Eger - hetilap, 1886

1886-07-13 / 28. szám

223 dor, Vándory József, és Vuics István. Csaknem minde- niknek verseny-érdem-érmek díszítették mellét. Kaszás és Ván­dory európailag ismert bicziklisták, kik nemcsak Parist, de Eu­rópa nagy részét beutazták már kerékpáron. A szép versenyünnep délut. 4V2 órakor vette kezdetét, midőn kedves vendégeink, a vasparipás bajnokok, a törzs-kaszi­nó teréről érdekes csoportban vonultak, vasparipáikon ülve, s tenger néptömegtől kisérve, a verseny és mulatság színhelyére, az érsekkertbe, melyet már elébb megszemléltek, s a körönd út­ját velocipédfutásra teljesen alkalmasnak találták. Az athletikai verseny, a megállapított programm szerint, következő rendben folyt le : Versenybírák: Kas zap Bertalan elnöklete alatt: Ba­bies Béla, Kovács Kálmán. Szederkényi Nándor. Indítók: Alin ás sy G-éza, Grónay Sándor. Időmérők: F öld vár y Kálmán, Mednyánszky Sándor. 1. Megnyitó verseny. Távolság 1000 méter, 4 kör, ke­vesebb 14 mét. Indulhatnak mindazok, kik még első dijat nem nyertek. Első és második beérkezőknek tiszteletdij. Versenyeztek: Klemmayer Aladár, és Szabó Sándor. Elsőnek érkezett a czélhoz Klemmayer, ki a négyszeres kört 2 perez és 41 mpercz alatt futotta be. 2. Távolság-ugrás. Minden versenyző háromszor ugrik. A két legjobb ugrás nyeri a két tiszteletdijat. Versenyezhet bár­ki. Jelentkeztek : Gö t z Boldizsár, ifj. Horváth Béla, Kelemen Bertalan. Kelemen Lajos, Schwan da G. Vándory József. Első nyertes Schwa n da, 476 cmét. — második nyertes Kele­men Bertalan 438 cmét. távolugrással. Utánok legjobb távugró Vándory J. 429 cmét. távolsággal. 3. Vasparipa-verseny, az egri hölgyek dijára. Távolság 2000 mét. (8 kör kevesebb 28 mét.) Indulhatni bármily géppel. Versenyeztek: K as z á s István, V ánd or y József, Vuics István. A verseny egyike volt a legérdekesebbeknek. Kaszás mind­járt kezdetben nagy előnyt nyert, de Vándory csakhamar versenyt futott vele, olykor el is hagyva ellenfelét, mig Vuics jól elmaradt tőlök. Végre változó szerencse, a közönség lázas feszültsége s köl­csönös biztatásai közt, Kaszás 4 p. 14 mp. Vándory 4 16 mp. alatt jutottak czélhoz, s igy á hölgyek diját 2 mpereznyi előny- nyel Kaszás nyerte meg. 4. E nagy érdekeltség közt végbe ment versenyt a dalkör ének-előadása követte. Énekelték az „Egri dalkör jeligéjét“ Hu- bertől; s a „Dalárindulót,“ szokott praecesióval. 5. Következett a „lassú verseny“. Távolság 50 méter. Győztes, ki a czélhoz legutoljára érkezik. Jutalma tiszteletdij. Neveztek: Klemmayer és Vuics. Utóbbinak vasparipája, e sajátságos Verseny kanyargó útja közben, megbotlott, s igy Klem­mayer diadallal érkezett a czélhoz. S rivalt a kürt ... a harcz forrott . . . Rivalt aztán győzelemre; Ammon fölött iile tort ott Mennith völgyén a hős Jefte. Maszfa fátyolt már nem hordott, — S a megmentett Giljád-ormot Győzelemdal hangja verte . . . „Én hozom, én, legszebb béred!“ — — Te ütsz, te ütsz tőrt szivembe!“ — Atyám! mit nem tennék érted ?!“ . . . — Nem vágj' enyém! — jajong Jefte; Áldozatul — oda élted! . . . Hah! győzelem! . . . édes méreg . . . Áldás, átok száll fejemre!“ . . . Jaj riad át Gileádon . . . Sir, zokogva gyászol Maszfa . . . „Szabad a hon!“ — „Oh, leányom!“ . . . Jefte lányát köny hervasztja: „Megsiratni iíjuságom, Ha ringat a siri álom — Lányok, jérték el tavaszra!“ . . . S. 6. Futó verseny, 500 mét. távolsággal (2 kör, 7 mét. ke­vesebb), hat akadálylyal. Egy tiszt. dij. Jelentkeztek: Ébrey Endre, Kelemen Bertalan, SchwandaG. Székfy Sándor, Vándory József. A verseny igen mulatságos volt, amennyiben a pályafutók, az akadálykorláttal együtt gyakran lepotyogtak. Nyertes lön Vándory J. utána Székfy Sándor érkezett a czélhoz. 7. Ekkor következett a műsor legizgalmasabb pontja: a „M ű v e r s e n y kerékpáron,“ tetszés szerinti mügyakorlatok- kal, 2 tiszteletdijjal, melyet a helyszínén választott birák (dr. D a n i 1 o v i c s Pál, K a p á c s y Dezső és S c h w a n d a) egységpon­tok szerint voltak odaítélendők. Neveztek : Klemmayer és Vuics. A versenyt Klemmayer kezdte, de. az idegen gép által cser­ben hagyva, visszalépett, s a versenyt V n i t s folytatta oly haj­meresztő gymnastikai mutatványokat produkálva a kerékpáron, melyek a közönség, s főleg a hölgyek idegeit a legfokozottabb izgalomba hozták. Vuics mutatványait a legpontosabb szabatos­sággal s elegantiával vitte véghez, s nagy mértékben megérde­melte a folyvást megújuló tapsokat, éljeneket, s a csinos tiszte­letdijat. 8. A pompás sportünnepet a „Nagy k e rékp ár-v ersen y“ fejezte be, 5000 mét. távolsággal (20 kör, kevesebb 70 mét.), három tiszteletdijjal. Versenyeztek: Gerstl Sándor, Kaszás István, Vándory József, Vuics István. A verseny rendkívül feszült érdeklődés közt indult meg. Fogadások is történtek Ka­szásra és Vándoryra. Induláskor Kaszás vezetett feltűnő előny­nyel; de Vándory csakhamar megelőzte. Vuits is ügyekezett utánok, mig Gerstl nem sokára egész körkülönbséggel vissza­maradt. A 10-ik körnél a két első versenyző, a közönség foko­zott feszültsége, s biztatásai közt változó szeréncsével, s egymást gyakran túlhaladva, majd az elmaradó ismét előnyt nyerve, — küzdött egymással, mig végre az utolsó körfordulatnál minden erejűket megfeszítve egyszerre értek czélhoz. A versenybí­rák titkos szavazással, mint külső körben futónak, Vándory- n a k ítélték oda az első dijat. Verseny végeztével kiosztattak a jntalomdíjak, melyek leg- többnyire sportjelvényeket képező csinos és Ízléses emléktárgyak­ból állottak. Az egri hölgyek dija a verseny napjára nem érké­zért meg, s az utóbb fog az illető győztesnek megküldetni. Verseny után nagy auimóval vette kezdetét a táncznnilat- ság. Mig az intelligenczia, Palócz Kálmán zenéje mellett a nagy körsétány délnyugati oldalán lejtette az élénk csárdásokat és tourokat, — addig az északkeleti oldalon, egy másik czigány- banda húzta a talpalá valót a Pannik- és Marcsókkal tánezoló „népség és katonaságának. E közben a „Magyar velocipéd-klub“ tagjai, kedves vendé­geink, a versenybírák, s néhány érdekeltebbek társaságában ma­gyaros bankettre gyűltek össze, a kert árnyas fái alatt, — hogy A két orvos. — Anekdoton. — Fent a szepességi hegyvidék fenyvesektől környezett egyik szép völgyében fekszik Annafalva. Az utasnak, mihelyt a völgy­be ér, azonnal szemébe tűnik a bádogfödeles karcsú torony, mely büszkén emelkedik ki az alacsony házikók közül, mintegy őréül az egész völgynek. A templom szomszédságában van a csi­nos papiak, Annafalva lelkészének laka; azé az emberé, ki a szó legszebb értelmében atyja községének. Ifja és örege, apraja és nagyja szeretettel csügg a tisztelt férfiun, ki tanácscsal s ka­lácscsal mindig szívesen szolgál a hozzá fordulóknak. Mint pap kötelességét szigorúan teljesítő, mint magán ember derült, jó ked­vű. ki komoly tanulmányai közepette is megőrzötte szive számá­ra ama jótékony, tiszta, meleg vidámságot, mely a kedélyt a magános élet rideg érzetétől mindig meg tudja menteni. Az annafalvai derék plébános életét azonban még kelle­mesebbé teszi Annnavölgye körorvosának, dr. Hazai urnák barátsága, ki szabad idejének nagy részét az annafalvai paro- chián tölti. Az orvos szakmájában ügyes s kedvelt ember, egy­szersmind igen vidám kedélyű. Agglegénynek nevezhető már in­kább, mint nőtlen embernek; nem nősült soha, mint maga mon- dá azért, hogy szerény jövedelmét egyedül is el bírja költeni. Mások ellenben szeretik azt állítani, hogy egykor az orvos ur is ábrándozott egy szép szőke fürtös főcske s pár kék szem után, de bizony ideálját elrepítették előle akkorra, mire ő mint kezdő orvos letelepedhetett. — Mindegy, akárhogy volt, nem tar­*

Next

/
Thumbnails
Contents