Eger - hetilap, 1886

1886-04-27 / 17. szám

135

bizakodnak ez aránytalanságból származó nyomor ellen, hogy egy évi jó termés, vagy valamely véletlen mellékjövedelem, vagy a legroszabb esetben, egy kölcsön helyre ütendi a hiányt.

Ha azután nincs jó termés és nincs mellékjövedelem — az adósság nem hogy csökkenne, hanem még emelkedni fog, miután a kölcsön vett tőke kamata ismét csak kölcsön vett összeggel lesz kiegyenlítve. A folytonos számításon kívüli adósságcsinálás- nak rendes eredménye a vagyoni bukás.

Mindennek ez az oka, hogy a magyar ember, daczára elég tanulságot nyújtó bő élettapasztalatainak s sokszor daczára értel- mességének s annak, hogy elegendő alkalma van a boldogabb népek életmódja felől kellő tudomást szereznie, nem tud megbarátkozni a takarékosság szellemével. Előtte a takarékosság fogalma ismeretlen valami, veszedelmes óceáni szörny, melylyel nem tanácsos rokonszenvezni, mert — megharap. Más nép meg keblébe teszi e szörnyet, melytől a magyar annyira irtózik, s csakhamar érzi is, hogy jólétben gyarapszik, a nélkülözések nem bántják mindennap, s megvan a kenyere, pénze, ruházata, s a mi a legfőbb: — a neki szükséges műveltsége.

Ha nem is szárnyalok túl a tengereken, hogy onnét hozzak elő példát bizonyságúl, hanem csak az európai continensen állapodom meg, úgy hiszem, itt is találok elég oly dolgot, melyet megtanulni sem volna kárára.

Tekintsük például Svájczot, e népével együtt felette megkülönböztetett boldog hazát, melynek fellegeket hasitó hólepte bérczei állandóan örömet s vidámságot sugárzó, megelégedett ar- czok tanúi. Mily kevés itt az eredményt biztositó művelés alá vehető föld s mennyire meglepő az, hogy ily kedvezőtlen földviszonyok mellett is mindenütt jólét mutatkozik. S a művelhető földből is mennyi tért foglal el az a sűrű sok falu és város, úgy, hogy pl. a zürichi kanton, mely mindössze 3 l3/io □ földrajzi mértföldön terül el, magában foglal 266.000 lelket. E sűrű népesség a művelhetlen hegyek s a zürichi tó (mely nagyrészét hasz- nálliatlanná teszi,) következtében az egész földnek csak egy harmada mivelhető, leszámítván azt is, mit a falvak és városok foglalnak el. Mindamellett a lakosok mindnyája becsületesen meg tud élni, nem lát annyi szükséget 10 éven át, mint a magyar egy év alatt elegendő föld és ezenkívül gyér népesség mellett is.

Az, akinek Svájczban 50 — 60 juchard, (egy juchard körülbelül egy hold) művelhető földje van, már a nagyobb birtokosok közé tartozik. Az egészen saját földjük műveléséből élő mezei lakosok legtöbbjének 4—10 juchard földje van, s még hozzá a talaj épen nem termékeny. E kedvezőtlen viszonyok daczára azonban középszámitással 75—80 frank jövedelmet nyernek egy juc- hardtól évenkint.

asszony mellett, kinek szemei ki voltak sírva, s kinek harmat- teste meg-megrázkodott . . A balzsamos hegyi levegőben zárt czellák párája fojtogatta. Munkások danolása: komor egyházi ének, sötét boltozatoktól verve vissza.

A szomszédos cserjésből roppant sas szelte zuhogva a levegőt. Körmei alá képzelte magát, amint szivébe akasztja azokat, s viszi, viszi, a mozdulatlan kékségbeu — az ég felé.

Mikor olyan jó itt a földön.

VII. Amerikában.

Rongyos, éhező alakja maga volt az Ínség.

Mégis ott szónokolt, hordó tetején állva, a falu népének.

— Vándoroljatok ki! Csak az urak akarnak visszatartóztatni, hogy legyen, aki földjüket megdolgozza. Vándoroljatok ki! Annyit fizetnek nektek napszámot, hogy nem is álmodtok annyi pénzről. Jobban éltek, mint itthon az uraság . . Vándoroljatok ki, s fiaitok nem lesznek katonákká! Nem húzzák le adó fejében a bőrötöket. Vándoroljatok ki s feleségeitek selyembe öltözködnek.

Csengős lovakat vehettek magatoknak . . Mindenetek lesz.

— Hát a tenger, komám? — jegyzi meg valaki a félénkeb- bek közűi.

— A tenger? . . hát nagy viz, egyéb semmi. A hajó szaga egy kicsit elállja a fejeteket, az ötödik napon úgy érzitek, mintha a tenger hullámzása és erős lökései a gyomrotokban volnának. Aztán olyanok lesztek megint, mint a fris tojás . . Vándoroljatok ki.

Már esteledett. A sáros országúton tót szekerek döczögtek végig. A szomszéd faluból elhangzott a kutya-ugatás. A szűk abMi teszi e csodálatos eredményt ? Különösen az, hogy Svájczban a legutolsó paraszt, vagy munkás is, pontos számot tud adni jövedelméből, s híven jegyzi bevételeit s kiadásait s azok között az arányt fentartja.

Mi lenne a magyar földmivelők- és földbirtokosokból, rendelkezvén oly nagy, a Svájcziak előtt bizonyosan meglepő, de előttünk, a megszokottság következtében már fel sem tűnő föld- mennyiséggel, ha a gazdálkodást okos takarékosság alapjára fektetnék, s czélszeriien használnák a birtokot!? Bizonyára dúsgazdag emberek.

Az iparosnak, hivatalnoknak, kereskedőnek s mindenkinek szintén csak hasznára volna elfogadni, s pontosan követni azt az elvet, hogy: ne költs szükség nélkül, gazdálkodjál előrelátókig s számítással.“

Csakhogy nálunk az is baj, ha gazdag valaki, az is, ha szegény; mert a gazdag megközelithetlenné teszi magát, homloka mindig a csillagok felé áll, s igy a társadalom közérdekeire nézve a szegénynyel, ritkán halad egy utón.

Lörinczfi János.

Megyei élet.

Hevesmegye biz. tagjainak f. april 19. és következő napjain tartott évnegyedes közgyűlésén a következő fontosabb ügyek kerültek szőnyegre : az alispán, az árvaszéki elnök, megyei főorvos, főpénz- tárnok s főmérnök évnegyedes jelentése, s az ügyforgalom 1886 év I negyedébeni kimutatása után, tárgyaltatott a megyebeli községi s körjegyzők nyugdijintézeti választmányának f. é. febr. hó

22-én kelt, az intézet helyzetéről szóló jelentése ; miután az 1885 évi bevételek és kiadásokról vezetett számadások helyes és kifogástalannak találtattak, Rapaics Dániel m. főpénztárnok és ifj. Székely János m. pénztári ellenőr a további felelősség alól felmentetnek s erről jkönyvi kivonaton értesittetnek, s mivel az alaptetemes hátráléka behajtásra vár, utasittatnak a m. szolgabirák és polgármesterek hogy a hátrálékot 6% kamataival ezennel s a legszigorúbban behajtsák, s a mennyiben az illető tisztviselő ennek behajtásában nem járt el úgy amint az előszabatott, a kár, úgy tőke mint kamatban általa megtérítendő, felirat intéztetvén egyszersmind a kir. belügyministerhez engedné meg, miszerint a nyugdíjintézet vagyona kamatozó letétkint az egri kir. adóhivatalnál 5°/o kamatra elhelyeztessék.

Ezután olvastatott a belügyministernek 1886. márcz. 26-án kelt rendelete, melyben az Eger városi főorvosi állomás, választás

lakokból gyertya-fény csillámlott elő. Fonóba siető leányok lámpása ingott-bingott itt vagy ott. Az emberek elmentek. Ő maga maradt hátra. Köhécselve, nehezen lélegezve kereste a lépésnyomokat a hig sárban. Megszólítottam.

— Ugyan földi, minek bolonditja maga az embereket ? Hát nem tudja, hogy szó sem igaz abból, amit mondott?

Megijedt.

— Ne adjon fel az úr. Engem megfizettek érte.

— Annyi embert szerencsétlenné tenni! Van hozzá szive?

— Élni kell, kérem alássan. — Amerikában elbetegesedtem. — Az ottani nehéz munka, meg a levegője elpusztított.. Meg... meg haza akartam jönni minden áron — meghalni. Mégis csak más az: itthon. Nem volt pénzem. A társulatnál adtak 100 forintot, hogy küldjék innen embereket. Hát megpróbáltam. — Higyje meg az úr, — ők is visszajönnek. Erős, nagyon erős ez a Magyarország; úgy húz, úgy húz vissza.

Köhögési-roham fojtotta el szavát. Levegő után kapkodott. Sovány arczán két nehéz könny futott végig.

— Ott szereztem. Mocsarakat csapoltunk, megfogott a párolgása.

Bementem. Az esti újságban new-yorki táviratok szóltak roppant tengeri viharokról. Az elveszett hajók száma tömérdek.

Hány lehetett rajta erre jövő hajó! s ezeken hány szerencsétlen kivándorlóit, a kiknek szintén olyan igen erős volt ez a Magyarország, s húzta őket vissza . . Húzza le, le . . a tenger titokteljes fenekére.

*