Eger - hetilap, 1886

1886-04-27 / 17. szám

17-ik szám.

% l

25-ik év-folyam. _____________1886. április 27,

Előf

izetési dij:

Egész évre . 5 frt — kr. Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „

EGER*

Hirdetésekért

minden 3 hasábozoit petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyílt térben egy petit- sorhelvért 15 kr. fizetendő.

Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden.

Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőseg (Széchenyi-utcza, zsebköz, 24. sz.) és Szolcsányi Gyula

könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő.

Az időszaki sajtó Egerben.

(I. közlemény.)

Innen-onnan még csak száz éve mult a magyar hirlap-iro- rodalom életbe lépésének. Az első magyar hírlapot, tudvalevőleg, Rátli Mátyás indította meg Bécsben, „Bécsi hírmondó“ czim alatt. Ezt csakhamar több lap, s időszaki folyóirat követte, legnagyobb részt a fővárosban, s csekély kivétellel, a vidéken, különösen Kassán.

A tulajdonképeni hírlapirodalom azonban, hazánk különböző vidékein, a 30—40-es években vett élénkebb lendületet; s ez időtájra esik egyszersmind az első egri újság keletkezése is; mert városunk, hazánk kulturális törekvéseiben, mint mindenütt, úgy e téren is, az első küzdők sorában állott.

Az első, ki Egerben lapot indított, Joó János volt. — Joó János, a 30-as évek elején, mint műasztalos telepedett le Egerben, holott az akkor Pyrker J. László patriarcha, egri érsek bőkezűsége- s az egri egyházmegyei papság áldozatkészségéből épülőben lévő egri főszékes-egyháznál vala foglalatos. A templom- építés befejezte után városi rajztanitóvá lön, s egyszersmind bérlőjévé az egri érsek-lyceumi könyvnyomdának. Ez utóbbi minősége megkönnyítette neki ama régebb idő óta érlelt szándékát, hogy városunkban lapot indítson.

A 30-as évek vége felé már szép számmal voltak, különösen politikai, szépirodalmi s hasznos ismereteket terjesztő lapjaink s folyóirataink, melyek, esetről esetre, a szépmüvészekkel is foglalkoztak. Tulajdonképeni szaklapunk, s különösen műszaki folyóiratunk azonban, mely kiválólag politechnikai irányban, legfőkép az iparművészettel foglalkozott, — még nem vala, s e hiány, s egy ily szakközlöny égető szükségének érzete indította Joó Jánost, derék polgártársunkat arra, hogy a külföld példája után indulva, Egerben egy ily szakközlönyt indítson meg, s annak úgy szerkesztését, mint kiadásának gondjait is saját vállaira vegye.

Joó János, az akkori kulturális viszonyokhoz képest, kiváló műveltséggel, ritka szakértelemmel s sokoldalú, gazdag ismeretekkel bíró iparos, és sokat utazott, olvasott és tapasztalt férfiú vala. Mindamellett, ismert szerénységénél, s szándéka szokatlanságánál fogva .nem minden aggodalom nélkül fogott vállalata megindításához, miként ezt folyóiratának az 1838-ik évi jul. hó 7-én, szombaton kiadott első számához mellékelt, a magyar nemzethez intézett, s imitt egész betű szerint közlőit következő fölhívása tanúsítja:

„Szeretett nemzetem, mélyen tisztelt pártolóim!

Aggódva vártam e’ napot, és csak nem rég’ is teljes kétségben valék, vallyon lapjaim, melyek’ kiadására tiszta honszere- tet és jószándék buzdita, megjelennek-e, vagy nem? — Már néhány évek előtt, midőn honunk’ állapotját bővebben vizsgálva, kézművészetben elmaradásunk oly igen elfoglalt, hogy némelly e’ tárgyak-iránti nézetimet is közleném, kívántam ehhez hasonló lapokat megindítani; azonban a’ nemjavallat, és sok oldalról mutatkozott egykedvűség elijesztének szándékomtul, mellyhez különben is kevés bátorságom vala. Elmúltak ez évek, és honunk más alakban tűne-elő; nemtője feltámadt, élede minden, és hévvel buzga szép, jó, hasznos és dicső iránt; e’ lelkesedés még a’ közpolgárokra is kiterjedt; remény nyílt ekkor azon szándékhoz, melly előbb fogantatásakor elhala; bátorságot nyerék azon munkához, mellyet csak a’ lelkes közönség segélhet czélra. De e’ kelő remény is halállal fenyegetteték; literaturánk iránt támadt rész- vétlenség, és ezen zsibbasztó állapot, melly testre ’s lélekre hat, csiiggeszték iigyekezetemet. Bízván azonban, hogy szigorú liely- hezetünk majdan változik, és a’ szunnyadó nemzeti lélek fölébredve, kétszeres erővel ^törekszik kipótolni mulasztását, szándékommal fel nem hagytam; ’s miután azokat, mik a’ kitűzött czél- nak elérésére szükségesek, elrendelém, elhatároztam e’ lapok’ megindítását, kétkedve ugyan — mint mondám — megjelenheté- sén; mert a’ legfelsőbbi engedelemnek iménti megérkezése miatt hirdetésemmel- elkésésem igen csekély reményt nyuj ta az előfizetéseknek, legalább a’ határidőben, megérkezésökre; de helybeli, ’s némelly vidéki teljes czimzetü előfizetőim’ buzgóságuk bizvást re- ményltetik velem: hogy lapjaim’ ismerésével nemzetem’ figyelmét és méltatását megnyerendem. E’ tekintetből jelennek meg tehát e’ lapok, és pedig tetemes áldozat mellett, egyedül nemzetem’ nagylelkűségéiül, buzgóságátul, valamint a’ kézművesi osztály’ ön sorsának javítására czélzó ügyekezetétül várva életben- maradhatását.

A’ honi műszorgalom’ előmozdítására szolgáló czélirányos lapoknak létezését — úgy látszik — a’ magyar nemzet.’ értelmesb tagai is szükségesnek hiszik; azonban nem elég ezt csak hinni, mondani; pártolni, elősegíteni is kell azokat még ollyanok- nak is, kiket az tán közelebb nem is érdekel; mert hogy az ily sok költséggel járó lapokat csak a’ szegényebb sorsú, ’s főleg ollyan kézművesi osztály tartsa-fen, mellynek nagyobb része saját érdekit felfogni még nem eléggé miveit, várni nem lehet; hanem vagyonos, és értelmes hazafiaknak, kik a’ közgazdaság’ elveit ismerik, és a’ nemzet’ jólétének előhaladását óhajtják, szükséges itt föllépni, ’s bár csekély áldozattal is támogatni olly intézeteket, mellyek nélkül honunk diszesb helyzetét és nemzetünk óhajtott boldogságát soha el nem érheti. Vessünk egy pillanatot a’ szomszéd Csehországra: mily jeles intézet létesült ott csupán nagylelkű hazafiak’ öszvetett csekély áldozataikból az ottani mű- szorgalom’ és ipar’ ébresztésére! Hazánkban még ilyenekről nem szólhatunk: mi e’ részben igen keveset mertünk ekkorig; pár év előtt megjelent az „Ismertető“ öszművészeti lap, és e’ becses miv majdnem egész gazdasági folyóirattá változott, hihetőleg a’ csekély pártolás miatt. íme, ezennel egy más szerkezetit jelenik-meg; nem fog-e ez is hasonló vagy még roszabb sorsra jutni? — A’ szomszéd német honban számtalan ilyféle folyóiratok vannak.,; és a’ közönség által kitartatnak ; Magyarországban ez egy is megszüli-