Eger - hetilap, 1886
1886-05-11 / 19. szám
151 A magyar hadsereg (legiones hungaricae) kérdése az 1802-iki országgyűlésen. Hogy őseink mily alkotmányos hűséggel kezelték a magyar hadsereg ügyét, mily kiváló gondossággal őrködtek az országgyűlési tárgyalásokon, hogy a magyar hadsereg (legiones hungaricae) a maga keretében, a magyar alkotmány intézményeivel biz- tosittassék, egyik kiváló példa erre az 1802-ki országgyűlés tárgyalása. A haza védelmének érdekét egy pillanatnyira sem tévesztve szem elől, szigorúan őrködtek az országgyűlés jogai felett s különösen a felett, hogy háború esetében országgyűlés hozzájárulása nélkül, újabb haderő ki ne rendeltethessék. Amaz alkotmányos elv, hogy egyik országgyűléstől a másikig szavaztatik meg a hadsereg állománya és évenkinti kiegészítési módja, minden kísérlet daczára, megóvatott. „Ha háború fenyegeti a hazát, hívja össze ő felsége az országgyűlést, hogy a hadi segedelem iránt véle tanácskozzék.“ Ezt mondotta ki az 1802-iki országgyűlés is. Arról, hogy az insurrekczió országgyűlés nélkül, háborúba vezettethetett volna, szó sem lehetett. Olyan népíelkelési törvényt, mely a polgárok hadba hívási jogát a kormány kezébe teszi le, az 1802- iki országgyűlésen szóba hozni sem lehetett volna. A magyar országgyűlés közös hadsereget sem ösmert akkor, kizárólag magyar seregről volt szó. Álljon itt a szóban forgó országgyűlés hadsereg-kiegészítő tárgyalásainak rövid ismertetése. 1802 május hó 6-án Ferencz római császár s magyar király által nagy fénynyel nyittatott meg Pozsonyban az országgyűlés, melynek a bekövetkezendő napóleoni háborúk előérzetében, első teendőjéül a hadsereg kiegészítése s erre szükséges munkálatok megtételére czélzó intézkedés tűzetett. Azt lehet mondani, hogy az események is rohamosan sürgették a határozó intézkedést, a kormány pedig, az uralkodóval az élén, alig engedett napot, hogy az országgyűlést a gyors elhatározásra bírja. A 4-dik ülésben, május hó 21-én, már felvétetett a királyi propoziczió a magyar hadak kiegészítésére s az erre szükséges adóösszeg megajánlása tárgyában. A királyi személynök, Semsey András, a karok és rendek táblájának elnöke, adta elő a leiratot s kérte annak rögtöni felvételét. A karok és rendek táblája nem késett e kívánságnak eleget tenni, s kifejezés adatott ama készségnek, „hogy az 1790—91. 66-ik czikk értelméhez képest meg fogják az országos küldöttségnek vélekedését s munkáját vizsgálni s igyekezni fognak a magyar seregeknek, (melyeknek jelen állapotáról szóló kimutatást kérik), teljes számban való fentartása iránt oly módot előadni, a mely az adózó népnek legkevésbbé legyen súlyos, a haza törvényeivel s a föld népének természetes indulataival megegyező legyen.“ Az erre kiadott királyi rezoluczió elegyes küldöttségek által megvizsgáltatván, a 8-ik ülésben előterjesztetett ama javaslat, s rögtön tárgyalás alá is vétetett, hogy 1-ör a magyar hadak (leÉs vannak szivek, melyek — távol — Sugarukkal ránk fénylenek,- Igaz hűségnek gyöngyét őrzik, S imájuk illatkép lebeg . . . Vannak ily szivek . . . im, enyém is! Imája, gyöngye, fénye van . . . S rád gondol a nászünnepen, — rád Élted minden napjaiban. Kis S. B. Séta a holdvilágnál. (Kép a liázasóletből.) Szentgáli Dezsőtől. (Folytatás.) Gyorsan közeledtünk — jó lovai vannak a bácsinak! — s 11 órára egy uj olasz stylü kastély előtt állottunk meg. A kocsi- robogásra a vadszőllővel befuttatott verandáról egy csinos női fej nézett alá. Ez talán Irma, — gondoltam. Egy inas szalad elő, s midőn mondtam, hogy az urasággal akarnék beszélni, hamarosan leporolt, lekefélt s vezetett egy igen csinos lépcsőházon át, több szobán keresztül a verandára. Mielőtt kiléptünk volna, nevem kérdé, hogy bejelentsen. — Hagyja, majd bejelentem én magam magamat. Ő nagysága van odakinn? giones hungaricae) szolgálati rendje állandósittassék s kiegészítése az ország népességéhez képest alkalmaztassék; 2-or, hogy a sereg teljes számban való fentartása a jövő országgyűlésig szervez- tessék meg; 3-or, hogy ha a megszabott állományon felül még többnek szüksége mutatkoznék, ő felsége e végből az országgyűléshez forduljon. Ezen pontok felett azonban, hosszú és beható vita fejlődött. Különösen a pótlás állandó kötelezettségének kimondása ellen fejlett ki erős oppoziczió, s ez a következő kifejezésben formuláztatott: „A magyar seregek fentartására esztendőnként kiállítandó katonák, csak a jövő országgyűlésig ajánltatnak.“ Ezek voltak az elvi megállapodások, melyek alapján a magyar seregeknek teljes számbau való fentartási módjának kidől gozására most már az országos küldöttség kirendeltetett, miután erre nézve a felsőházzal is a vélemény egysége megállapittatott. Az országos küldöttség junius hó 14-ére elkészült munkálatával, s az e napon tartott ülésben tárgyalás alá is vétetett az. A tárgyalás pontonként folyósittatott. A küldöttség munkálata erős és kitartó kritikával támad- tatott meg már az első pontnál, mely a sereg számának meghatározását foglalta magában. Komárommegye követe (Ghyczy József és Balogh János képviselték Komáromot) nagy hévvel támadta meg az első pontot, hogy ennek illusztrálására, sem az 1791-iki, sem a mostani katonai létszám kimutatva nincs, holott annak kimutatására nézve az országgyűlés határozott kívánságát fejezte ki. A követek tömegesen pártolták Komárommegye követének véleményét, hogy e kimutatás terjesztessék elő. Az elnök kir. személynök felvilágosításul elmondá, hogy szerencséje volt jelen lenni azon konferencziában, mely ő felségénél a nádor-ispán jelenlétében tartatott, s ő felsége a hadsereg állapotáról szóló jegyzéket a nádornak átadta. Sürgette a rendeket, hogy állanának el azon kívánságtól, hogy ez ide az országgyűlés elé terjesztessék, miután a nádor a kívánságnak megfelelőleg megösmertet- te a hadi létszámot a deputáczió előtt, s igy annak elég tétetett. Az elnök előadása azonban nem nyugtatta meg a rendeket. A követelés mellett szigorúan megmaradtak. Hiába való volt az elnök s mások azon érvelése, hogy ez határozott bizalmatlanság ő felsége s a nádor személye iránt, miután a jegyzék tartalma előadatott, s ennek Írásban előterjesztése azt jelentené, hogy a szóbeli előadásnak nem hisznek. A karok és rendek táblája a következő határozatot hozta: „A statusok és rendek táblája nemcsak az 1791-iki, hanem a mai sereg állapotját is teljes és valóságos volta szerint oly megkivántató szolemnitással kívánja előterjeszteni, hogy az az ország archívumába betétethessen.“ Ézen határozat a főrendekhez hozzájárulás végett átküldetett. A főrendek nem fogadták el a határozatot, hanem kérték üzenetükben a táblát, hogy álljon el e kívánságtól. A tábla azonban újabb ünnepies kijelentésben ragaszkodott a kívánsághoz. „Mert most uj s eddig nem viselt tehernek felvállalásáról van szó, tehát szükségesnek ítélik minden környülálláso- kat szorgalmatosán megvizsgálni, s az ezen tárgyba befolyó fel— Igen. Kiléptem a díszes verandára. Oszlopok emelkedtek fölfelé s könnyű gerendázatát vadszőlő s komló árnyazta be. A zöld árny alatt világos ruhában ült a háziasszony. A mint eléje léptem, fel- emelkedett. Megváltozott; ha nem tudnám kicsoda, rá nem ismernék. Hanem azért még mindig szép. Mit mondok ?! szebb, mint kis leány korában! Inkább kicsi mint nagy, kis feje (szeretem a kis fejeket), szépen hajlott álla, keskeny ajka, finom hajlású tán kissé pisze orra, s — ma sem tudom — minő szinü, de élénk szeme. Kék, szürke vagy barna, én bizony nem tudom. Ha nyugodtan beszél: szürke, ha mosolyog: kék, ha pöröl . . Pöröl, kérdezik? Hojjé de még hogyan; három napig voltam nálok, de majd erről később. Tehát, ha pöröl, barna. Ez a Jóska nem is rosszul választott. Sorban gyönyörködhetik a derült, mosolygó s „a haragos égben. Nem szóltam, csak mosolyogva néztem rá. 0 először kíváncsian, majd meglepetve, végre haragosan nézett végig rajtam. Mikor már felnyitá azokat a keskeny ajkakat, meg- szólitám. — Ejnye Irma .... nagysád, hát nem ismeri meg a régi barátot? így kell fogadni gyermekkori játszótársát? — Én . . én . . uram . . megvallom . . . hogy . . Dezső, maga az ?! — Bizony én vagyok. — Maga az ? Hozta Isten! Igazán maga ? Nézze, meg sem ismertem volna, ha nem mondja. De szóljon igazán maga az? *
