Eger - hetilap, 1886
1886-06-01 / 22. szám
1 — 175 — rakták le hitöket, reményűket, szeretetöket, a magasba való akaratukat Annak dicsőségére, akinek szentelték életük minden lehelletét. És utóvégre ha valami czélt tűztünk magunk elé, azt csak meg kell talán kezdeni valamikor, ha a körülmények kedvezőtlenebb volta miatt az erőinket felülmúló, de szép és nemes alapokat rakó dolgokban .............et voluisse sat est. Á moll. A hevesmegyei orvos-gyógyszerész-egylet évi rendes közgyűlését ez idén f. é. máj. hó 27-én tartotta Gyöngyösön, a casinó nagytermében, melyet e czélra a nevezett egylet igazgatósága szives készséggel engedett át. A közgyűlésen részt vettek: dr. Danilovich Pál Hevesmegye tiszti fő-orvosa, dr. Schönberger Soma, egri kir. tszéki orvos, Igács József, egri irg.- rendi főorvos, dr. Akantisz Jusztin Eger város tiszti főorvosa, dr. Kőim Jágó, dr. Chalaupek János, dr. Brünauer Ambró gyakorló orvosok és Lengyel József, irg.-rendi főgyógyszerész, Egerből ; dr. Lefevie József, járási orvos Hatvanból, dr. Koller János, dr. Kohn Antal, dr. Gergely Imre, dr. Gyöngyössy Samu, dr. Schönfeld Mór, Schönfeld Lipót, Kúsz Máté, Zsiga Pál, dr. Schestorad Ignácz, Vozáry Tamás és Baruch József gyógyszerészek, Gyöngyös és vidékéről. Az elnöki széket dr. Danilovich Pál fő-orvos foglalván el, — miután a szép számmal egybegyült egyl. tagokat melegen üdvözölte, a közgyűlést „Dr. Fran ez Alajos emlékezete“ czimü emlékbeszéddel nyitotta meg, melyben az egylet sok éven át buzgó, nem rég elhunyt elnöke érdemeit, s elhunyta által az egyletet ért veszteséget megható bensőséggel s igaz szónoki hévvel tolmácsolta. A közgyűlés, az elnöki emlékbeszéd hatása alatt, elhatározta, hogy a bold, elnök elhunyta fölötti veszteség mély érzetének jegyzőkönyvi kifejezést ád, emlékét jegyzőkönyvileg megörökiti, az emlékbeszédet, a megye összes közlönyeinek megküldi; s azok szerkesztőit az emlékbeszéd közlésére fölkéri. A szép emlékbeszédet lapunk mai számának tárczarovatában találja a t. olvasó. A titkári s pénztárnoki jelentések előterjesztése után következtek a bejelentett felolvasások. Az első felolvasó Lengyel József egri irg.-rendi főgyógyszerész volt, ki „A mérgek vegyi kimutatása törvényszéki esetekben“ ez. szakavatott s nagy figyelemmel hallgatott értekezésében kiváló szakférfiúnak, s az egylet egyik jeles tagjának mutatta be magát. A másik felolvasást dr. Kohn Antal. Gyöngyösön és vidékén széles körben ismert jeles gyermekorvos tartotta e czim alatt: „A szülők vétkeiért bűnhődnek az ártatlan csecsemők,“ — Nincs, nincs, sehol sincs, csak egy pár marék por van még belőle lent a földben. Most a férfi is eltakarja arczát két kérges kezével. Vállai meg-megrándulnak s a széles mell hörögve bocsát ki valami hangot, mely ép úgy lehet sóhajtás, mint káromkodás. Felesége mellette áll. Lassan peregnek végig a könyek a fonnyadt, bánatos női arezon ; hanem úgy látszik, mintha a könyek közt az áhitat csodálatos fénye rezegne e szegény asszony arczáu a homályos pinczeszobában. — Az Úr adta, az Úr el is vette! — szólt halkan. — Most fönt van kicsikénk, ott fönt az angyalok közt. A férfi elkapja két kezét arczárói, s vadul villogó szemei megint föltekintenek. És azok a szemek most még ijesztőbbek, a mint szétmorzsolt könycseppeken át merednek fölfelé véres ereikkel, mintha fenyegetve keresnék ott messze a kék égbolton túl azt, a ki elvette tőlük a gyermeket. Elvette! Csak ez az egy szó cseng füleiben, csak ez az egy szó maradt meg agyában. — Elvette. Irgalmatlan elvette. Pedig oly jó, oly kedves? oly ártatlan gyermek volt. És mikor már ott feküdt mereven, hidegen, kis kacsói összetéve a mellén, mintha imádkoznék: „Édes jó istenem, hagyj engem itt az én szüleimnél, a kik úgy szeretnek, úgy fognak búsulni utánam“ — hát megesett volna rajta a szive még annak is, a kinek kőből van. De az isten elvette. Mert az isten nem hagy meg a szegény embernek egyebet, mint gondot, búbánatot, szégyent, nyomorúságot. Csak azt, semmi egyebet! Az asszony megborzad: — élénk vonásokkal s szigorú tárgyilagossággal tárva föl ama gyermekbetegségeket, melyeket a csecsemők szülőiktől örökölnek, utalva e tárgy társadalmi nagy fontosságára, s előadva a gyakorlatában előfordult egyes esetekben az általa követett gyógykezelési eljárást. A felolvasásokat a tisztikar szavazás utján való megválasztása követte. Megválasztattak: elnökül dr. Danilovich Pál; alelnökül: dr. Brünauer Ambró, és dr. Koller János; titkárokul: dr. Chalaupek János és dr. Gergely Imre; pénztárosoknak : B u z á t h Lajos és Vozár y Tamás. Az elnök, tiszttársai nevében is, megköszönve a bennük helyezett nagy becsű bizalmat, a közgyűlés azzal nyert befejezést, hogy Vozáry Tamás azon derék indítványa, melylyel a közgyűlés összes tagjait vendégszerető házához barátságos ebédre meghívja, — minden vita nélkül, egyhangúlag elfogadtatott. Reporteri kedves kötelességünk a legőszintébb elismeréssel fölemlíteni ama szívességet s barátságot, melylyel Gyöngyös város közönsége, s az ottani kollegák az Égerből s vidékről érkezett tagtársakat fogadták. A vámos-györki pályaháznál az egylet három tagú küldöttsége várta az érkező tagokat, kik Gyöngyösön előkelő házakhoz lőnek valamennyien elszállásolva. A Vozáry Tamás gyöngyösi gyógyszerész vendégszerető hajlékában tartott magyaros szívességit s pazar fényű lakomának fő-füszerét a derék háziasszony páratlan szeretetreméltósága, s leánya, Irén kisasszony ritka kedvessége s nyájassága képezték, érdekességét pedig a kitűnő borok által is exaltált kedélyekből fakadt szebbnél szebb pohárköszöntők emelték. Estve a gyöngyösi kaszinó-kertnek ép e napra esett ünnepies megnyitása alkalmából, a gyöngyösi értelmiség szives vendégszeretetének legelőzékenyebb jeleivel találkoztak az egylet azon tagjai, kiknek ideje az e kedves mulatságban való részvételt megengedte. Egy seb a társadalom testén. Hogy az elszegényedés terjedése az állampolgárok között megakadályoztassék, kötelessége az államhatalomnak az általános nemzeti jólét előmozdításán, az ipar, kereskedés és földművelés forrásainak megnyitásán, s a valódi szegénység gyámolitásán kívül az is, hogy az egyesek, vagy az egész osztály elszegényedésének különféle, részint általános, részint különös, részint közelebbi, s részint távolabbi okait teljesen megszüntesse, vagy legalább is mérsékelje. Az elszegényedés azon okai között, melyekre itt gondolunk, első helyet foglal el a lottó-játék. A lottó-játék táplálja a reményt és vágyat munka és fárad— András! András! ne vétkezzél ezen a szent napon! Az elkeseredett ember dühösen üt öklével az asztalra. Eh! mit neki a szent nap! 0 ma is zsákot hordott. Oszt ha legalább tudná, hogy miért, kiért? Benyúl a zsebébe s oda dob az asztalra egy csomó ezüst hatost. — A többit elittam, — kiált föl keserűen. Hisz mit tehetnék egyebet? A szegény embernek legjobb, ha borba fojtja az eszét. Mennél kevesebb marad belőle, annál jobb, és ha egészen behomályosodik a feje, hogy olyau lesz belül, mint a sötét éjszaka, az a legjobb. — András! — szólal meg újra szelíden, szomorúan az asz- szony. A férfi megfordiija fejét s szemei némán, komoran merednek feleségére. — Hallod ott künn? — szól az asszony, de a mint férjére néz. hangja ismét elakad. Az utczák zaján át behallatszik a nyitott ablakon a harangszó és oly ünnepélyesen kongnak, bongnak a harangok, az egyik élesen, a másik vastagon, és mindegyik oly vidáman, s a szegény asszonynak úgy rémlik, mintha azt kiabálnák be az ablakon: „Jertek, jertek! Föltámadott a Jézus! Jertek! jertek!“ — Hallod ? — ismétli félénken az asszony. — Hallom, — válaszol komoran a férj; — a templomba harangoznak föltámadásra. De ki támasztja föl az én fiamat a sírból? Csak siessen templomba, a kinek van miért hálát adni; nekem nincs miért. Két szép gyerekem volt, s mikor az egyiket *
