Eger - hetilap, 1886
1886-05-25 / 21. szám
21-ik szám. 25-ik év-folyam Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — n 45 „ Egyes szám — „ 12 „ EGER. 1886. május 25. Hirdetésekért minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilt térben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza, zsebköz, 24. sz.) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Május 21-ike. Az 1848/9-iki magyar szabadságharcz s hős honvédeink egyik legdicsőbb fegyvertényének, Budavár 1849 iki máj hó 21-én történt visszafoglalásának évfordulóját, régi hazafias szokás szerint, ez idén is megünnepelte megyénk közönsége. Az emlékünnepet, mely ez alkalommal a kápolnai csata emlékének megünneplésével is kapcsolkozott, a hevesmegyei 1848/9-iki honvédek egylete rendezte, Kápolna községben, a nevezetes csata színhelyén. A szép emlékünnep, melyen nemcsak Heves, de a szomszédmegyékből, sőt távol vidékről is nagy számmal sereglettek egybe a hazafiak, az e lapok múlt számában közölt programm szerint, megható kegyelettel, s honfiúi lelkesedéssel folyt le. Az ünnep a kápolnai rom. kath. templomban, sz. misével vette kezdetét, melyen főt. Bydeskuty Gyula, ez. kanonok, kápolnai plébános ő nsga celebrált, miközben mozsarak durrogása is emelte az egyházi szertartás magasztosságát, mely alatt a templomot a díszes vendégsereg, s a község derék népe zsúfolásig megtölték. Mise után az összes ünneplő közönség a kápolnai csatában dicső halállal elvérzett honvédeink emlékére a község határában emelt honvéd-szobor terére vonult, zászlók alatt, s a helyszínére érve, nemzeti dalaink elzengése után, az emlékpyramis talapzatáról, Farkas Gyula, egri jogakademiai polgár tartott a jelenvoltakhoz egy hazafiui lelkesedéstől s fiatal tüztől áthatott beszédet, mely a szónokot annyira elragadta, hogy nem elégedett meg szabadságharczunk halhatatlan nevű vezérférfiának, Kossuth Lajosnak dicsőítésével, hanem exaltált hevében oly átkokat szórt az árulónak nevezett Gürgeyre, mely a hallgatókat mélyen meg- borzasztotta, s mely ép ezért, — mint ma már annélkül is igen elcsépelt, s reményteljes ifjú ajkain nem is épen alkalmas hazafibús kifakadás — el is maradhatott volna. Utána Horváth Gyula, szintén egri jogakad. polgár szavalt hazafias, lelkesítő költeményeket érczes hangon, s fiatal hévvel és lelkesedéssel. Az ünnepet, ehelyütt, nemzeti hymnusunk elzengése fejezte be, mely után a vendégek a kápolnai vendéglő udvarán rögtönzött sátorterembe gyűltek egybe lakomára, melyen közel százan vettek részt. Ez alkalommal tűnt föl leginkább, hogy Egerből, a kezdeményezés színhelyéről, ez ünnepre vajmi csekély számban jelentek meg, s e kisded csoport jelentékeny contingensét is az egri jogakademia hat polgára képezte, mig a vendégek legnagyobb része a környék intelligentiájából került ki, melynek egy tekintélyes zömét a gr. Károlyiféle debrői uradalom derék gazdatisztjei, élükön a jeles jószágkormányzó-, Dányi Józ s effel,képezték. — A lakoma ízletes fogásai, — dicséretére a kápolnai ügyes vendéglősnek — s a zamatos borok csakhamar lángra lobbanták az úgy is lelkesült hazafi vendégeket, s megeredt a talpra esett, szebbnél szebb pohárköszöntők sora, melyet Csernyus Kálmán, hevesmegyei árvaszéki ülnök, a hevesmegyei 1848/9-iki honvédegylet alelnöke nyitott meg, lelkes szavakban éltetve külföldön élő nagy hazánkfiát: Kossuth Lajost. A kitörő lelkesedéssel kisért toaszt után, Fáy László megyei nagybirtokos emelt poharat, lelkesülten ürítve azt a hevesmegyei honvédegylet érdemekben őszült elnöke: Csiky Sándorért. Majd Kapácsy Dezső, hevesm. árvaszéki jegyző, Cserey Ignácz, 1848/9-iki ezredes, közös apánkért, — Kaszál József földbirtokos, Kapácsy Dezsőért, mint a hazafias lelkületű egri jogakad. polgárság barátja- és példaadó vezéréért, — Csiky S á n d o r, a független, szabad Magyarországéi t, — Cserey Ignácz lionv. ezredes, özv. gróf Károlyi Györgyné úrnő ő exjá- ért, a legkitűnőbb honleányért, — Kosa Miklós, urad. tiszttartó, Kápolna község elöljárósága-, mint a helybeli honvéd- emlék buzgó gondozójáért, — Almássy Géza szolgabiró, Dányi József uradalmi jószág-kormányzó-, mint a kápolnai honvédemléket gondozó bizottság buzgó al elnökéért, — Csiky Sándor, Bydeskuty Gyula ez. kanonok s kápolnai plébánosért, mint a honvéd-emlék gondozó bizottság elnökéért, s az ünnep derék ifjú szónokai Farkas Gyula és Horváth Gyula egri jogakad. polgárokért, — Jettléry Mihály Kápolna község jegyzője, gr. Károlyi debrői uradalmának jeles és hazafias gazdatiszti-karaért, — Kapácsy Dezső a szabadság szerető lengyel nemzetért, s annak az 1848/9-iki magyar szabadságharezban velünk együtt küzdött lelkes fiaiért, — Jezierszky László, Tófalu község jegyzője, a magyar és lengyel nemzet örök barátságáért, — Schmidt János, szihalmi tanító, Csernyus Kálmán honvédegyleti alelnökért, — Farkas Gyula jogakad. polgár a valódi honleányokért, stb. stb. emeltek, s ürítettek lelkesült s fokozott lelkesedéssel kisért szavakban, poharakat. Ezek kapcsán azon indítvány, hogy ez alkalomból a legnagyobb magyar: Kossuth Lajos üdvözöltessék, szűnni nem akaró kitörő lelkesedéssel fogadtatott el, — mire a lakoma, s az emlékezetre méltó szép ünnep véget ért. Fölemlitendőnek tartjuk még: hogy az ünnepen Perlgrund és társa egri fényképiró-ezég is jelen lévén, a honvéd-emléknél lefolyt ünnepen résztvett csoportozatot igen sükerűlt fényképen örökitette meg, mely kép, nagy alakban, a nevezett fényképészek egri műtermében 1 írtért szerezhető meg. * Mig ezek nálunk, Kápolnán, hazafias lelkesedés közt, de há- boritlan csöndben folytak le: azalatt az ország fővárosában, Budapesten, izgalmas jelenetek fejlettek elő. Ott is megünnepelték, — szokás szerint, — a 48-as honvédek, s hazafias polgárok, Budavár visszavételének évfordulóját, — mig más oldalról a közös hadsereg egyik ott állomásozó, Janszky nevű tábornoka, jónak látta e kegyeletes hazafi-ünnepélylyel szemben, egy visszataszító tüntetést rendezni, midőn elhatározta, ugyané napon az akkori budai várparancsnok, az ostrom alatt elesett Heuczi osztrák tábornok, valamint a vele együtt elhullott osztrák tiszteknek, és a lánczhid szétrombolására vállalkozott, de ugyanott saját halálát nyert herostratusi hős Alnoch ezredesnek a katonai temetőben levő sírjait megkoszorúzni, s erre, — állítólag napi parancsban, — a parancsnoksága alatt álló közös hadseregbeli tiszteket kirendelni, kik előtt a vitéz tábornok ur, a megkoszorúzás után, igen gyanús politikai beszédet tartott. T. olvasóink, úgy hiszszük, a bpesti lapokból már bőven értesültek a senzácziós, és országszerte általános megbotránkozást keltett osztrák katonai, s hazaellenes demonstráczióról, mely mindjárt másnap a képviselőházban is erélyes interpelláczióra adott alkalmat, s melynek eredményét, a kormány válaszát, s a mélyen megsértett hazafiui kegyelet méltó, eklatáns megtorlását, velünk együtt, az egész haza nagy izgalommal várja. A budapesti egyetem lelkes ifjúsága, s a fővárosi polgárság egyébiránt már megszerezte magának, ez ép oly tapintatlan, mint otromba tüntetéssel szemben, az előzetes satisfactiót, midőn a vitéz politikus tábornok urnák még az nap estve ékes macskazenét rendezett, minőnek párját már rég hallotta az ország fővárosa. Az igen sükerűlt serenád ugyan egész rendben, s rendőri fölügyelet alatt, minden baj nélkül folyt le; de ez még nem elég
