Eger - hetilap, 1886

1886-07-13 / 28. szám

224 fáradalmaikat lelkes pohár-csengések közt, egri nektártól üdülve, kipihenhessék. Lakoma alatt Szederkényi Nándor országgyű­lési képviselőnk, közlelkesedéstől kisért, fenkölt szavakban kö­szöntötte föl kedves vendégeinket, kik nemcsak a versenytéren mint kitűnő sportsman-ek, hanem társas érintkezésünkben, mint kiválólag müveit világfiak, kedves, finom társalgású fiatal embe­rek, — s azt hiszem: müveit hölgyeink körében mint jó tánczo- sok is — megnyerték elismerésünket, becsülésünket, s baráti vonzalmainkat; s miután részünkről minden lehetőt megtettünk méltó fogadtatásukra: azt hiszem, kedves vendégeink is jó be­nyomással távoznak körünkből, vig Eger város ősi falai közöl. Az intelligens közönség részéről kezdeményezett tánczban részt vett hölgyeink között ott láttuk: Gröber Irén, Anna és Berta, Horánszky Irma, Horváth Ilonka, Huberth Anna, Kolossy Margit, Kürthy Margit, Mistét Gizella, Menner Mariska, Sajósy Margit, Széchényi Jolánka, Staud nővérek, Szabó Bella, Vass Ilona, Zeley Ilona, Kolossy Gusztávné, Dr. Danilovichné, Horváth Béláné, stb. stb. úrhölgyeket. A mulatság az éjféli órákban ért veget. A sokáig kedves emlékben maradó sportversenynek, s mu­latságnak anyagilag is igen szép sükere volt. Hallomásunk sze­rint, csak a belépti jegyekből s fólülfizetésekből több folyt be 750 írtnál. Levél Uj-Tátrafüredröl. „Hideg-viz-gyógyintézet, és climaticus gyógyhely a Tátra déli oldalán, 3200 láb magasságban. Tüdőbetegek sanatoriuma. Modern szabású intézet, meleg törpe-fenyü-fürdökkel, tej- és savó- kurával. Alapittat.ott 1876-ban.“ így hangzik a hivatalos értesítő. Uj-Tátrafüred a három közt a legmagasabban fekszik. Nincs oly szép kilátása, mint az Alsónak, de itt nincs annyi szél, s ha nincs is oly szép fekvése s oly nagy és gondozott ;belső sétatere, mint az Ó-nak, de épületei szebbek. Szóval, ha az Ó-k s az Alsó-k a „mi“ rovásunkra dicsekszenek, van mit feleljünk nekik. Végre ha minden argumentumunkból kifogytunk, azt mondjuk mi „csú­nyák:“ a szép-nem itt szebb. A fürdő kiterjedése nem valami nagy, de azért van rajt 24 villa és több úri nyaraló. Ilyen a Teleky-, Forgách-, Szirmay- Andrássy-féle, a monogramm-grófé, s most épül Clotild íhrgnő számára egy, mely valóban gyönyörű. A vendégek kétfélék. Vagy csak „légfürdőzők“, vagy u. n- hy dropathák. Az előbbieknek nincs más dolguk, mint tág tüdő­vel színi be ezt az illatos levegőt, nagyot sétálni, nagyot enni s még nagyobbat aludni; — az utóbbiak — azoknak kissé más dolguk is van. Az ő kűráj ok — a betegség minősége szerint — változó. A fő természetesen — mint maguk az orvosok mondják — ez a hamisítatlan s aránylag olcsó levegő. Ezen kívül a hideg­viz-kúra. V* 5-tól 8-ig reggel, d. u. 4 — 6 s este lefekvés előtt „vi- zeskednek“ a betegek. Megint azt kell mondanom: a baj minősé­ge szerint. Van egész fürdő, zuhanynyal, van fél fürdő, midőn a patiens bele ül egy kádba s egy jóképű szepesi legény — vagy leány — öntözi, s van ledörzsölés különböző hőfok mellett. Ez abban áll, hogy egy kendővel, melyet 20 foktól le 12—10 fokos vízbe mártanak, az embert fél testig vagy később egészen, jól lemossák. Azután ledörgölik. Én egyszer próbáltam, de nem ké­rek belőle. Iszonyú! Némelykor a szó szoros értelmében lejé a bőr. Erre következik gyors séta, hogy a test a vesztett meleget visszanyerje. Hogy Ízlik ez után a reggeli! Igazán bámulatra mél­tó egyik-másik beteg, hogy azt a fél liter tejet egy hajtókára hogyan iszsza ki, midőn már bekebelezett egy-két lágy tojást zsömlével. Van ezen kiviil u. n. becsomagolás. Vizes pokróczczal begöngyölgetik az embert, lefektetik s ott 1 óráig hagyják iz­zadni. Van inhaláló szoba, melyben a törpe-fenyő gőzét szívják be. Van a gyönge nők számára türpe-fenyő-olaj-kivonat-fürdő. Végre a napokban lesz kész az alsó fürdő, a tornateremmel s massagekurával. A hydropatháknak külön ét-módjuk van, sok te­jet isznak — némelyek rumot vagy cognacot keverve bele — s éjjelre újra bepakkolják vizes ruhákba. Ezzel elmondottam Uj-füredről mindent „hivatalosan.“ Leg­feljebb az árakat említhetem még meg. Uj-Tátrafüred nem drá­gább más drága fürdőnél. A legkisebb összeg, mit az ember hetenkint, minden bizonynyal elkölt, mondom: legkisebb 30 frt. Igen, de ez bizonyos. így pl. az euyém: szobám egy hétre 12 frt 60 kr., az élelem 14 frt. szolgálat 1.50, zene- és szépités dij 2 frt, délben 3 deczi, este 3 deczi bor 2 frt 10, 32.20. Ebbe nincs bele számítva a fekete kávé, a mi egy hétre 84 kr, nincse­nek az elmaradhatatlan borravalók, ügy, hogy egy embernek, — levelet is ir, vesz virágot is, tombola is van stb. stb. — egy hétre 40 frt kell, és ez még nagyon solid ár. A mindennapi élet? Ez a jelszó szerint változik. Jelszó? Igen is jelszó. Jelszó a fürdőkben az, a mivel az ember kora reggeltől estig ismerősét üdvözli. Július 4-ig a jelszó kozmopoli- tikus volt! Aáááh! s titánná: brrrr! Mit tesz ez ? Tessék ásíta­ni s utána a hidegtől összeborzadni s mindjárt megtudják. Esett az eső folyton, mintha egy uj özönvíz volna készülőben s oly hi­deg volt, mint márcziusban. Fütöttek mindenfelé. 4-én megszűnt a volapük-nyelvű jelszó s a nemzetiségű kerekedett fölül. 4—tí-ig magyar, német, franczia, lengyel, tót, rácz nyelven ez hangzott: Valahára! Mily örömmel hallgattuk s mondottuk ezt, pedig véko- nyan-vastagon, benn-künn csak ez hangzott reggtől estig: Vala­hára! Valahára megszűnt az eső, valahára levethetjük a téli ka­bátot, valahára abban hagyhatjuk a fűtést, valahára mást is hal­lunk, mint duzzogó hangokat, mást is látunk, mint mogorva ar- czokat! — 7-én este kezdődött s azóta tart az uj: hova? t. i. lesz a kirándulás. Láthatják e szerint, hogy jelszóra változik a mindennapi tozik ránk, elég, hogy megismerkedtünk a két orvossal, mert tréfából kölcsönösen „orvosnak“ nevezik egymást. Igaz is; az egyik a beteg lelkeket gyógyítja, a másik a testi bajokat. Mikor a derék annafalviak az „Arany szarvasiban [néha-néha többet találnak élvezni a jóból s összevesznek, majd össze is vereked­nek; akkor hivni kell mind a két orvost; az egyik aztán komoly szavaival a felizgatott kedélyeket igyekszik lecsillapítani, másik pedig bekötözi a sebeket. Egyébként igen nyugodtan foly életök, az ebéd és vacsora rendesen összehozza a két barátot, mely alkalommal mind a pap, mind az orvos csalhatlan bizonyít­ványát adják annak, hogy kitűnő, egészséges, jó gyomornak ör­vendenek. Hideg téli este volt. Az egész falu mintegy hóba volt te­metve. Fagyos szél süvöltött végig a völgyön s a szélvitorla a papilak tetején csikorogva daczolt a viharral. A pap és doktor a bizalmas meleg szobában a kályha mellett ültek, mely mohón emésztette a pattogó fenyűhasábokat. — Kegyetlen idő van künn, — szólt a doktor, hatalmas füstfelleget fiúvá tajtpipájából. — Nagyszerű idő, — viszonzá a pap — én valami elraga- dót találok abban, hogy mig künn a vihar dúl, itt benn a barátságos, meleg szobában cseveghetünk; aztán nem kelleme­sebb, nem üditőbb-e igy az Ízletes vacsora s jó borocska, mint­ha künn nyomasztó meleg volna s a méla hold ezüst sugarait hintené az elcsöndesült földre ? Az ilyen ábrándszerü nyári estén nem is lehet jó étvágy. Azért is édes doktorkám, jerünk az asz­talhoz, ime az öreg Debora kezében ott párolog a hívogató tál. Igen, Debora asszony nagyon jól érti a konyhai művészetet, úgy, hogy talán más sem különbül. Debora asszony elégülten mosolygott a dicséret hallatára, a pecsenyés tálat az asztalra helyezte, az urak helyet foglaltak s épen a kedves illatot árasztó libapecsenye elköltéséhez akartak fogni, midőn kopogtattak az ajtón. — Lehet! — mond a plébános. — Vájjon kit hoz a fer- geteg most? Félénken, könytől ázott szemekkel, kávásán s reszketve a hidegtől lépett be egy fiatal parasztasszony a meleg szobába s remegő hangon beszélt: — Doktor ur, édes jó uram, férjem a halál révén van; jöj­jön hamar, az Isten áldja meg, s nézze meg, vájjon lehet-e még rajta segíteni? . Reszkető kezeit esdőleg terjesztette az orvos felé. A doktor elhalványult. Bensejében szive a kötelességre ösz- nözte, de gyomra el akarta fojtani szivének nemes hajlamát. — Hát mi baja férjének, jó asszony? kérdé aztán ked­vetlenül. — Jaj, nem tudom én! — felelt az asszony. Fáért voltam az erdőn, s midőn hazajöttem, Laczi a vaczkon feküdt, jajgatott, nyögött s oly zavartan beszélt össze vissza, hogy ijedtemben mindjárt doktor űrért futottam. — Hol laknak? — Lent a falu végén, — lön a felelet, mi a doktort majd­nem a kétségbeesésbe vitte. A pap nem tudta magát tartóztatni,

Next

/
Thumbnails
Contents