francziaország szőlőterülete lön általa megtámadva, még pedig déli vidékeitől kezdve; mikor pedig 1868-ban a phy- loxera jelenléte Planchon által, ki a széles terjedelmet öltött szőllőbetegség okát kereste, constatálva lett, már akkor tömérdek kárt okozott e rovar Francziaország vidékein. Ez időtől kezdve pusztítása a szó szoros értelmében borzasztó gyorsasággal terjedt, a mennyiben 28 megyében 28,8000. hectár területen, a szőlőt teljesen megsemmisitette, 365.000 hectáron pedig megrongálta, Burgund vidékét is veszélyeztetvén. És ma már alig van Európának, szőlőtermő állama, melyben ez irtó rovar pusztításai ne észlelteitek volna, bár ugy- látszik, hogy a déli vidékeket jobban szereti és inkább veszélyezteti, mint az északon fekvőket. A phylloxera rendkívüli szaporaságát világosan igazolják a következő adatok. A szőlőgyökerek hasadékai- és réseiben áttelelt rovarok, tavaszszai mihelyt megvedlettek és kifejlődtek, 30 — 40 db. sárga, később setétedő petét raknak, melyekből legkésőbb 8 nap alatt az uj állati lények kikelnek s sziponyaikkal rögtön neki mennek a szőlőtők rostos gyökereinek, azok nedvét szíván; ez utóbbiak önmegtermékenyités után, körül-belül éltük huszadik napján már tojásokat raknak, úgy hogy egy nyáron át 6—8 nem*) L. lapunk 2G-ik számát.
